Előszó

Már évek óta tervezem, hogy írok egy cikket a mobiltelefonokhoz készített asztali zeneállványokról. Fogalmam sincs, hogy miért érdekel ennyire a téma, ahogy azt sem tudom, hogy miért csak pont most jött össze a dolog, de mindezektől függetlenül nagyon örülök. Történt ugyanis, hogy írtam a Speedshopnak, hogy legyenek kedvesek, és adjanak pár zeneállványt, mire mondták, hogy jó. Némileg mondjuk félreértették a dolgot, ők ugyanis autós kihangosítókra gondoltak, de szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgot, minek következtében az általam oly' nagyon várt teszt is megszülethetett — remélem, hogy ennek nem csak én örülök!

Mobil hangfal?

Napjaikban gyakorlatilag alig jelenik meg olyan mobiltelefon, amelyik nem képes az MP3 formátumú fájlok lejátszására, magyarán majdnem mindegyik alkalmas zenelejátszásra. Persze csak papíron, mert a népszerű fájlformátum támogatásán egy telefonnak kívül kritériumnak is meg kell felelnie ahhoz, hogy gyakorlatilag is alkalmas legyen zenelejátszásra. Nyilván nem árt, ha a memória nagy vagy bővíthető, ezen kívül kell egy olyan lejátszószoftver, mely a háttérben is fut, továbbá nem árt, ha egy normális fülhallgatót is rá tudunk kötni a készülékre — ez ideális esetben egy szabványos fülhallgató kimenetet feltételezne, de sok modellnél előfordul, hogy bár a csatlakozó egyedi, az abba illeszkedő gyári fülhallgató megugorja a minőségbeli mércét. Ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy nagyon sok zenelejátszásra tökéletesen alkalmas telefon van, aminek megfelelően rengeteg ember használja mobilját efféle multimédiás célokra.

A történt azonban nem áll meg fülhallgatóknál és az MP3-nál... a jó minőségű kihangosítás iránti igény létezése több, mint egyértelmű, elég ugyanis, ha estefelé végigmegyünk Budapest belvárosában, esetleg megkockáztatjuk, hogy felszállunk valamelyik éjszakai buszra: részeg fiatalok egymással versenyezve hallgatják telefonjaikon tárolt zenéiket. Persze ezen a sarkos példán túl is lenne igény kihangosításra: egy zeneállvány hasznos lehet egyes munkahelyeken, irodákban, esetleg a hálószobában az ágy mellett, hogy az esténként esedékes olvasást kellemes háttérzenével kísérve ejthessük meg. Ráadásul még nem is beszéltünk az FM-rádiózásról: milyen szép is lenne, ha a hangszóró antennaként is funkcionálna, miközben esetleg töltené is a készülékünket. Várjunk csak... ez nem vízió, évek óta nem az. Ilyen eszközök ugyanis már régóta léteznek, mi pedig most jól bemutatjuk őket.

Nokia MD-9

Az abc-sorrendre ügyelve először a finnek hordozható modelljéről, a Nokia MD-9-ről ejtünk pár szót. A hangsúly a hordozhatón van, a jelenleg piacon lévő megoldásokat ugyanis két nagy kategóriába sorolhatjuk, vannak olyanok, melyek hálózati áramot igényelnek, míg a többiek anélkül is üzemelnek. Itt megint két irányba mehetünk el, a következő oldalon bemutatásra kerülő Samsung versenyző például a mobiltelefon akkumulátorát meríti, míg a Nokia megoldása két AAA (mikro) elemmel üzemel.

Pici doboz.

Az eszköz formavilágát szavakkal leírni elég nehéz, egy lekerekített oldalakkal rendelkező kockához hasonlít a leginkább. A dizájn egyértelműen a Nokia XpressMusic (újabban csak X-széria) stílusjegyein alapul, az erősen csillogó műanyagból készült kiegészítő alapszíne a fekete, de az alján egy piros csík fut körbe. A méret elég kompakt, a 42 x 67 x 67 milliméteres kütyü elemekkel nagyjából 90 grammot nyom, zsebre nyilván nem fogjuk vágni, de a táskában elfér. Sok dolog nincs rajta, alul egy 3,5 milliméteres jack-kábel található, mely alatt a bekapcsológomb bújik meg. A csatlakozóból adódóan egyértelmű, hogy ezt a cuccot nem csak Nokiákhoz tudjuk használni, hanem gyakorlatilag akármihez, aminek van szabványos fülhallgató kimenete. Sőt: még egy 2,5 milliméteres átalakítót is kapunk, aminek köszönhetően kis túlzással az összes zenelejátszásra képes Nokia telefonhoz csatlakoztatni tudjuk az MD-9-et.

Furcsa forma.

Bár a kiegészítőben szemmel láthatóan egy darab hangszóró van, a Nokia szokásához hűen kicsit nagyképűen nyilatkozik róla: "Az erőteljes 30 milliméteres meghajtóval, a több irányba is sugárzó hanggal és a beépítet erősítővel megoszthatjuk a zenét és élvezhetjük a kiváló hangzást." A "30 milliméteres meghajtó" fogalmam sincs, hogy mit jelent (valószínűleg a hangszóró átmérőjét akarták így leírni), az viszont biztos, hogy a hangszóró effektív teljesítménye (RMS) 0,63 watt. Mielőtt lemondóan legyintgetnénk, nyomatékosítanám, hogy effektív teljesítményről van szó, mely nem összehasonlítható azokkal a százas/ezres nagyságrendű számokkal, melyek az egy-kétezer forintos hangszórók dobozán szerepelnek. Persze azért hanyatt sem kell esnünk a számtól: összehasonlításként egy 2-3000 forintos Genius hangszóró teljesítménye 2 és 6 watt között mozog, de nem szabad elfelejteni, hogy azok ötször ekkora hangszórók, párban járnak és hálózati áramot fogyasztanak. A hangminőség egyébként nem kiemelkedő, de azért mindenképp jobb, mint a telefonoké — bár ha őszinte akarok lenni, a legjobb minőséget nyújtó, sztereó hangszóróval ellátott modelleknél nem sokkal jobb. A legnagyobb probléma, hogy a mélyebb tartományok "műanyagos" hangon, kicsit élesen szólnak, továbbá a maximális hangerő sem túl nagy, ráadásul ha odáig feltekerjük, akkor gyakran előfordul, hogy picit recseg a cucc.

Az MD-9 a zene kihangosításán túl az FM-rádió hallgatását is megkönnyíti, található ugyanis benne egy rádióantenna. A kábel hossza körülbelül 30 centiméter, az elhelyezése nem gond, a készülék alja ugyanis úgy van kialakítva, hogy rá tudjuk tekerni azt, ha épp nem használjuk. Mindezért 6500 forintot kell fizetnünk, ami őszintén szólva nem a világ legjobb ajánlata: ennyiért egyéb gyártótól (Hama, AVS) két-három hangszórót is kapunk, hangminőségben valószínűleg nem leszünk sokkal rosszabb helyzetben. Az elemes áramellátás viszont pozitívumnak mondható, mert így legalább nem a telefonunkat szívja használat közben: az üzemidő egyébként a gyártó szerint elérheti az 50 órát. Léteznek egyébként újabb, nagyobb teljesítményű Nokia hangszórók is (például a 2 wattos MD-8 vagy az 1,5 wattos MD-6), lehet, hogy azok jobban muzsikálnak. Mindenesetre furcsa, hogy a legújabb termék a leggyengébb teljesítményű.

Elemmel megy.

Samsung ASP800

Második versenyzőnk egyenesen Koreából érkezett, gyártója az ottani legnagyobb vállalat, tehát a Samsung. Igazi rétegeszközről van szó, csatlakozója ugyanis az előző oldalon bemutatott Nokia hangszóróval ellentétben nem szabványos, hanem egyedi: az ASP800 a legújabb Samsung csatlakozóval van ellátva. Ez azt jelenti, hogy az egy-két évvel ezelőtti készülékekkel (többek között az i900 Omniával vagy az U900 Soullal) tökéletesen használható. Mivel az ilyen csatlakozóval ellátott készülékek többsége szabványos fülhallgató kimenettel nem rendelkezik, az aprócska hangszórók nagyon jó szolgálatot tehetnek az ilyen készülékek tulajdonosainak — akik egy újabb modell vásárlásával sajnos a hangszórót is kidobhatják majd a kukába, de az élet már csak ilyen.

Az ASP800 két kicsi, fehér hangszóróból áll, melyek az áramot a mobiltelefonból kapják. Fotózni színük miatt szinte lehetetlen őket, de egyébként kifejezetten tetszetősek, a hangszórórács és a hátlap fekete, a többi rész fehér, felülre került egy-egy ezüstös Samsung felirat is — maguk a kis kockák egyébként 45 x 45 x 40 milliméteresek, tömegükről hivatalos adat nincs, a konyhai mérlegemen 134 grammot nyomtak együtt, kábellel. A kialakítással kapcsolatban egyedül az furcsa, hogy nincs rájuk írva, hogy melyik a jobb és melyik a baloldali hangszóró. Ó, majd elfelejtettem: mindkét dobozocska gumírozott talpakon áll, tehát kicsit lejtős felületekre is rárakhatjuk őket.

A kábelt véletlenül levágtuk, de csak egy kép erejéig.

A hangszórók teljesítménye darabonként 1,2 watt, az MD-9-nél tehát elvileg négyszer erőteljesebb ez a szett. A frekvenciatartomány is nagyobb, elvileg egy átlagos fülhallgatóéval megegyező (20 Hz - 20 kHz). Tény ami tény, az ASP800 jobban is szól, mint az előző oldalon bemutatott darab, aminek fényében a mikroelemek szükségessége ingoványos talajra kerül. Csodát persze ettől a hangszórótól sem szabad várni, ez arra jó, hogy az irodában a telefon hangszórójáénál lényegesen jobb minőségben hallgassunk zenét, de egy házibulin nyilván kevés lesz ez a 2,4 watt. Komoly gond az ASP800-zal, hogy nincs benne FM-antenna — ettől függetlenül tudunk vele rádiót hallgatni, de mivel ilyenkor a nagyjából 35 centiméteres kábel lesz az antenna, nem számíthatunk túl jó minőségre, nálam elég sok rádióadó egyszerűen be sem jött.

Nehéz fotózni.

Az ASP800 ettől függetlenül ajánlott azoknak, akik egyedi csatlakozóval ellátott Samsung készülékkel rendelkeznek. Ára nagyon visszafogott, 4000 forintot kell érte az asztalra tennünk, ennyit úgy gondolom, hogy megér.

Sony Ericsson MS410

Ezzel el is érkeztünk a Sony Ericssonhoz, akik a jelek szerint a leginkább ráfeküdtek a hordozható hangszóró/asztali zeneállvány bizniszre. Tesztünkben három modellel is szerepelnek, ezek körül a legkisebb az MS410 névre hallgató, hordozható hangszóró, melyet a W995-ös telefon csomagjában is megtalálunk, tehát valószínűleg több olvasónk is rendelkezik vele.

Egyedi design.

A dizájn érdekes és egyedi, a japán-svéd gyártótól mondjuk ezt megszokhattuk már. Sztereó hangszóróról van szó, de egy műanyagba van beleöntve. Bekapcsológombja nincs, az áramot a rajta csüngő készülék akkumulátorából veszi fel: a Sony Ericsson egyedi csatlakozója a tetején található, hozzáférni csak a védőlap leszedése után tudunk, azt viszont egyből át is kell pattintanunk hátra, egyébként az MS410 nem áll meg az asztalon. Nagyon okos megoldás, hogy a csatlakozót balra és jobbra is tudjuk tologatni, aminek köszönhetően mindegy, hogy milyen telefont teszünk rá és annak hol van a csatlakozója, be tudjuk állítani úgy, hogy középen legyen (ez azért fontos, mert a gyártó régebben a telefonok aljára tette a csatlakozót, mostanában viszont oldalra szokta, tehát nagy eltérés van a modellek között). A műanyag védőlapos megoldás is egyedi és jó, táskában szállítva védi az egyébként picit talán sérülékeny csatlakozófejet, asztalra letéve meg támasztékként szolgál: ha viszont elhagyjuk vagy eltörjük, gyakorlatilag használhatatlanná tesszük a hangszórót, ami elég veszélyes.

A Sony Ericsson elég visszafogott az adatokat illetően, a cucc teljesítménye például ismeretlen, csak azt tudjuk, hogy mérete 38 x 37 x 110 milliméter, tömege pedig 55,6 gramm. A hangminőség egy picit jobb, mint az MD-9-é, mivel a mély hangok kevésbé élesek: ugyanakkor itt is gond, hogy a hangerő feltekerésével torzul a hang, igaz, itt a maximális hangerő is kicsit nagyobb, mint a Nokia modelljénél. Az viszont egyértelmű, hogy a telefonokba épített hangszórókénál az MS410 kellemesebb audio-élményt biztosít a felhasználók számára.

A Fast Port helye állítható.

Üdvözölendő, hogy ebben a hangszóróban is van FM-antenna, a rádióhallgatással tehát nem lesz gond. Az árazással viszont sajnos van, az MS410-ért 8000 forintot kell fizetnünk, ami ezért a hangminőségért véleményem szerint sok. Nem mondom, hogy rossz cucc, mivel a három hordozható cucc közül a legkisebb, a legkompaktabb, a dizájn szép, a hangminőség is elviselhető, de ennyi pénzt elkérni érte akkor is túlzás. Aki viszont kapott egyet a W995-ös készüléke mellé, az mindenképp örülhet.

[+]

Sony Ericsson MDS-60

Cikkünkben az MDS-60 játssza a kakukktojás szerepét: körülbelül két és fél éve már teszteltük, most viszont újra elővettük, hogy ebben az összehasonlító tesztben helyet kaphasson. Ráadásul igazi hibrid megoldásról van szó, mely hordozható is, meg nem is: ez ugyanis alapvetően egy asztali (hangsúlyozom: asztali) zeneállvány, mely hálózati áramról megy, de üzemeltetése lehetséges négy darab AA (ceruza) elemről is. Az üzemidőt homály fedi, két és fél évvel ezelőtt 16 órán keresztül tudtuk nyúzni úgy, hogy nem merült le, ami azért valljuk be, nem rossz. Senki ne nézzen csúnyán: a pontos üzemidőről a gyártó sem tud semmit.

Sony Ericsson. Design.

A cucc nem mondható aprónak, kiterjedése 30 x 120 x 205 milliméter, tömege versenyez egy fél litere kóláéval, bár annál kicsit könnyebb (431 gramm). A kialakítás meglepően jó: a négy darab narancssárga hangszórót fedlap védi, melyet lepattintás után a hangszóró hátára kell feltolnunk, mely így lábként fog funkcionálni és lehetővé teszi, hogy az MDS-60 megálljon az asztalon. A Sony Ericssonos csatlakozó (oké, most nevén nevezem: a Fast Port csatlakozó) elöl kapott helyet, szállítás közben a védelméről egy ráhelyezhető, szintén narancssárga gumidarab gondoskodik. A kiegészítő megjelenésekor még nem nagyon voltak olyan Sony Ericsson készülékek, melyeknél a csatlakozó oldalt volt, ezért ezt a kütyüt alapvetően azokhoz a telefonokhoz tervezték, melyeknél a Fast Port alul van: persze azokat is rá lehet pattintani, melyeknél oldalt tátong, viszont ezek úgymond féloldalasan lesznek rajta, ami elég hülyén néz ki.

A hálózati áramfelvételből adódó, örömködésre okot adó tény, hogy az MDS-60 már tölti is a készülékeket. Mikrofonnal viszont az eddig bemutatott hangszórókhoz hasonlóan ez sem rendelkezik, tehát a telefonbeszélgetéseket nem tudjuk kihangosítani vele, csak a zenét. Gombok is vannak rajta: felül a hangerőt tudjuk szabályozni (a készüléken egyébként hiába próbálkozunk ilyesmivel), hátul pedig egy csúszka-gombbal tudjuk bekapcsolni az egyébként nagyon dizájnos kiegészítőt. FM-antenna ebben a kiegészítőben is van, a rádióhallgatással nekem nem volt gondom, két és fél éve Polacheck kolléga viszont recsegésre panaszkodott.

Az oldalt lévő csatlakozóval ellátott telefonok furcsán mutatnak rajta.

A hangszóró teljesítménye 2 x 2, azaz 4 watt. Ez a korábbi adatokat megnézve nem tűnik olyan soknak, de az MDS-60-at bekapcsolva a süketek is hallani fogják a különbséget: az eddig bemutatott modellek ehhez képest zöldfülű kezdők, itt tényleg telt hangzásról és magas hangerőről beszélhetünk — persze azért nem kell házimoziélményre gondolni, az MDS-60 hangminőség szempontjából nagyjából a 3-4000 forintos PC-s hangszórók szintjén lehet. Mivel már kicsit öregecske kiegészítő, az ára teljesen rendben van, 7500 forintot kell érte az asztalra tennünk, ennyit bőven megér, hiszen szép dísze lehet az asztalunknak, tölti a telefont, szükség esetén hordozható, és ami a legfontosabb: jól szól, tehát érdemben lehet rajta zenét hallgatni.

Sony Ericsson MDS-70

Utolsó termékünk egész más szintet képvisel, mint az eddig bemutatott példányok, beleértve az MDS-60-at is. Az MDS-70 ugyanis egy home audio system, magyarul házi audiorendszer, tehát abszolút nem hordozható, hangminőségben és szolgáltatásokban viszont túlmutat mindenen, amire egy mobiltelefonos hangszórónál gondolhatunk.

Két részből áll...

Maga az egység két részből áll: a Fast Portos csatlakozóval, hangerőszabályzó, funkcióváltó gombbal, ledekkel és csatlakozókkal ellátott hangszóróból, valamint a mélynyomóból, melyen a bekapcsológomb is található. A hangszórópár effektív teljesítménye 2 x 5 watt, a mélynyomóé pedig 15 watt, de ennek a méretnél megfizetjük az árát. A két rész különálló, a hangszóró oldalról nézve egy háromszöget, a mélynyomó egy egyenlőszárú trapézt formáz, előbbi mérete 205 x 53 x 88 milliméter, tömege pedig 400 gramm, de a mélynyomó ennél jóval nagyobb, hiszen kiterjedése 218 x 74 x 131 milliméter, tömege pedig 1300 gramm, tehát az egész cucc kábelestül közel két kilogrammot nyom. A hangszórós rész a szürke színével, fém borításával és tükrös oldallapjaival egyébként nagyon jól néz ki, az asztal ékköve lehet, a mélyláda viszont olyan, mint egy mélyláda, tehát a széptől elég távol áll. Igazság szerint nem tudom, hogy miért ilyen kialakítást kapott az MDS-70, a koncepció nyilván az volt, hogy a dokkolós hangszóró az asztalra kerül, a mélynyomót meg eldugjuk valahova (mivel a mély hangnál nem igazán érezzük, hogy honnan jön), de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor annyit tehetünk, hogy egymásra rakjuk őket: az összkép így sem az igazi, de jobb, mintha külön lennének.

...de összerakhatjuk.

A cucchoz kapunk egy gombelemről üzemelő távirányítót is. Ezzel sajnos nem tudjuk megállítani a zenét és számot sem válthatunk, de a hangerőt, a basszus és a magas hangok erősségét állíthatjuk, benyomhatjuk a surround hangzást, továbbá van rajta egy EQ off gomb is, aminek a funkciója szintén nem tiszta, mivel EQ on gomb nincs. Hátul két csatlakozó is van, az egyikbe az FM-rádió antennáját (egy sima fehér drót) köthetjük be, amit nem biztos, hogy szükséges lesz használnunk, mivel az egységben magában is van FM-antenna, de ha az kevésnek bizonyul, kiegészíthetjük a kábellel, ami okos dolog. A másik csatlakozó a vonalbemeneté, a hangszóróhoz ugyanis kapunk egy 3,5 milliméteres jack-kábelt is, tehát gyakorlatilag bármilyen eszközt ráköthetünk. A vonalbemenet és a Fast Port csatlakozó között a funkcióváltó gombbal tudunk ugrálni, ilyen a távirányítón is van. Azt talán említenem sem kell, hogy az MDS-70 tölti a rákötött Sony Ericsson készülékeket.

Fémből van, a felület szálcsiszolt.

A hangminőség döbbenetesen jó, az átlagos PC-s hangfalakat simán lenyomja, a hangok teltek, a maximális hangerő nagy, de persze akkor is nagyon kellemes élményt kapunk, ha letekerjük a volumét, ami számomra nagyon fontos, mert a minőséget szeretem, de az üvöltő zenét nem. A hangminőségnek viszont a hordozhatóság az ára, a hangszórószett doboza 25 x 25 x 20 centiméteres, tehát nem nagyon fogjuk hurcolni, ha nem muszáj. A kialakítás is furcsa, nem tiszta, hogy a mélyláda miért nem dizájnosabb, az elhelyezés így problémás lehet, de ha egyszer megtaláltuk a helyét, akkor tényleg élvezni fogjuk a hangszóró által nyújtott minőséget. Ráadásul mindezért 15000 forintot kell fizetnünk, ami a 7-8000 forintos hordozható műanyaghangszórókat figyelembe véve elég csekély összeg ezért a minőségért. Ez a cucc egy egyszerű hangszóróként is megállná a helyét, a Sony Ericsson csatlakozó gyakorlatilag csak egy plusz, ami még vonzóbbá teszi.

Összegzés

Mivel összehasonlító tesztről van szó, nem maradhat el a táblázat sem, melyben összehasonlítjuk a tesztben szereplő kiegészítőket:

A Nokia MD-9 nem tűnik különösebben vonzó vételnek. Mindenképp pozitívum vele kapcsolatban, hogy szabványos csatlakozója van, tehát nem csak a gyártó telefonjaival használható, viszont a vesztét is ez okozza, hiszen hasonló kialakítású és minőségi megoldások más, nem mobilos gyártók palettáján is fellelhetők, csak sokkal olcsóbban. Ennél a modellnél gyakorlatilag nem fogjuk előnyét érezni annak, hogy a Nokia gyártja, egyedül annyiból jó, hogy a külső passzolhat XpressMusic telefonunkhoz.

Rétegeszköz, de annak kiváló a Samsung ASP800. Bruttó 4000 forintos árával a mezőny legolcsóbb hangfala, amire kitalálták, arra pedig tökéletesen jó: ki tudja hangosítani az egyedi Samsung csatlakozóval ellátott mobiltelefonokon szóló zenét. Ráadásul mindezt kellemes minőségben teszi, nekem épp ezért nagyon tetszett.

A Sony Ericsson MS410-ről ugyanazt tudom elmondani, amit a Nokia kiegészítőjéről: nem rossz cucc, csak drága. Az MD-9-nél viszont jobb vételnek tűnik, mert bár ára hasonló szinten mozog (bruttó 8000 forint), sokkal hordozhatóbb (mivel kisebb), nem kell elemet raknunk bele a működéshez, Fast Port csatlakozójának köszönhetően pedig minden Sony Ericsson készüléket képes kihangosítani — mivel a gyártóra nem jellemző, hogy minden készülékére rak szabványos fülhallgató kimenetet. Plecsnit az ára miatt ő sem kap.

A mezőny egyik legkellemesebb meglepetése viszont a Sony Ericsson MDS-60, mely az előző három kiegészítőnél sokkal, de sokkal jobban szól, ráadásul többfunkciós: igény esetén lehet hordozni is, de a hálózati áramellátás lehetőségének köszönhetően asztalra is helyezhetjük, ahol a szép dizájnnak köszönhetően egyrészt jól fog mutatni, másrészt készülékünk töltőbölcsőjeként is fog funkcionálni. Kissé vicces, hogy annyiba kerül, mint a Nokia kevesebb szolgáltatást nyújtó, gyengébb minőségű modellje, az MS410-nél pedig olcsóbb is, de ennek az az oka, hogy kifutó modell. Bruttó 7500 forintért mindenképp ajánlott a Sony Ericsson készülékek tulajdonosainak.

A legdöbbenetesebb cucc mégsem az MDS-60, hanem annak bátyja, a Sony Ericsson MDS-70. Egy kicsit furcsa kialakítású, de kiváló minőségű hangszóróról van szó, mely bár nem rendelkezik a mobilitás előnyeivel, hangminőségének, szabványos csatlakozójának és extráinak (távirányító, FM-antenna) köszönhetően sima hangfalként is megállja a helyét, de a Sony Ericsson mivoltának (és a Fast Port csatlakozónak) köszönhetően a japán-svéd készülékek tulajdonosai még többet profitálhatnak belőle, hiszen töltőbölcsőként is használható. Ha a mélynyomót el tudjuk rejteni, a fémből készült, ezüstös színben pompázó hangszórós rész szép dísze lehet irodai vagy otthoni asztalunknak is — ezek után remélem senki nem csodálkozik azon, hogy ez is megkapja az ajánlott címkét.

Sony Ericsson MDS-60 Sony Ericsson MDS-70	Samsung ASP800

Bocha

A Nokia MD-9-et, a Samsung ASP800-at, a Sony Ericsson MDS-60-at és MDS-70-et a www.speedshop.hu biztosította. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.