Nézzük a menürendszert!
A készenléti képernyő horizontálisan csúsztatható, összesen három képernyő van, váltáskor a háttér is mozog, látványos. Az egyes képernyőkön szabadon elhelyezhetünk gyorsindító ikonokat, legyen szó programokról vagy gyorstárcsázó linkekről, új elem hozzáadásához csak rajta kell tartanunk az ujjunkat a kijelzőn — egy oldalon 20 darab cuccnak (5 x 4) van hely, vertikális görgetésre nincs lehetőség. A kis ikonokon kívül widgeteket is kirakhatunk, alapból az 2 x 2 kockányi helyet foglaló óra, a hanggal is vezérelhető Google kereső és a zenelejátszó van kint, de kidobhatjuk még a naptárat és a képnézegetőt is — alapból tehát öt Widget van, ami elég szerény.
A készenléti képernyőt balra és jobbra is görgethetjük
A képernyőzárat a menu gombbal tudjuk feloldani, a készüléket elaltatni a kikapcsológomb egyszeri megnyomásával lehet. Felül a tálca helyi megfelelőjét láthatjuk, mely a WiFi és a mobilhálózat térerejét is mutatja, valamint helyet kapott rajta az akkumulátor töltöttségét mutató ikon és a pontos idő. A baloldalán a különféle figyelmeztetések jelennek meg, legyen szó nem fogadott hívásról, új program településéről, vagy az akkumulátor merüléséről. A tálcát ujjunkkal le tudjuk húzni, így tételesen is megtekinthetővé válnak a figyelmeztetések, ha valamelyikre rábökünk, egyből eljutunk a hozzá tartozó részhez, telepítés-figyelmeztetéskor elindíthatjuk a programot, új üzenet érkezésekor pedig egyből elrepülünk az üzenetkezelőbe. Van egy gomb, mely az összes figyelmeztetés törlésére szolgál.
Félig lehúzott tálca (balra) és a főmenü (jobbra)
A menüt az alul látható bütyök feltolásával vagy megnyomásával hozhatjuk elő, rácsos elrendezésű, vertikálisan görgethető. Az ikonok sorrendjét nem mi határozzuk meg, ha valamelyiket sokáig nyomjuk, akkor kirakjuk a készenléti képernyőre, nem a sorrenden változtatunk. Mappákat is csak a készenléti képernyőn csinálhatunk, magyarán a főmenü csak úgy "van", az újonnan feltelepített programok véletlenszerű helyre kerülnek, sokszor lejjebb tolják a gyári programokat is — ez a rész tehát nem az igazi.
Az almenük egytől egyig fekete hátterűek, témát ugyanis az Androidon alapból nem tudunk váltani, be kell érni a háttérkép cserélgetésével — szerencsére 3rd party programok segítségével azért lecserélhetők az egyébként igényes, kicsit komor színvilágú részek. Az almenük listás elrendezésűek, mindegyiknél működik a tökéletesen üzemelő görgetőrutin (mely simán pariban van az iPhone megoldásával), plusz ezek a képernyők már el is tudnak fordulni, ha a gépet ferdén tartjuk. A forgatás a giroszkópnak köszönhetően automatikus, körülbelül két másodpercet vesz igénybe, effekt gyanánt a kép egy kicsit elhomályosodik, majd ismét éles lesz, de már elfordulva.
Elforgatott almenü
A rendszer sebessége nem hagy kívánnivalót maga után. A Magic processzora egy 528 MHz-es Qualcomm MSM 7201A, a RAM 192, a ROM 512 MB-os, utóbbiból közel 300 MB-tal a felhasználó szabadon gazdálkodhat. A görgetés sebességével — mint már említettem — nem lesz gondunk, a programok is gyorsan elindulnak, az almenükbe való belépésre (főleg a beállításokba menetelre) viszont úgy egy másodpercet "várni kell". Összességében azt mondhatom, hogy a HTC Magic nagyjából olyan gyors, mint az iPhone, ami azért lássuk be, nem kis szó!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
