Magic? Android?
Nagy nap ez a mai, hiszen a Mobilaréna szerkesztőségébe eljutott az első igazán használhatónak tűnő Android alapú mobilkészülék, a HTC Magic. Tavaly év végén járt nálunk a tajvani gyártó T-Mobile számára készített G1 nevű készüléke, mely érzésünk szerint inkább volt egy bemutatóhardver az Android képességeinek demonstrálására, sem mint a mindennapok során használható gép, arról nem is beszélve, hogy idehaza nem volt kapható.
Álljunk meg gyorsan egy szóra: mi is az az Android? Ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a Google mobil operációs rendszere, valamint az azt futtató gépek gyűjtőneve, ennél azonban többről van szó. 2005-ben a Google felvásárolta az Android Incorporated nevű kaliforniai vállalatot, majd belefogott a saját operációs rendszerének fejlesztésébe, mely sok alakítás után végül tavaly év végén érte el a piacot a G1-gyel. A vállalat célja egy olyan nyílt forráskódú, rugalmas, könnyen fejleszthető rendszer elkészítése volt, melyhez a fejlesztőknek lehetőségük van Java nyelven írni ún. managed kódot* használó programokat (*managed kód: virtuális gépen, nem pedig közvetlenül a processzorban feldolgozott kód), melyek hozzáférnek az összes erőforráshoz, mivel teljesen egyenrangúak — a Google által fejlesztett Java könyvtárak már csak a hab a tortán. A rendszer monolitikus Linux kernelen alapul, a kód túlnyomó része Apache, nyílt forráskódú vagy szabad program liszensz alatt van.
Android bábu a Google főhadiszállásán
Nagyon fontos megjegyezni, hogy az Androidot nem a Google, hanem az Open Handset Alliance nevű cég-csoportosulás fejlesztette, hogy ki mit csinált vele kapcsolatban, azt nem tudni. Az OHA-nak jelenleg 51 cég tagja, köztük 10 készülékgyártó (HTC, LG, Motorola, Samsung, Asus, Garmin, Huawei, Sony Ericsson, Toshiba, Acer), 13 félvezetőgyártó (többek között az Intel, a Marvell, az nVidia, a SiRF, az ARM és az Atheros), 11 operátor (köztük a T-Mobile és a Vodafone), 11 szoftveres cég (maga a Google, az eBay és pár kevésbé ismert név), valamint 6 egyéb vállalat. Látszik, hogy nem kispályás kft-k tömörüléséről van szó, az Android tehát elméletileg hatalmas tudás és sok munka eredménye, a konkurencia (egészen pontosan a nagy konkurens Symbiant birtokló Nokia) viszont pont emiatt támadta oly sokat az Androidot — véleményük szerint ugyanis lehetetlen, hogy egy ennyi cég által fejlesztett rendszer egységes és stabil legyen. Nos, itt van a kezünkben a Vodafone által fémjelzett HTC Magic, mely nagyon is egységesnek és stabilnak tűnik, arra viszont nem enged következtetni, hogy mi lesz ennek az ígéretes rendszernek a sorsa, jelenleg ugyanis mindössze négy Androidos gépet lehet kapni a világon, kettőt a HTC gyárt, valamint van egy kínai és egy spanyol masina is — idehaza semelyik nem kapható. De miért?
Ez a T-Mobile G1...
A G1 ugyebár egy T-Mobile-os készülék, míg a Magic a Vodafone számára készült. Idáig tiszta sor, nálunk mindkét szolgáltató jelen van a piacon, miért nem lehet tehát kapni őket? Erre pontos választ sajnos mi sem adhatunk, pletykákat viszont hallottunk arról, hogy a dolog a Google döntésének eredménye, akik csak akkor engedélyeznék a Magic magyarországi forgalmazását, ha biztosítva lenne, hogy megfelelő mennyiségűt el tudnak adni — nem szeretnék számokkal dobálózni, de az biztos, hogy a high-end okostelefonokból itthon nem szoktak öt-tízezer darabot csak úgy eladni, még akkor sem feltétlenül, ha a Nokia gyártja. Mivel a Google álláspontját nem kértük ezzel kapcsolatban, csak arra gondolhatunk, hogy a lokalizáció (tehát a szoftver magyar nyelvűvé tétele) okozta költségeket kellene ily módon megtéríteni, de ha jobban belegondolunk, ennek nincs valóságalapja, hiszen az Android egy nyílt forráskódú, Linux alapú rendszer, melynek fordítása valószínűleg nem igényli egy fél hadsereg munkáját.
...ez meg a HTC Magic
Pontos válaszokkal tehát mi sem tudunk szolgálni, de jelen helyzetben sajnos úgy néz ki, hogy a HTC Magic-et itthon nem lehet majd megvásárolni, a külföldi behozatal pedig szintén problémás lehet az esetleges Vodafone SIM-lock miatt. Valószínűleg az is benne van a dologban, hogy a szintén Android HTC Hero hónap végén érkezik és elvileg itthon is kapható lesz. További öröm, hogy a tesztpéldányt is biztosító SpeedShop gondolt azokra, akik nagyon szeretnének megnyomkodni egy ilyen masinát, a Klapka utcai bemutatótermükben jövő héttől ki lesz állítva egy Magic (minden bizonnyal az, amelyik most itt hever az asztalomon), tehát akit érdekel, az legalább megnézheti.
A készülék külseje és tartozékai
A tesztpéldány egy döbbenetesen kicsi, piros-fehér-Vodafone dobozban érkezett, mely hálózati töltőt, adatkábelt, sztereó headsetet és egy nagyon szép fehér színű bőrtokot rejtett. Ezeken felül találtunk egy 8 GB-os microSD kártyát a készülékbe helyezve, nem tudom, hogy ez gyári tartozék-e, ha igen, az mindenképp dicséretes.
A Magic két színvariációban létezik, nálunk a fehér járt, szavakkal nehéz leírni, hogy mennyire jól néz ki. Az Apple termékei óta tudjuk, hogy fehér színű elektronikai eszközöket gyártani mindig hálás feladat, a Magic viszont nem simán fehér, hanem hófehér, ragyog a fényben, öröm ránézni, több ismerősöm mondta, hogy ilyen gyönyörű telefont még sosem látott, pedig azért rajtam keresztül már volt dolguk igényes gépekkel. A masina mérete átlagosnak mondható, kiterjedése 117,7 x 55 x 13,7 milliméter, tömege 118,5 gramm, utóbbival elég könnyűnek mondható a kategóriájában, amiben valószínűleg az is komoly szerepet játszik, hogy a Magic teljes egészében műanyagból készült. Szerencsére a gyártó jó minőségű, kemény, tükörsima felületű plasztikokból rakta össze a gépet, melyen annak ellenére sem találhatunk illesztési hézagokat, hogy a hátlap egyszerű lehúzós-pattintós módszerrel rögzül. A készülékház formája elég különleges, az előlap szélén a perem lejt és egyben le is van kerekítve, a masina alsó része pedig felfelé nyújtózik (azaz íves).
Az előlap tetején az állapotjelző ledek közé bújtatott telefonhangszórót találjuk, alatta a Vodafone szürke logója üldögél, ezen a szépségen valahogy még ez sem zavaró. Alattuk találjuk a vékony (2-3 milliméteres) fekete peremmel körbevett 3,2 hüvelykes kapacitív TFT érintőkijelzőt, melynek felbontása 320 x 480 pixel — pont ekkora felbontása van az iPhone-nak is, csak ott a kijelző átlója 0,3 hüvelykkel nagyobb. A képminőségre egy rossz szavunk sem lehet, a színek élénkek, a megjelenített kép napfényben is jól látható. A panelt borító plexi elég kemény, ellenállónak is tűnik, nem lehet annyira erősen megnyomni, hogy a TFT elszíneződjön tőle. Alul hat gombot és egy BlackBerry gépekről ismerős golyócskát találunk, utóbbival tudunk a menüben mozogni, plusz be is lehet nyomni, a gombokhoz hasonlóan fehér színű háttérvilágítást kapott, sötétben nagyon jól néz ki. A gombok közül kettő funkciója egyértelmű (hívásfogadás és -befejezés), van továbbá egy készenléti képernyőre röpítő házikós, egy menu feliratú (mely az szoftverek almenüinek előhívására és a billentyűzár feloldására is szolgál), egy vissza nyilas (amivel értelemszerűen visszafelé léphetünk egyet a menüstruktúrában), plusz egy nagyítós, mely a Google Search-re mutat.
A hátlap is elég minimalista, egy szálcsiszolt felületű fém betétlapban találjuk a 3,2 megapixeles, autofókuszos kamerát, a szolid HTC logót és a kihangosító hangszóróját. A fehér rész közepén egy with Google felirat olvasható, alul a csuklópánt rögzítési helyéhez vezető lyuk bújik meg.
Az oldalsó részen szürkés-ezüstös sáv fut körbe, melybe nem építettek be túl sok dolgot. A masina felső és jobboldali része teljesen üres, alul a HTC ExtUSB csatlakozót és a mikrofont találjuk, balra a hangerőszabályzó gombduó került. Az említett csatlakozóba kell bedugni a töltőt, az adatkábelt és a headsetet is, az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy miniUSB kompatibilis — egy különálló 3,5 milliméteres fülhallgatókimenetnek azért hadd ne mondjam, hogy nagyon örültem volna.
Nézzük a menürendszert!
A készenléti képernyő horizontálisan csúsztatható, összesen három képernyő van, váltáskor a háttér is mozog, látványos. Az egyes képernyőkön szabadon elhelyezhetünk gyorsindító ikonokat, legyen szó programokról vagy gyorstárcsázó linkekről, új elem hozzáadásához csak rajta kell tartanunk az ujjunkat a kijelzőn — egy oldalon 20 darab cuccnak (5 x 4) van hely, vertikális görgetésre nincs lehetőség. A kis ikonokon kívül widgeteket is kirakhatunk, alapból az 2 x 2 kockányi helyet foglaló óra, a hanggal is vezérelhető Google kereső és a zenelejátszó van kint, de kidobhatjuk még a naptárat és a képnézegetőt is — alapból tehát öt Widget van, ami elég szerény.
A készenléti képernyőt balra és jobbra is görgethetjük
A képernyőzárat a menu gombbal tudjuk feloldani, a készüléket elaltatni a kikapcsológomb egyszeri megnyomásával lehet. Felül a tálca helyi megfelelőjét láthatjuk, mely a WiFi és a mobilhálózat térerejét is mutatja, valamint helyet kapott rajta az akkumulátor töltöttségét mutató ikon és a pontos idő. A baloldalán a különféle figyelmeztetések jelennek meg, legyen szó nem fogadott hívásról, új program településéről, vagy az akkumulátor merüléséről. A tálcát ujjunkkal le tudjuk húzni, így tételesen is megtekinthetővé válnak a figyelmeztetések, ha valamelyikre rábökünk, egyből eljutunk a hozzá tartozó részhez, telepítés-figyelmeztetéskor elindíthatjuk a programot, új üzenet érkezésekor pedig egyből elrepülünk az üzenetkezelőbe. Van egy gomb, mely az összes figyelmeztetés törlésére szolgál.
Félig lehúzott tálca (balra) és a főmenü (jobbra)
A menüt az alul látható bütyök feltolásával vagy megnyomásával hozhatjuk elő, rácsos elrendezésű, vertikálisan görgethető. Az ikonok sorrendjét nem mi határozzuk meg, ha valamelyiket sokáig nyomjuk, akkor kirakjuk a készenléti képernyőre, nem a sorrenden változtatunk. Mappákat is csak a készenléti képernyőn csinálhatunk, magyarán a főmenü csak úgy "van", az újonnan feltelepített programok véletlenszerű helyre kerülnek, sokszor lejjebb tolják a gyári programokat is — ez a rész tehát nem az igazi.
Az almenük egytől egyig fekete hátterűek, témát ugyanis az Androidon alapból nem tudunk váltani, be kell érni a háttérkép cserélgetésével — szerencsére 3rd party programok segítségével azért lecserélhetők az egyébként igényes, kicsit komor színvilágú részek. Az almenük listás elrendezésűek, mindegyiknél működik a tökéletesen üzemelő görgetőrutin (mely simán pariban van az iPhone megoldásával), plusz ezek a képernyők már el is tudnak fordulni, ha a gépet ferdén tartjuk. A forgatás a giroszkópnak köszönhetően automatikus, körülbelül két másodpercet vesz igénybe, effekt gyanánt a kép egy kicsit elhomályosodik, majd ismét éles lesz, de már elfordulva.
Elforgatott almenü
A rendszer sebessége nem hagy kívánnivalót maga után. A Magic processzora egy 528 MHz-es Qualcomm MSM 7201A, a RAM 192, a ROM 512 MB-os, utóbbiból közel 300 MB-tal a felhasználó szabadon gazdálkodhat. A görgetés sebességével — mint már említettem — nem lesz gondunk, a programok is gyorsan elindulnak, az almenükbe való belépésre (főleg a beállításokba menetelre) viszont úgy egy másodpercet "várni kell". Összességében azt mondhatom, hogy a HTC Magic nagyjából olyan gyors, mint az iPhone, ami azért lássuk be, nem kis szó!
Szoftveres ellátottság
A szoftverek előtt hadd említsem meg, hogy mennyire egyszerű az operációs rendszer frissítése. Pár hónapja jelent meg az Android 1.5-ös verziójú változata, mely a nálam lévő Magicre még nem volt feltelepítve. Mikor kapcsolódtam az itthoni WiFi hálózatra, a készülék szólt, hogy itt az új frissítés, le szeretném-e tölteni. Hogy a fenébe ne szeretném, gondoltam én, rányomtam hát az igenre, a készülék figyelmeztetett, hogy újra fog indulni, amit meg is tett. Bootolás közben körülbelül egy perc alatt letöltötte és telepítette is az új szoftvert, az adataim megmaradtak, szinte észre sem lehetett venni, hogy felkerült a csupa hasznos újdonságot tartalmazó 1.5-ös release. Ha ez minden készüléknél így működne, fele ennyit sem kéne szervizbe járkálnunk...
A szoftverekkel kapcsolatban egy szót kell megjegyeznünk: Google. Aki használja a cég különféle webes szolgáltatásait (levelezés, naptár, címjegyzék), az bizonyára értékelni fogja az Androidot, a hozzám hasonló, Gmail fiókkal nem rendelkező egyének viszont elsőre furcsállhatnak pár dolgot. A készülék érdemi használatához ugyanis feltétlenül szükséges egy Gmail fiók birtoklása, annak hiányában még a naptárat sem indíthatjuk el. A regisztráció egyébként ingyenes, a készüléken keresztül is pár perc alatt létrehozhatunk egy fiókot, az ötlet tulajdonképpen nagyon jó abból a szempontból, hogy adatainkat a készülék alapértelmezésben szinkronizálja az online fiókba, tehát azok akkor is megmaradnak, ha a készüléküket netán elhagyjuk, de akkor is furcsa. Több fiókot is hozzárendelhetünk a készülékhez, ha pedig felviszünk egy új naptárbejegyzést, akkor kiválaszthatjuk, hogy melyik fiókba menjen a dolog. A naptár egyébként kiváló, mindent tud, amit elvárhatunk tőle.
Van még egy alapfunkciós számológépünk, a szervezőfunkciók viszont ezzel sajnos ki is merülnek, sem stopperórát, sem időzítőt, sem hangrögzítőt, sem valutakonvertert nem találunk az Androidon, ami azért elég gáz. A hiányosságot könnyen pótolhatjuk az már működő Android Market segítségével, melyből a már említett Gmail fiók birtoklása esetén több ezer ingyenes programot tölthetünk le. A Marketról a héten publikálunk egy részletes elemzést, melyben összehasonlítjuk az Apple Store-ral és a Nokia Ovival, most tehát nem mennék bele a részletekbe.
Vannak viszont egyéb hasznos szoftverek is, például a Google Talk, mely elvileg AIM, MSN, Yahoo és ICQ-kompatibilis, ám a G1-gyel ellentétben a Magic nem ajánlja fel, hogy teszem azt Windows Live fiókba jelentkezzünk be. A gyári kínálat része továbbá a Google Maps, mely gyorsan és jól működik, Street View nézetben pedig lehetővé teszi, hogy a készülék mozgatásával "nézelődjünk" az utcán. A készülékben egyébként található GPS-vevő, de a Google Maps ugye nem alkalmas autós navigációra, tehát ezt nem tudjuk érdemben kihasználni — egyelőre.
Telefonálás és üzenetkezelés Android módra
A telefonkönyv kapacitása végtelen, azaz annyi adatot rakunk bele, amennyi elfér a memóriában. A tartalmat igény esetén a készülék átszinkronizálja a Gmail fiókunkba, ami ugye jól jöhet készülékcserekor is, de ennél is hasznosabb, hogy az emberkékhez az egyes chat alkalmazásokban (AIM, Windows Live, Yahoo, Skype, QQ, Google Talk, ICQ, Jabber) használatos címüket is megadhatjuk, tehát simán nekiállhatunk chatelni velük, ha épp online vannak. A programok (névjegyzék, SMS, e-mail stb.) ugyanis jelzik, ha az illető online, ez nagyon hasznos! Az már kevésbé örvendetes, hogy Skype-on alapból csak chatelni tudunk, de van már mód arra, hogy a videóchatet is aktiváljuk.
Üzenetkezelésben is jó az Android, támogatja az SMS-t, az MMS-t és e-mail kliens is van benne, amihez paradox módon nem szükséges Gmail fiók birtoklása, simán beállíthatjuk az akármilyen e-mail címünket is levelezési címnek — IMAP, POP3, csatolt fájlok, minden támogatva van. A szöveges üzeneteket a készülék chat-szerű nézetben jeleníti meg, keresni viszont csak az e-maileknél tudunk. A szövegbevitel az 1.5-ös rendszerben megújult virtuális billentyűzettel történik, QWERTY kiosztású, álló és fektetett módja is van, nyomáskor igény esetén rezgeti a képernyőt és hangot is ad, utóbbi kicsit idegesítő, mert egy írógép digitalizált hangjait szólaltatja meg, de ennek ellenére hasznos. A szövegbevitel egyszerű és gyors, az Android ebből a szempontból is nagyjából egy szinten van az iPhone sokak által egekbe magasztalt megoldásával, ami egyébként szerintem is nagyon jó.
Álló és fektetett billentyűzet
A szó szoros értelmébe vett hangprofilok nincsenek, a készüléket bármikor némaságra inthetjük, külön állíthatjuk a csengések és egyéb hangok erejét és csengőhangját, de ez azért nem ugyanaz — engem mondjuk a legkisebb mértékben sem zavart, a néma és az általános módon kívül nem szoktam mást használni, de attól még biztos vannak, akiknek ez így kevés lesz. A hívásnaplóban csak egyesített nézet van, tehát nem szűrhetünk rá külön a fogadott/nem fogadott/tárcsázott hívásokra, de cserébe minden adatot feljegyez a készülék, tehát nem csak azt, hogy mikor, hanem azt is, hogy mennyit beszéltünk.
Telefonálás közben egyébként semmilyen problémám nem akadt, a hangminőség kiváló, a térerő nem ingadozott, recsegés vagy hangkésés nem fordult elő.
Adatkommunikáció, internetezés, YouTube
Adatkommunikációs téren kiválóan teljesít a masina, a GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), 3G-frekvenciákból kettőt használhatunk (900/2100 MHz). Adatátvitelre GPRS-től kezdve a HSDPA/HSUPA párosig mindent használhatunk, előbbi 7,2 Mbps, utóbbi 2 Mbps sebességű. WiFi és Bluetooth is van, előbbi 802.11b/g kompatibilis, utóbbi 2.0-s, de alapból csak headset (sztereó vagy mono) csatlakoztatására alkalmas, a fájlküldés lehetőségét 3rd party szoftverrel kapcsolhatjuk be.
Internetezni a gyári böngészővel tudunk, mely nem a Google Chrome, hanem egy MiniMapes megoldás, hasonló, mint a Nokia okostelefonjain lévő vetélytársa. Gyors, gyönyörűen megjeleníti az oldalakat, könnyedén és gyorsan zoomol, a legjobb móka benne viszont az, hogy képes a weboldalakat teljes nézetben (tehát olvashatatlanul kicsi betűkkel) kirakni, mikor is ha az ujjunkat rajta tartjuk a kijelzőt, megjelenik egy nagyító, melynek segítségével el tudjuk olvasni az aprócska szövegeket — magyarán átlátjuk az oldalt és olvasni is tudunk. A képeket lementhetjük, van letöltéskezelő, plusz a szövegmásolás/beillesztés itt is működik — elfelejtettem említeni, de ezt alapból tudja az operációs rendszer, mindenhol működik.
Van YouTube kliensünk is, túl sokat nem tudok róla mondani, jól kezelhető és gyors, a videókat gond nélkül viszi.
Multimédroid
A kamera 3,2 megapixeles, autofókuszos, vaku nem tartozik hozzá. A szoftver gyakorlatilag semmilyen beállítási lehetőséget nem kínál fel, csak a geotagging funkciót kapcsolhatjuk be. Az 1.5-ös rendszer újítása viszont, hogy már vehetünk videókat, a maximális felbontás 352 x 288 pixel, melyben 25 képkocka/másodperccel tudjuk rögzíteni a mozgóképet. Állóképeknél 2048 x 1536 pixeles felbontás van, mást nem választhatunk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képminőség kifejezetten jó, bár azért a Magic képei sem tökéletesek. A színek élénkek, a fehéregyensúly a legtöbb helyzetben nem téveszt, a fókuszálás gyors, ugyanakkor közeli tárgyakra fókuszálni szinte lehetetlen, nagyon sok próbálkozás kell ahhoz, hogy egy makróképet elkészítsünk. A zajszint alacsony, a zajszűrés sem túl erőteljes, ugyanakkor hibaként felróható az enyhe kromatikus-aberráció, valamint a képek sarkainak lágysága. Expozíció-korrekcióra nincs lehetőségünk, az automatika viszont nagyon jól felméri, hogy hol mennyi fény van, éjszaka viszont lehetetlen normális fotókat csinálni a készülékkel, sok fényértékkel alul lesznek exponálva. A videók minősége nem túl impozáns, ide kattintva mindenki megcsodálhatja a rövidke tesztvideót (3GP formátum, >1 MB).
A zenelejátszó szoftver látványos kezelőfelületet kapott, szépen megjeleníti az albumborítókat, a zenék között előadó és album szerint tud szűrni, kezeli a lejátszási listákat. Ezzel azonban ki is fújtak a pozitívumok, nincs hangszínszabályzó, háttérben futtatva a widgetről gyakorlatilag csak a szám címét olvashatjuk le és megállíthatjuk azt, tekerni, léptetni nem tudunk. A gyári füles szép fehér színű, aszimmetrikus a kábele, közepesen szól, csak úgy, mint maga a Magic kihangosítva. FM-rádió nincs.
Ez történik, ha megnyomjuk a menu gombot
A képnézegető első ránézésre elég fapadosnak tűnik az iPhone-éhoz képest, semmi ujjal való léptetés vagy nagyítás, mindkettőt virtuális gombokkal tudjuk megtenni. Vannak viszont erősségei, a képeket megvághatjuk, forgathatjuk, valamint feltölthetjük a Picasa-ra.
Üzemidő és ítélethozatal
Az akkumulátor 1340 mAh-s, felhasználó által cserélhető. A készülék nálam három napig bírta ki egy töltéssel, ebben sok telefonálás és nyomkodás, viszont szinte zéró zenehallgatás és csak kevés internetezés volt. Összességében ez az érték így is jónak mondható, mert bár a készülék masszív igénybevétel esetén valószínűleg csak két napot bír, sok más eszközt naponta kell tölteni ilyen esetben.
Gondban vagyok az összegzéssel, ugyanis nem tudni, hogy a Magic itthon mennyire kerülne, ha kapható lenne, illetve mennyibe fog, ha valamilyen úton-módon mégis eljut hozzánk. Elvileg bruttó 170-180.000 forint körül lesz, ami bizony elég sok — ez természetesen az ÁFÁ-val ellátott, gyárilag független, garanciális eszközökre vonatkozik, nem a sarki GSM boltban függetlenített szürkeimportos verzióra, azt valószínűleg jóval olcsóbban is meg lehet majd kapni. Hogy mit kapunk cserébe? Hardveres szemmel nézve egy gyönyörű, jól összerakott, minőségi, fejlett adatkommunikációs és egyéb képességekkel bíró masinát, szoftveres oldalról pedig az Android operációs rendszert. Ha röviden kéne jellemeznem a Google fejlesztését, akkor azt mondanám, hogy az iPhone rendszere és a Windows Mobile Professional között van, az arany középúton. Olyan jól kezelhető, mint az Apple rendszere, viszont annál sokkal rugalmasabb és személyre szabhatóbb, ami a nyílt forráskódnak tudható be. Persze nem hibátlan, a Gmail fiókhoz kötöttség elég furcsa, a gyárilag kissé hiányos szoftverkínálat sem üdvözletes, a kamerán semmit nem tudunk állítani, de összességében nagyon jó, vagy igény esetén jóvá tehető. Hardveres szempontból a fülhallgatókimenet hiányát említhetjük, más komoly gond viszont nincs. Az Android Market kínálata jelenleg elég nagy, a szoftverek színvonala viszont még messze van az AppStore-ban kaphatóéktól, viszont folyamatosan fejlődik az egész, ráadásul a legtöbb cucc ingyenes. Fájó szívvel fogom visszaadni a HTC Magicet és vele az Androidot — nagyon megszerettem. Reméljük, hogy egy év múlva már több hasonló gép közül is válogathatunk, a rendszerben pedig szépen befoltozzák azokat a hiányosságokat, amik még fennállnak — ha a Magic rendszerét összehasonlítom az általam tesztelt G1-en lévővel, akkor minden okom megvan a bizakodásra.
 |
| HTC Magic |
A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. A készülék kipróbálható a cég Klapka utcai bemutatótermében.
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
| HTC Magic | ||
 |
Általános | |
| Technológia | GSM/UMTS | |
| Méret | 117,7 x 55 x 13,7 milliméter | |
| Tömeg | 118,5 gramm | |
| Színvariációk | Fehér, fekete | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 3,2 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 320 x 480 pixel | |
| Kijelző típusa | Kapacitív TFT érintőkijelző | |
| Színárnyalatok száma | 65.536 | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
| SMS memória | dinamikus | |
| Memória | 192 MB RAM, 512 MB ROM | |
| Memória bővíthetősége | microSD (8 GB-os kártya a csomagban) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz |
|
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 | |
| UMTS / HSDPA / HSUPA | van / 7,2 Mbps / 2 Mbps | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | 802.11b/g | |
| USB | 2.0 (miniUSB kompatibilis HTC ExtUSB) | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / van (hanggal keresés) | |
| Hangrögzítés | nincs | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | van | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Google Android | |
| WAP / HTML böngésző | van / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) +Gmail |
|
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | gyárilag nincsenek, az Android Marketből tölthetők | |
| Valutakonverter | nincs | |
| Extra szoftverek | Google Maps Streetview-val, Android Market, Google Talk, Google mail és naptár, YouTube | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, autofókuszos | |
| Másodlagos kamera | nincs | |
| Videófelvétel | van (352 x 288 pixel, 25 fps) | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | nincs | |
| FM-rádió | nincs | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1340 mAh Li-Ion | |
| Készenléti idő | 420 óra | |
| Beszélgetési idő | 7 óra 30 perc | |
| Egyebek | ||
| Giroszkóp, golyós "egér", számítógépre kötve kártyaolvasóként is működik | ||
