Bevezető

A marketing mulatságos dolog. Kiemelni egy termék jó oldalát, elhallgatni a rosszat, vágyat ébreszteni a fogyasztóban, aztán mosni kezeinket: szép feladat. A készülékgyártó cégek természetesen igen erős marketingtevékenységet folytatnak, s ez gyakran ad okot az örömre, mert néha a jól beállított, csupa vidám, mosolyogva telefonáló, gondtalan ember közül azért kilóg a lóláb, főleg, ha egy olyan termékhez kell valami frappáns szlogent gyártani, amelyik igazából nem is különbözik a többitől.

[+]

A GSM Takács leszállította az LG KM500 dobozát, s a legnagyobb felirat majd’ kiveri az ember szemét: Real Music Phone. Az a szerencse, hogy a „The” névelőt nem csapták elé, de így is felmerül a kérdés, hogy ezek szerint a többi készülék csak „Fake Music Phone” volna? Mitől lesz ez „Real”?

[+]

Zenefonból (ha egyáltalán létezik ilyen szó) Dunát lehetne rekeszteni. Walkman, XpressMusic, Ultra Music… minden gyártó ráharapott erre a vonalra (is), s bár a Sony Ericssont olykor komolyan megszidjuk az innováció hiánya miatt, az biztos, hogy a Walkman brand köré épített hype egyelőre igen jól hoz a konyhára. A többiek csak loholnak a nyomában, de tíz fogorvosból kilenc biztos legelőször a japán-svéd gyártó márkáját nevezné meg, ha nekiszegeznénk a kérdést, hogy mondjon egy zenés mobiltelefont.

[+]

A KM500-at azért kértük el, mert a specifikációk áttanulmányozása után egy kiegyenlített szolgáltatáskínálatú készüléknek tűnt, 40 ezer forint körül mozgó ára miatt ígéretes szereplője lehet a piacnak, s ellenfelekből nincs is hiány. A teszt végére kiderül, hogy valós alternatívája lehet-e ez a készülék olyan ellenfeleknek, mint a Nokia 5320, a Sony Ericsson W580, vagy a Samsung F330.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!