Bevezető

A HTC tavaly valósággal elárasztotta a piacot a csúcskategóriából ismert One sorozatával, amelyre 2015-ben a 9-es szériaszámot sütötte. A továbbra is remek, bár a Snapdragon 810-es SoC miatt érezhetően melegedő, FHD-s One M9 után hamar befutott a Helio X10-es One M9+ és One E9+, legalábbis Ázsiában. A felhasználó egyből zavarba is jöhetett, hogy akkor most melyik az igazi HTC csúcskészülék, hiszen az E9+ például fém ház helyett műanyagot kapott, Qualcomm helyett MediaTek SoC-t, Full HD-s kijelző helyett viszont 5,5 hüvelykes QHD-s panelt. A One M9+ szintén MediaTek chipsetet és QHD-s kijelzőt, extraként pedig fémházat és ujjlenyomat-olvasót.

[+]

Az év második felében aztán jött a One A9 fémházzal, ujjlenyomat-olvasóval és optikai képstabilizátorral, de csak Snapdragon 615-ös SoC-vel és BoomSound hangszórók nélkül, majd a One X9 fémházzal, BoomSound hangszórókkal, Helio X10-zel és optikai képstabilizátorral, de ujjlenyomat-olvasó nélkül. Mindkettő FHD-s megjelenítőhöz tért vissza. A HTC tehát össze-vissza legózott a csúcskategóriás alkatrészekkel (megjelent például egy One M9+ Supreme Camera nevű spin-off OIS-szel), viszont egyetlen olyan eszközt sem sikerült összerakosgatni, amelyik mindenből a legjobbat építette volna be (fémház, optikai képstabilizátor, Snapdragon 808/810, BoomSound hangszórók, ujjlenyomat-olvasó).

A HTC One E9+ a LeTV 1s mellett [+]

Most abba az ellentmondásba nem mennénk bele, hogy a One fantázianév arra hivatott célozni, hogy egyetlen mobilt érdemes az adott ciklusban megvenni, aztán 2015-ben az Egyből lett féltucat, ez a mennyiségi elv pedig nem tett jótékony hatást a HTC piaci mutatóira; a Xiaomi és Meizu Ázsiában például már lelépte a tajvaniakat. Nem segít a gyakran erősre sikeredett árazás és a a régiónként eltérő megjelenés (az E9+ hozzánk csak féléves késéssel, novemberben futott be hivatalosan), hiszen eközben mások féláron vagy még olcsóbban kezdtek Helio X10-es masinákat árulni fémházzal és ujjlenyomat-olvasóval (Redmi Note 3, Meizu metal, LeTV Le 1s). Szóval ráférne valamiféle letisztázása a One sorozatnak (One E9s néven megjelent egy középkategóriás darab is), mert így nemcsak követni nehéz a sok variánst, hanem a pénzt is összekuporgatni egyik-másikra.

[+]

A One E9+ már szokásos módon négyzetes, oldalainál lekerekített dobozkában futott be hozzánk az XXL GSM-től, kínai piacos kiszerelésben és magyar rendszernyelv nélkül, ám nem kell aggódni: a hivatalos hazai forgalmazásban a magyar töltő és rendszernyelv is adott. A méretes készülék és tálcája leemelése után egy microUSB kábelre, egy ázsiai típusú, 1 amperes adapterre és egy agybadugós kialakítású headsetre bukkantunk.

Külső és kijelző

A HTC One E9+ elődjének papíron az ugyancsak plasztik borítású One E8-at kellene tekinteni, formavilágában (lapos hátlap) és képernyőméretben (5,5 hüvelyk) mégis inkább a Desire 820 vonásai köszönnek vissza, persze a One M9-nél is durvább az 1440 x 2560 pixeles kijelző felbontás, szóval furcsa egyveleg lett ez a phablet. Egy dologban azonban kapásból nem találtunk kompromisszumot: műanyag borítás ide vagy oda, a konstrukció hibátlan: zéró a recsegés vagy a bizonytalanság erősebben szorongatva, csak a hűvös fém tapintása hiányzik.

Nem éppen apró jószág a HTC One E9+ [+]

A problémák a méretekkel kezdődnek. A nagy, fekete képernyőkáva és persze az üdvözölendő sztereó BoomSound hangszórók a kisebb One M9-et is túlméretessé tették az egykezes használathoz, 156,5 x 76,5 x 7,54 milliméteres paramétereivel az E9+ pedig még az 5,7 hüvelykes Galaxy S6 edge+-nál is gigászibb. A csúszós borítás sem segíti a kényelmes kezelést, a kétkezes használat pedig gyakorlatilag az egyetlen opció. Szerencsére a 149 grammos tömeg nem vészes, és ha egy pillanatra elfelejtjük, hogy mennyire gyönyörű egy klasszikus HTC One, az E9+-t is mutatósnak lehet titulálni (egyébként sincs semmi bajunk a műanyaggal, ha színvonalas a konstrukció). A bumfordi kamerapúp a hátlapon viszont nálunk is kicsapta a biztosítékot, nem is értjük, miért lett ekkora a védőgyűrű.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A One E9+ QHD-s kijelzője döbbenetesen éles [+]

Az 5,5 hüvelykes QHD panel IPS technológiájú, és maximális fényereje elég nagy, hogy a téli napfény alatt is kényelmesen lehessen Legendd és dr. Kind CES-es beszámolóit olvasni, éjjel viszont a minimum sokkal világosabb a kényelmesnél. A kontrasztok és a betekintési szögek kiválóak, a színek élénksége és kalibrációja kifogástalan, és az érintési érzékenységre sem lehet panasz. És akkor a legjobb hír a végére: a QHD felbontás tényleg döbbenetesen részletgazdag képet eredményez, a legapróbb karakterek és a tűéles fotók legfinomabb részletei is jól látszanak.

[+]

A két BoomSound hangszóró közül a felső kapott társaságot, méghozzá a 4 megapixeles UltraPixel kamera személyében. Alatta, a képernyőkáván pislákol az értesítési LED és figyel a fénymérő, illetve a közelségérzékelő. Az alsó HTC sáv továbbra is funkciótlan, mivel az androidos vissza, kezdőképernyő és alkalmazásváltó gombok a képernyőtől rabolnak maguknak helyet. Ha a One E9+-t megfordítjuk, valóban egy méretes kameragyűrű fogad bennünket, amelyhez képest még a jókora HTC logó is eltörpül, hát még az alsó, minősítő feliratok.

[+]

A tesztkészülék fehér hátlapot kapott aranyszínű, fényes oldalélfestéssel. Jobb oldalon, kényelmesen lehet kitapintani a bekapcsolót, felette pedig kényelmetlenül a hangerőszabályzót – a billentyűk túl magasra kerültek, mintha egy óriásra tervezték volna. Mivel a hátlap nem távolítható el, a bal oldalél fedele rejti a két nanoSIM és az egy microSD tálcát. A fülest felül lehet csatlakoztatni, a microUSB kábelt pedig alul.

Hardver és Sense UI

Minden nézőpont kérdése, szokták mondani, és ha úgy vesszük, a HTC a MediaTek elérhető legerősebb SoC-jét, a Helio X10-et mellékelte (nyolc, 2 GHz-es Cortex-A53 mag + PowerVR G6200-as IGP), amely processzorosan alulról súrolja a tavalyi év legütősebb hardvereinek teljesítményét. Csakhogy a Helio X10 a felső-középkategóriában és az alatt terjedt el (a Redmi Note 2 50 ezer forintba sem kerül itthon), az E9+ viszont prémium árazást kapott, és ott már felrójuk neki a benchmark pontszámbeli lemaradást. Aztán mindjárt elismerjük, hogy napi szinten bizony gyors az E9+ működése: a remekül optimalizált Sense UI pattogós, legyen szó az átmenetekről vagy a böngészésről, egy Galaxy S6-től vagy Nexus 6P-től inkább az alkalmazáskezelés fürgesége marad el.

[+]

Mégsem itt, hanem grafikai fronton akad hiányérzetünk: a QHD mennyiségű pixelt nem kis munka meghajtani, és a lóerőhiányon az Asphalt 8 nem tud akadozások nélkül úrrá lenni, a Real Racing 3 meg kapásból alacsony grafikai beállításokkal indul. Jelentős melegedést szerencsére nem tapasztaltunk. Rendszermemóriából 3 gigabájt jár, ami üdvözölendő, a belső tároló pedig 32 gigabájtos, amiből kb. 20 áll a felhasználó rendelkezésére az első bekapcsolás és a kötelező frissítések után.

[+]

A One M9 nemrég megkapta az Android 6.0-s rendszert, a One A9 pedig már azzal startolt el, úgyhogy várhatóan az E9+ ilyen frissítésére sem kell túl sokat várni, mindenesetre a tesztkészüléken még az 5.0.2-es főverzió futott, 7.0-s Sense UI-val, és még mindig ez az egyik legkedveltebb gyártói variáció androidszerte. A balról előhúzható BlinkFeed hírolvasó, a felülről lehúzható értesítések és kapcsolók, a függőlegesen görgethető menü és a kilencelemes, mozaikszerű alkalmazásváltó mind-mind könnyen kezelhetők, bár egykezes mód nélkül a legfelső képernyőtartalmak eléréséhez tornázni kell.

[+]

Akadnak témák és egyéb testreszabási lehetőségek, hely, idő és szokások szerint megjelenő ikonlista (Sense Home), illetve óra és időjárás widget. Gyermek mód is aktiválható, hogy a csemeték csak azokhoz a tartalmakhoz férhessenek hozzá, amelyeket engedélyezünk, és ha már odakint havazik, kesztyűs módot is be lehet vetni (az E9+ persze nem víz- és fagyálló). Gesztusok közül bevethető a kétkoppos felébresztés, a képernyő feloldása az ujj feltolásával és hasonló megoldások, eszközökből pedig egy sor közül lehet válogatni: fájlkezelő, képszerkesztő, Zoe videovágó, számológép, hangfelvevő, időjárás, biztonsági mentés, súgó, rendszerfelügyelő (CleanMaster), firkáló (Scribble) és irodai app (Polaris Office). A Google-től nemcsak a szokásos szoftverpakk jár, hanem 100 gigabájt ingyen tárhely a Drive felhőben, két évig.

[+]

Végezetül a telefonkönyvről is érdemes beszélni, amely a SIM-ekről, fiókokból és fájlokból is képes behívni a névjegyeket, amelyeket aztán lehet vezeték- és keresztnév szerint rendezni, egyesíteni, megosztani és szinkronizálni, közöttük pedig a tárcsázóban keresni, avagy kilencet gyorshívással megcsörgetni. A Chome böngésző villámgyors, külön vadászni kell az olyan vaskos oldalakat, amelyek megakasztják a görgetést, különben minden fluid. A képátló és a felbontás is jól passzol a hosszabb netezéshez, a Chrome pedig szinkronizálja szokásos könyvjelzőinket és keresési előzményeinket, ha engedélyezzük.

Kamera, multimédia

Akárcsak az M9, a E9+ is az előlapra száműzte a 4 megapixeles UltraPixel kamerát, és ezúttal is 20 megapixeles modul figyel a hátlapon, csak ezúttal gigászi gyűrű veszi az F/2,2-es lencsét körbe. A mesterséges világításért egyelemes LED felel. A szoftver kicsit szétszórt, mégis kevés kívánnivalót hagy maga után, hiszen akad HDR, esti, makró, tájkép, panoráma, arcszépítő, szövegfényképezés és kézi mód (záridő állítás 2 másodpercig, expozíciókorrekció, érzékenység ISO 1600-ig, fehéregyensúly és kézi fókusz). Érintőfókusz is bevethető az élőképen, amely az autófókusszal egyetemben átlagos sebességű.

[+]

A képminőség nappal átlag feletti. A vonalélesség például jó, bár elég intenzív a zajmentesítés, főleg HDR módban, így a legfinomabb részletek festményszerű effektet kapnak. 20 megapixelen persze bőven megfelelnek az eredmények nyomtatáshoz, a dinamikatartomány is rendben van, a fehéregyensúly pontos, a fókusz viszont makró témánál hajlamos rakoncátlankodni. A közelképektől amúgy is több részletet vártunk. Este, az érzékenység növekedésével drámaian romlik a képminőség, és a képzaj mellett jókora adag túlélesítés is ront a helyzeten. Mi a legjobban sikerült éjjeli képeket válogattuk össze, bátran bevetve a kézi módot és a hosszabb záridőket. Szükség is volt rá, mert az automatika alapból a magas érzékenységet preferálja. Persze este is össze lehet hozni a közösségi hálózatokon bátran megosztható fotókat, csak stabil kéz és jó szem kell a dologhoz. Videofelvételt lehet 4K-ban (példa) és 1080-ben rögzíteni 30 fpssel, 1080p-ben 60-nal és 720p-ben 120-szal, lassítva (példa). A képminőség rendben van, viszont némi alapzajt hallani a felvételeket visszajátszva, bár a környezeti hangok tiszták maradtak.

[+]

A videolejátszó H.263, H.264 és Mpeg4 formátumok esetében megbirkózik akár a 4k-s tartalmakkal is (ha már az E9+ tud ilyen felbontáson rögzíteni), az többi kódolás és a feliratok lejátszását pedig egy BS Player megoldja, amint beszereztük. A zenelejátszó előadók, albumok, számok, listák és kedvencek szerint csoportosítja az állományokat, és megbirkózik a flac és wma kiterjesztésekkel is. Ha akad, a dalszöveg is megjeleníthető, hangszínszabályzót viszont ne keressük. Az FM-rádió nem maradt ki – természetesen füles csatlakoztatásával lehet működésre bírni, a mellékelt headset például egész szépen szól.

[+]

A fejhallgatókra menő hangminőség egyébként is remek, bármiféle hallható zaj, áthallás vagy torzítás nélkül, és bónuszként ott a HTC One sorozat ékköve: a BoomSound hangszórópár, Dolby Audio hangzással. És bár véleményünk szerint az M9 hangszórói valamivel tisztábban és hangosabban szólnak, az E9+ ismét megerősít bennünket abban a véleményben, hogy az előlapi sztereó a legjobb megoldás: sem mozizáskor, sem zenehallgatáskor nem takarja el az ember keze a zene útját, és nem csak egy irányból jön a hang. Mély hangokból pedig még mindig a BoomSound adja a legtöbbet a mobilok között, és az E9+-nak ebben sem kell szégyenkeznie.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A HTC One E9+ két nanoSIM kártyát fogad be, és mindkettővel 150 Mbps az elérhető legnagyobb letöltési ráta Cat.4-es LTE hálózaton (700/850/900/1800/2100/2600 MHz). A készülék dual standby technológiájú, azaz két telefonszámmal is a hálózaton lehet lógni, ám ha az egyikről hívás folyik, a másik lekapcsolódik. A beszélgetési hangminőséget mindkét oldalon megfelelőnek találtuk, és hangerőből sem volt hiány. WiFi-ből kétcsatornás 802.11a/b/g/n/ac modul jár DLNA-val, Directtel és hotspot funkcióval, Bluetoothból 4.1 a szabvány A2DP-vel, USB-ből pedig 2.0 MTP-vel és OTG-vel. A navigáláshoz a GPS és Glonass műholdcsoportok jeleit is igénybe lehet venni. A pozicionálás átlagos sebességű. A One E9+ NFC-t kapott, infra portot viszont nem.

[+]

A HTC-k általában jól bánnak a teleppel, a Helio X10 viszont bátran fogyaszt, és az E9+ egyik felet sem akarta megsérteni: a 2800 milliamperórás akkumulátorral teljesen átlagos üzemidő érhető el. Nekünk 4 óra körüli képernyőidők jöttek össze teljes szinkronizálás, sok fotózás, beszélgetés és némi játék mellett, a készenléti fogyasztás alacsony maradt. Aki szereti a dolgot napi szintre levetíteni, az 1-2 napos töltési ciklusra számíthat a használat gyakoriságától függően – mi minden 24 órában töltőre dugtuk az E9+-t. Sem az 1 amperes gyári, sem pedig egy 2,1 amperes otthoni adapterrel nem sikerült 2,5 óra alá szorítani a töltési időt. Ha fogytán lenne a nafta, energiatakarékos és extrém energiatakarékos mód is bevethető.

[+]

Az a helyzet, hogy a Helio X10-es, remekül egyberakott, műanyag házas HTC One E9+-t bármelyik felső-középkategóriás phablet mellé oda lehet rakni, és fürgeségével, nappali fotós képességeivel, BoomSound hangszóróival, fülesre menő hangminőségével és Sense 7.0-s felületével mindegyikkel felveszi a versenyt, és akkor a szuper kijelzőt még nem is említettük. Csakhogy a tajvaniak üdvöskéje nem a Xiaomi Redmi Note 2/3-mal, és még csak nem is a fémházas Honor 7-tel van egy árszinten, hanem a prémiumkategóriás LG G4-gyel, a Galaxy S6-tal, a Huawei Mate S-sel és az Xperia Z5-tel, mivel a HTC úgy gondolta, hogy jó ötlet kétszázezres árcímként rásütni az E9+-ra. Akkor már kapásból a One M9-et javasoljuk erősebb hardverével, jelenleg frissebb Android főverziójával és jobb BoomSound hangszóróival.

A One M9 persze nem kapott QHD-s megjelenítőt, a One M9+ viszont igen, és még fémházat és ujjlenyomat-olvasót is, bár szintén az a Helio X10 hajtja meg, ami mondjuk az ötvenezres Redmi Note 2-t. Opció tehát bőven van a HTC részéről, csak egy olyan modell nem látott napvilágot 2015-ben, amely mindenből a legjobbat építette volna egy kétszázezres készülékházba. Hiába hibázik tehát keveset az E9+, ennyiért, műanyag borítással, középszerű esti fotós képességekkel, optikai képstabilizátor vagy ujjlenyomat-olvasó nélkül nem tudjuk plecsnivel jutalmazni, hiszen házon belül is van jobb vétel, házon kívül meg olcsóbb. Szerencsére szürkeimportban már sokkal kedvezőbb áron hozzá lehet jutni (nyilván bolti garanciával), mindenesetre, ahogy közeledik az idei MWC és az új HTC csúcsmodell(ek) várható premierje, talán megéri egy kicsit türelmesnek lenni.

Bone123

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC One E9+

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,5 x 76,5 x 7,54 milliméter
	Tömeg	149 gramm
	Színvariációk	Fehér, szürke, fekete
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2560 (534 ppi)
	Kijelző és készülékház védelme	Gorilla Glass 4
	Kijelző típusa	IPS-LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek Helio X10 (MT6795)
	Processzor típusa	2 GHz-es, nyolcmagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	PowerVR G6200
	RAM mérete	3 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 GB (21 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 700/850/900/1800/2100/2600
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	Cat.4
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi hotspot, Direct
	USB	microUSB 2.0 (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	Beidou	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.0.2 (Lollipop)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	HTC Dot View, BlinkFeed, HTC Help, HTC Zoe, HTC Club, Témák, Firka, Car Mode
	Multimédia
	Fő kamera	20 megapixel, autófókusz, F/2,2-es lencse, ledes villanó
	Másodlagos kamera	4 megapixel, autófókusz, UltraPixel
	Videófelvétel	2160p @ 30 fps, 1080p @ 60 fps, 720p @ 120 fps
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2800 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, extrém energiatakarékos mód, BoomSound sztereó előlapi hangszóró