Bevezető

Mindenféle kimutatások és statisztikák vannak arról, hogy a telefonok kijelzőméretének növekedése és az egyre olcsóbb 2in1 eszközök közötti ollóban az Android rendszert futtató táblagépeknek egyre kevesebb babér terem. Ez abszolút érthető, ezért a szűkülő tortából egyre nehezebb akkora szeletet kihasítani, amivel jóllakik egy gyártó. Sokan ki is szálltak inkább, de a Lenovo tartja magát. Sőt, saját bevallásuk szerint elég sikeresek is ezen a piacon, itthon is.

Egymáson a két gép [+]

A Tab 4 névvel fémjelzett, friss sorozatukat az MWC-n mutatták be, némiképp furcsa, hogy ennyit kellett várni a forgalmazásra, egy középkategóriás telefon hardverével felszerelt masina összekendácsolása alapvetően nem kéne egy óriási feladat legyen, a hardver ott áll a polcon, csak össze kell szerelni, rálöttyinteni egy szoftvert és kész. Különleges funkciók ezen az árszinten mondhatni nincsenek, nem várjuk, hogy brillírozzon a kamera, hogy világbajnok legyen az üzemidő, vagy hogy letegyük a hajunkat a kijelzőtechnológia láttán, a kisebbik modell 50 lepedőért kelleti magát, a nagyobbik sem sokkal drágább, ott valamivel 65 ezer forint felett áll meg végösszeg.

[+]

A Lenovo ügyesen sakkozott a rendelkezésükre álló beszállítói komponensekkel, ha azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy letegyenek kétféle méretben is egy olyan tabletet az asztalra, amelyek megfizethetők, de mégsem agyzsibbasztóan kompromisszumigényesek. Ha látatlanban meg kéne húznom egy határt az alig használható és a normális gépek között, akkor biztosan felírnám a listára minimum követelményként a 2 GB RAM-ot és a legalább HD felbontású kijelzőt valami olyan chipsettel, ami már telefonokban bizonyított. A Tab 4 két modellje pedig pont ezt hozza, kaptak egy Snapdragon 425-ös lapkát, mindkettőben 1280 x 800 pixeles a megjelenítő, a 2 GB RAM is adott. Ez pedig talán elég lehet arra, hogy ha nem is brutál játékokat futtatva és 4K videókat nézve, de átlagos tartalomfogyasztásnál ne érezzünk különösebb szenvedést.

Doboz, külső

Mivel a két Tab 4 a méretén kívül nem sokban tér el, ezért nem meglepő módon a dobozuk is nagyon hasonló. Mindkettőnél a piros-kék festés dominál, a tartozékok listája is megegyezik: microUSB-kábel és töltőfej. A 10 hüvelykes masinához viszont 2 Ampert leadó konnektoros csatlakozó jár, a kisebbik géphez csomagolt tartozék ennek csak a felét tudja. Ez abból a szempontból érhető, hogy a méretesebb tablet bikább akkumulátort is rejt, 7000 mAh-t 1 Amperen feltöltögetni elég keserves lenne.

[+]

A két cuccról elsőre látszik, hogy közeli rokonok. Ahogyan az is teljesen egyértelmű, hogy nem a csúcskategóriában kívánnak versenyezni, de a bóvlitól azért nagyon messze van mindkét Lenovo. Noha egy csomó mindenben a design nagyon hasonló, de a 8 hüvelykes gépet láthatóan álló tájolású használatot feltételezve rajzolták meg, a nagyobbik modellt viszont úgy formázták, hogy az inkább fektetett üzemmódban praktikusabb. Az teljesen egyértelmű, hogy nem volt keret különböző formai trükköket bevetni, vaskosak a kávák (ami főleg a kisebb gépnél szembeötlő), plasztikból van a ház, nincsenek különleges csatlakozók, nem kapott vakut a hátlapi kamera egyik esetben sem, de egyáltalán nem bántó az összkép, sőt. A hangszórók elhelyezése például rögtön olyan megoldás, ami kiemeli két a Tab 4-est a mezőnyből.

[+]

A kisebbik gépnél — feltételezve, hogy álló nézetben használjuk — alul és felül a keret ferdén le van csapva, ide kerültek a hangfalak. Igen, összesen kettő. A nagyobbiknál szintén van egy ilyen finom formai trükk, ott a hangszórók viszont a kijelző felett vannak kétoldalt. Egyik esetben sem esélyes, hogy a júzer ezeket lefogja, a 10 hüvelykes tabletnél egyébként sem életszerű, hogy valaki a tetejét tapogassa, de az apróbb testvérnél is pont praktikus, hogy multimédiás tartalom fogyasztásánál (amikor fektetve nézzük) két oldalról érkezik a hang.

[+]

Közös, hogy mindkét eszközbe lehet tenni SIM-et — ez egyébként sok esetben komoly felár más termékeknél. Ezekből a cuccokból is létezik WiFi-only változat, olcsóbb is, de más a chipset, mondjuk a Lenovo nemzetközi oldala minden, csak nem releváns, ott ugyanis az LTE-képességekkel felvértezett gépeket Tab 4 8 Plus és Tab 4 10 Plus névvel futnak, de azokban magasabb felbontású a kijelző. Úgyhogy egyszerűsítsük a képet egzakt kódszámokkal, a SIM-et nem tartalmazó, 8 hüvelykes gépet úgy hívják, hogy ZA2B0059BG, ez alig több, mint 40 ezer forintot kóstál, ugyanez 10 inchen ZA2J0041BG néven fut 50-55 ezer forint között. A 4G-re fellépő (és nálunk járt) masinák közül a kisebb ZA2D0051BG néven keresendő (50 ezer körül), a nagyobb pedig ZA2K0022BG kódszámon lelhető fel 65 lepedő magasságában. Magyarán az LTE mindkét esetben 10-15 ezer forintos felárat jelent, ami nyilván elsősorban licenszdíjakból tevődik össze, de kvázi a gép árának 20-25%-át is kiteszi, ami innen nézve elég vaskos. Ha valakinek fontos, akkor nincs mit tenni, minden gyártónál rá kell számolni ezt a felárat, de ha vállaljuk azt a kényelmetlenséget, hogy például a telefonunkról osztunk neki netet, akkor bentebb vagyunk árban. Egyéb, szignifikáns eltérés amúgy nincs, a 4G-s változatokban használt Qualcomm MSM8917 helyett APQ8017 dübörög bennük, ami csont ugyanaz, csak utóbbiban nincs modem.

[+]

No, mivel a mi tesztkészülékeink nyitottak voltak SIM befogadására, ezért a Lenovo felirattal ellátott ajtócska mögött mindkét masinánál két microSIM, vagy az egyik helyett microSD hely várta a kártyákat. Különösen vékony és hosszú körömmel lehet ezeket nyitni, ha ilyenünk pont nincs, akkor irány a fürdőszoba és reszeljünk magunknak, vagy használjunk valami segédeszközt. Érdekes, hogy a kisebbik masinában tök kulturált fémtálcát találunk a két lapkához, a nagyobbikban csak egy satnya műanyag keretbe kell illesszük a kártyákat. Ami viszont megegyezik, hogy a kijelzőt kapcsolgató gomb kellemesen recézett felületet kapott, amit vakon is könnyű eltalálni. A hátlap kialakítása és hasonló, puha tapintású, egyáltalán nem csúszós borítást kaptak a tabletek, meglepően prémium érzetet nyújtva.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A kijelzők csak méretben térnek el, a használt IPS technológia és az 1280x800 pixeles felbontás közös. Fényerőben mondjuk elég harmatos a produkció, főleg a nagyobbik eszköznél (a kicsinél a kontrasztarány karcsú),de ezen az árszinten ez tűrhető. Viszont csak a kisebbik termék kapott fényerőszenzort, a 10 hüvelykes darabnál fixen mi állítjuk a fényerőt. Az előlapon mindkét táblagép hord magán kamerát, már papíron is karcsú a történet, a 2 megapixeles, fixfókuszos lencséktől nemigen szabad sokat várni. A kisebb gép 320 grammot nyom a mérlegen, a 10 hüvelykes változat fél kilónál (506 gramm) alig nehezebb, egyik sem pehelysúlyú, de bőven megfelelnek ezek az értékek is az elvárásoknak.

Hardver, UI

Nem mondhatjuk, hogy különösebben friss lenne a hardver, a Snapdragon 425-öt 2016-ban mutatta be a Qualcomm. Azóta rengeteg telefonban találkozhattunk vele valahol a középkategória alsó szegmenségben, ez ketyeg a Moto E4-ben, a Xiaomi Redmi 4A-ban, a Huawei P9 Lite mini is ezt használja. Nem egy izomtibor, de telefonos fronton az átlagos feladatokra elég, úgyhogy érthető, hogy a Lenovo miért erre voksolt. Négy mag, Adreno 305, 2 GB RAM, ezzel azért elketyeg mindkét tablet, noha akadnak megdöccenések a kezelés során, főleg az erőforrásigényesebb appok, a kövérebb weboldalak, vagy a közösségi alkalmazások tudják gondolkodásra késztetni a rendszert, ami miatt olykor kell némi türelem, de még simán a használhatóság határain belül marad a produkció. A lenti pontszámok alapján nem túl rózsás a kép, de valószínűleg a nemrég tesztelt és meglepően döcögős ASUS gépnél azért jobb érzetre az egész, mert combosabb a GPU és jól sikerült az optimalizáció.

[+]

A rendszer mindkét gépen az Android 7.1.1-es verziójára épül, nem nagyon bízunk abban, hogy lesz frissítés, de talán ezen az árponton nem is okvetlenül elvárás, ráadásul a 8.0 azért még mindig elég ritka madár. A biztonsági csomag szeptemberi, ami bőven okés, a Lenovo pedig csak szőrmentén piszkált bele a felületbe, inkább egy csomó hasznos appot dobáltak rá a gépre, de módosítatlanul hagyták a gyári felületet. Ha berámolunk egy SIM-et, akkor tökre lehet telefonálni is a 8 hüvelykes tablettel, van rajta beszédmikrofon, egész korrekt a hangminőség is, csak kissé idétlen. A 10 inches testvérnél már talán a Lenovo is érezte, hogy nem életszerű fülhöz emelgetni, azzal nem tudunk telefonálni, pedig kihangosítva (vagy headsettel) lehetne értelme, de hiányzik az ehhez szükséges alkalmazás a rendszerből. Adatforgalomra persze használható a kártya, ráadásul mindkét eszközbe akár kettőt is tehetünk, ha lemondunk a memóriabővítési igényeinkről.

[+]

Az alkalmazáslista ettől eltekintve csaknem ugyanaz mindkét eszköznél. Egy kivétel akad, a nagyobbik masinában találtam egy Lenovo időjárás nevű appot, ami nélkül azért simán lehet élni, annyi időjárásos alkalmazást lehet letölteni opcionálisan, amennyit nem szégyell az ember. Viszont van egy csomó, tényleg hasznos cucc előre felrakva, mint amilyen a Skype, a komplett Office, a Netflix, illetve a Lenovo saját okosságai is megvannak, mint a ShareIt és a SyncIt. Kellemes meglepetés, hogy mindkét gépben van FM-rádió (ez a tabletek mezőnyében igencsak ritka), valamint említést érdemel még a fájlkezelő, a diktafon és Dolby ikonja, ami a két hangszórós kialakítás miatt egyáltalán nem csak himihumi.

Multimédia

Kamerák kapcsán is megegyezik a két eszköz, hátra 5 megapixel jutott, előre csak 2. Egyiktől sem érdemes sokat várni, odáig rendben van, hogy tényleg készül egy kép, ha megnyomjuk a megfelelő virtuális gombot, aztán hogy az a kép milyen, az már más kérdés. Ennek megfelelően a fotós felület is elég ingerszegény, egy gomb a fényképezéshez, egy a videóhoz (Full HD, 30 fps), kapcsolható a HDR és be lehet jutni a beállításokba. Itt vannak jelenetmódok (tök felesleges), babrálhatjuk a fehéregyensúlyt és az expozíciót, akad időzítő és állítható a képméret, ennyit nyújt és még ez is több, mint amire szükségünk lesz.

Az elkészült fotók ugyanis egy fokkal jobbak a nullánál, felismerhetők rajtuk tárgyak, személyek, de egyébként összességében nem túl szívderítő, de hozza az átlagot. Persze szűkös a dinamikatartomány, ezt pont el tudnánk viselni egy tabletnél, ám a vonalélesség nagyon esetleges, baromira elmossa a részleteket az algoritmus, a színeket sem találja el sokszor. Maradjunk abban, hogy persze kell kamera egy táblagépbe is, de úgy sem egy 8, vagy 10 hüvelykes motyóval fogjuk a nyaralási fotóinkat összerakni. Az előlapi, 2 megapixeles képalkotó modul is jelzésértékű, a rend kedvéért azért csináltunk szelfit.

[+]

Amit kamerában elvesztünk, azt zenei fronton visszanyerjük. Mindkét motyó abszolút korrekt minőségben szolgáltat muzsikát, talán a kisebbik masina egy fokkal jobb, mint a méretesebb testvére, de utóbbival is elégedettek lehetünk, filmet nézni (már ha a felbontás nem nagyobb, mint Full HD) remek körülmények között lehet fülhallgató nélkül is. Játékoknál is jól jön a kettős hangszóró. Ha a Dolby ikonjára kattintunk, akkor egy elég összetett equalizer lesz a jutalmunk, ahol külön kapcsolgathatjuk a különböző felhasználási módokhoz illő hangzásképeket, a térhatást, a beszédkiemelőt és a hangerő-kiegyenlítést.

A minőség headsettel is korrekt, erre ráadásul egyébként is szükségünk lesz, ha az FM-rádiót óhajtjuk használni, ami persze üzemel kihangosítva is, de a fülhallgató zsinórja szolgál antenna gyanánt, tehát mindenképpen be kell dugni. A két masina között itt akad eltérés, a kisebbik gépnél álló tájolású a felület, de az mindkettőre igaz, hogy rögzíteni is tudjuk a hallgatott műsort és van elalvás-kapcsoló a menüben.

Adatátvitel, akkumulátor

150 Mbps sebességű LTE érhető el a SIM használatával, ez bőségesen elég a mindennapi használathoz. Ha nincs szolgáltatói kártyánk (vagy olyan Tab 4-et vételezünk, ami egyébként sem támogatja ezt), akkor marad a WiFi, ami elég jó érzékenységű, de az 5 GHz-es hálózatokat nem látja. A Bluetooth 4.2-es verziószámú, akad GPS is, ami tök hamar talál jelet és stabilan is tartja azt. A microUSB-csatalkozó OTG képességekkel is bír, szóval összességében az adatkommunikációs repertoár ezen az árszinten teljesen rendben van. A böngésző a Chrome, teszi a dolgát, csak a komplexebb oldalaknál kell várakoznunk néha.

[+]

Üzemidő kapcsán mindkét masina az átlagos kategóriába tartozik. A 8 hüvelykes kijelző mögött 4850 mAh-s akkumulátor szolgáltatja a naftát, a nagyobb eszközben 7000 mAh-s a telep. Ebből alapvetően következik, hogy bár a nagyobb kijelző picit többet fogyaszt, de mégis a 10 inches Tab4 bírja tovább energiával, majdnem kétszer annyi ideig tudtam rajta videót nézni a netről 50%-os fényerővel, mint a másikon. Így is 8 óra a kisebb gép videózási ideje, a nagyobbik pedig 12-14 órán keresztül is bírja.

[+]

Összegzés. A két Lenovo Tab 4 igazából két teljesen korrekt eszköz. A WiFi-only modellek ára nagyon barátságos, a hardver ugyan nem friss, de megbízható, ezen az árszinten a 2 GB RAM elég, a 16 GB-os tárhely talán karcsú, de lehet bővíteni. Érdekes módon a kisebbik modell tűnik életképesebbnek, egyrészt jobb a kijelző fényereje, másrészt lehet vele akár telefonálni is, hiába karcsúbb az akkumulátora, nem annyival kevesebb az üzemidő. Plusz akad rajta fényérzékelő, ami a másikon nincs, továbbá érdekes módon egy kicsit jobban is szól kihangosítva. Persze ha valakinek 10 hüvelykes kijelzőre van szüksége, akkor nincs kérdés, de ha elég a kisebb méret is, akkor anyagilag is jobban járunk. Az viszont mindkét termékre igaz, hogy különösebb kompromisszumok nélkül eldöcögnek rajtuk a leggyakrabban használt alkalmazások, a kamerát nyilván nem érdemes erőltetni, de arra mi sem számítottunk, hogy hang szempontjából ennyire korrektül sikeredik majd a két Tab 4. Hab a tortán az FM-rádió, a teljes Office, a csúszásmentes hátlap és a jól működő GPS, igazából arra jutottunk, hogy a 8 hüvelykes tabletet a saját kategóriájában egy erős Tesztett plecsnivel jutalmazzuk, a 10 inches gép viszont épp nem ugorja meg ezt a szintet, noha tegyük azt is hozzá, hogy magyar garival ezen az árponton kevés vetélytárs van ebben a méretben és nem kellett volna hozzá sok, csak egy jobb kijelző.

Lenovo Tab 4 8

Bog

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.