Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #21524 üzenetére

    Pascal dilemmája nem foglalkozik azzal, hogy hogyan éli meg az ember az életét attól függően, ha hisz valamilyen istenben, és hogy ha nem hisz.
    Valamint nem számol azzal, hogy mi van akkor ha nincs se jó, se rossz isten.

    Márpedig ha hiszel valamiben, akkor az jótékonyan hat a stresszszintedre, és azon keresztül az egészségedre, mentális állapotodra.
    Elismerem az is ugyanúgy tudja csökkenteni a stesszt, ha a közösségben (barátok) hiszek.
    Az önmagamban hit az már kérdéses, mert az tényleg önámítás, mert kizárom annak a lehetőségét, hogy magatehetetlenné válok, vagy olyan körülmények adódnak amiket nem tudok uralni. Oké, hogy biztosítással, kockázatkezeléssel, ezek csökkenthetőek, de ki nem zárhatóak.
    Pl.
    20 éves koromban történhet velem egy baleset, amitől nyaktól lefelé megbénulok. (Nyaralás, autó, stb meg lehet nézni a valószínűségét)
    a. Nem kell félnem, mert Isten majd gondomat viseli
    b. Nem kell félni, mert a hozzátartozóim (barát, szülők) gondomat viselik.
    c. Nem kell félni, mert a társadalom (tágabb közösség) gondomat viselik.
    d. Nem kell félni, mert jó biztosítással rendelkezem, ami kitart míg kitart, s egyébként is az okozóból a szart is kiperlem.
    e. Ez gáz lesz, mert 20 éves koromra még nem fogok annyi pénzt keresni, és a biztosításom nem fog fedezni 50 boldog évet.

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #21524 üzenetére

    Még nem reagáltál arra a gondolatomra, hogy te akkor tekintenéd az embereket szabad akaratúaknak, ha nem lennének alárendelve az ok-okozati összefüggésnek.
    Reggel kicsit gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ekkor:
    Mondjuk azt, hogy van belső ok: Mikor az ember saját tapasztalatai, mentális állapota alapján hoz döntést. Ezt nem tekinted szabad akaratnak.
    Lehet beszélni külső okról: Mikor az ember másokhoz telepatikusan kapcsolódva, vagy kvantum-összefonódással, Isteni sugalatra, ördögi kísértésre, mások tapasztalatai alapján hoz döntést. Hogy ilyen mennyire létezhet, hagyjuk, mert gondolom, ha létezik/létezne is, akkor is ez is a körülmények hatására meghozott döntés lenne, tehát megint csak nem beszélhetünk a te értelmezésedben szabad akaratról.

    Az egyetlen lehetőség, az ok-okozati összefüggés megtörésére, ha azt mondom, hogy a kiértékelésbe zajt, véletlenszerűséget viszek. Ha a kiértékelésbe nem véletlenszámot vinnék, hanem a világegyetemtől független racionális gondolkodást, akkor az is külső oknak minősülne, tehát az is elvenné a szabad akaratot. Hisz a szabad akaratnak mindegy, hogy a ráható determinisztikus ok, az egyénből, ebből az univerzumból, vagy másik párhuzamos dimenzióból érkezik.
    Tételezzük fel, hogy elő lehet állítani, egy olyan véletlenszámgenerátort, ami a világegyetemtől független.
    Akkor erre az életből két hasonlatot tudnék találni: Az egyik egy film: a rövidzárlat, mikor egy hiba hatására a robot életre kell, s önálló döntéseket tud hozni. A másik, ez már valós lesz, mikor egy számítógépet túlhajtanak, s a CPU el kezd hibázni, vagy a RAM tartalma véletlenszerűen változik. Ebben az esetben a program vagy hibás eredményeket hoz, vagy kék halállal elszáll, vagy egyszerűen megáll. A kapott eredmény függ, a terheléstől és a túlhajtás mértékétől, attól, hogy mennyi zajt viszünk a rendszerbe. Szóval a teljesen szabad akarat, ami független az ok-okozati összefüggéstől, az valószínűleg nem lenne eredményes, hosszú távon biztos, hogy hibát generálna a gondolkodásban. Tehát ez az elméleti állapot nem lenne jó.
    Másrészt viszont rávilágít arra, hogyha Isten mindenható, akkor meg tudja adni a szabad akaratot, elég csak ha a gondolkodásunkba bevisz egy okoktól független véletlenszerűséget. Hogy ehhez elég az agyban lezajló kvantumfolyamatok véletlenszerűsége, vagy egy világegyetemtől független véletlenszámgenerátor kell, értelmezés kérdése.

Új hozzászólás Aktív témák