Bevezető, csomagolás

Mitől sikeres egy telefon? Érdekes kérdés. Újságírói pályafutásom alatt egy dologra rájöttem: nem attól, hogy a sajtó jót ír az adott készülékről. Persze a cikkeknek is nagy ereje van, de közel sem akkora, mint a média többi területének, kiváltképp a reklámoknak. Helyzetemből adódóan nagyjából tisztában vagyok az egyes mobilok eladási statisztikáival, így látom, hogy milyen kis mértékben befolyásolja egy-egy cikkem az adott mobil sikerét. Leírhatom, hogy ez meg ez milyen jó vétel, ha a metró plakátjain a konkurens mobilgyártó egyébként gyengébb modellje mosolyog a lakosságra, akkor azt fogják venni. Így volt ez az általam porig alázott Nokia 3110 Classic és az egekig magasztalt Samsung E200 csatájában is - a finn készülék igazi sikermodell lett, a szerintem sokkal kiválóbb koreai példány pedig nem. Hogy miért írom le mindezt? Mert jelen cikkem kapcsán már most látom a jövőt, pedig nem vagyok jós. Adott a nulla reklámmal, de magasztaló cikkel rendelkező Nokia 5610 XpressMusic, valamint cikkünk tárgya, a Samsung F330, mely már akkor ott kacsintgatott rám az óriásplakátokról, amikor még nem is volt nálam a tesztpéldány. Tudom, hogy akármit írok, hóferkénk hatalmas eladásokat fog produkálni, és azt is tudom, hogy az 5610-et valamiért nagyon nem veszik.

Mindez persze nem akadályoz meg abban, hogy egy objektív cikket írjak róla, mely egyébként szintén egy jó készülék - csak nem annyira, mint amennyire sikeres lesz, én legalábbis ezt gondolom. Gyakorlatilag semmi lényegi újítást nem hoz, nincs hú-de módon összerakva, csak szép, fehér, érintőgombos, és nem utolsó sorban agyon van reklámozva. Hát igen, a reklám.. ez a XXI. században már sokkal nagyobb súllyal bír, mint akármi más, így jártunk..

Az F330-ból két példány is járt nálam, az egyik az XXL GSM, a másik a Samsung magyarországi képviselete jóvoltából. Az első már hetekkel ezelőtt eljutott hozzám, nem is akárhonnan, hanem egyenesen Olaszországból, ugyanis TIM-es volt (Telecom Italia Mobile). Az itteni képeken ő mosolyog a tisztelt olvasókra. Külsőleg nincs sok különbség a két verzió között (azokra pedig kitérek a kövektező oldalon), a menürendszer viszont erősen butított volt az olasz gépen, emiatt késett a cikk, hiszen meg kellett várnunk a teljesen független modellt. Egy gyors kanyarral nézzük a csomagolást: közepes méretű, szép doboz, adatkábel, sztereó füles, 3,5 mm-es jack átalakító, CD, leírás, azaz a szokásos pakk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!