Hirdetés
-
Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
it Egyre nagyobb probléma az AI hallucinálása – most az osztrák adatvédelmi hatóság veheti elő a ChatGPT miatt az OpenAI-t, alapvetően a GDPR megsértése miatt.
-
AMD Radeon undervolt/overclock
lo Minden egy hideg, téli estén kezdődött, mikor rájöttem, hogy már kicsit kevés az RTX2060...
-
Karácsonyfaként világíthat a Thermaltake új CPU-hűtője
ph Az ASTRIA 600 ARGB ráadásul a hűtési teljesítmény szempontjából sem szégyenkezhet.
Új hozzászólás Aktív témák
-
Frawly
veterán
Na, akkor én leszek az első, aki azt mondja, hogy nem jó ez a cikk. Csupa olyan tévhiedelmre épül, ami már sok éve kering. Szemre (hullámforma, spektorgram) nem lehet VALÓS minőségi különbséget kiszúrni, sem két hullámforma kivonásából. Az emberi idegrendszer hallásközpontjának pszichoakusztikus érzékelése nem így működik. Régen pont ebbe a hibába estek bele a Xing és a Blade mp3 encoder fejlesztői is, arra mentek rá, hogy a sptekrogram minél jobban hasonlítson az eredeti audioanyagra, és szemre jól is nézett ki, több részlet és frekvencia maradt látszólag megőrizve, csak hallásra volt egy nagy fos a tömörített anyag. A zenét nem a szemünkkel hallgatjuk, hanem a fülünkkel, utóbbival hallgatva kell jól szólnia, nem a színképet meg a hullámformát nézegetni, és biteket kivonni.
Amit viszont mégis jól értelmez a szerző:
1) ha mp3, csakis LAME
2) ha LAME, akkor csakis a legfrissebb verzió (jelenleg 3.100, de még a 3.99 sem olyan régi, ettől régebbit viszont nem érdemes használni), ezt Windowshoz innen lehet letölteni, Linuxon meg a disztró hivatalos tárolóiból csomagkezelővel.
3) 320kbps bőven jó, overkill bitráta, messze a transzparenciahatár fölött, nemigen fog senki minőségbeli eltérést érzékelni egy CD RIP FLAC-hoz képest. Legfeljebb valami extrém különleges anyagnál, amit nem hallgat senki, akkor is csak úgy lehet kiszúrni, ha valaki jó hallást fejleszt ki a tömörítési artifactokra, azaz ilyenkor sem minőségbeli eltérést fedez fel, hanem előre betanulhatóan felismerhető tömörítési hibákat szúr ki, ami inkább már szőrszálhasogatás, nem érdemi minőségbeli különbség.Amivel még nem értek egyet: ne erőltessük a 320 kbps-ot mp3-ban. LAME-ben a V0-ás VBR jobb minőségű, mint a b320 CBR. Ezt nem én állítom, hanem a Hydrogenadio fórumán jelen lévő LAME fejlesztők és a Hydrogenaudio szerkesztői. Ugyanis V0-nál a bit reservoirt arra használja az encoder, hogy amit a kevésbé komplex részeken megspórolt bitrátában, azt a nagyon nehezen tömöríthető, komplex részeken hozzá tudja adni, és így egyes részeken 320 kbit fölé is mehet a bitráta, egészen 640 kbitig. Másrészt meg a V0 VBR fájlmérete is kisebb. Harmadrészt a b320 CBR -Y beállítást használ és lowpass filtert 20 kHz fölött, ami hátrányosan érintheti a minőséget (bár valószínű nem lesz hallható), míg a V0 VBR ilyen trükköt nem használ.
Illetve a FLAC-ot sem kell temetni, mert zenefüggő nagyon. Nekem pl. nem egyszer volt, hogy halkabb, harmonikusabb hangzású akkusztikus felvételeket (klasszikus gitár, komoly zene, Bob Dylan albumok) kb. 370 kbps-os átlagbitrátára betömörített a FLAC level8, ami alig több, mint az mp3 320kbps-ja. Egyes esetekben igenis megérheti. Ráadásul a FLAC-on még sokszor lehet nyerni egy nagyon minimálisan kicsi extra fájlméretcsökkentést, ha a hivatalos FLAC encoder helyett az ffmpeg FLAC encoder-ét használja az ember level12-es tömörítésen.
Másrészt ha nem overkill bitrátára megy az ember, akkor meg kell fontolni a Vorbis (ogg) és Opus kódekeket is, mivel alacsonyabb bitrátán hozzák az mp3 szintjét, lejjebb viszik bitrátaügyileg a transzparenciahatárt. Nyilván 320 kbps olyan magas bitráta lossy tömörítésnél, hogy egyik formátum között sem lesz hallható különbség, a kérdés az ilyen 128-256 kbps esetén érdekesebb inkább, hogy milyen kódeket érdemes használni.
Ott van még az aac is, abból meg szigorúan csak az Apple-féle qaac encodert érdemes használni (iTunes-ből kinyerhető), ha valaki aac-re esküszik. Annak a legjobb a minősége, meg ez nyeri a legtöbb ABX vaktesztet, mármint az összes létező lossy formátum között, mindenféle bitrátakategóriában. Ennek ellenére a fölényét sok szakoldalon vitatják.
Én részemről Vorbis-t használok, legfrissebb verziós hivatalos encoderrel, oggenc -q8 beállításon, ha zenéről van szó. Nem lesz nagyobb, mint egy V0 VBR vagy b320 CBR mp3. Jó az opus is, ami abban nem tetszik, hogy mindenképp erőlteti az újramintavételezést 48 kHz-re, akkor is, ha a forrásanyag 44,1 kHz-es. Az Opusnak inkább nagyon alacsony bitrátán van előnye, kb. audiokönyveknél, 64 kbps és azalatt.
Mp3-at már csak olyan eszközön használnék, ami nem támogat Vorbist. Akkor is szigorúan LAME -V0 beállítással. Illetve ha olyan az anyag, akkor a FLAC elől sem kell elzárkózni, mindenképp meg kell nézni, hogy azzal mekkora lesz a fájlméret.
Ami meg a high res audiót illeti, egy érdekes videó, nekem felnyitotta a szemem, de szöveges formában is elérhető.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
benedekco
#105
üzenetére
Az extreme (320 kbps CBR) és insane (V0 VBR) a változó bitrárát leszámítva sem ugyanaz. Ez a Hydrogenaudio cikk ebben a táblázatban szépen összefoglalja.
(#108) szaszlaci: az teljesen mindegy mi között hányszor kapcsolgatsz. A kódek/bitráta minőségére egyetlen mérőfok van, a jól beállított (losslessbe visszakonvertált, egy szinten tarott hangerejű, teljesen random) ABX vaktesztek. Minden más elmélet, színkép, hullámforma, hullámforma különbsége mind csak illúzió. Mondom, ezzel már mások is befürödtek, hogy hittek abban, amiben te, és eleve úgy állították be az encoder-jüket, hogy vizuálisan teljesítsen jól, és ez nem hogy nem segített rajtuk, de ezzel rosszabb eredményt értek el.
Ami miatt még nem életszerű a négyszögjeles teszt, hogy a valóságban harmóniát tartalmazó zenét, meg emberi beszédet tömörítünk ezekkel a kódekekkel, és nem zajokat, gépi hangot, meg egyebet. Persze erre is van példa, pl. sok encoder nehezen küzd meg, ha koncertfelvételen tapsolnak, iszonyat rosszul tömöríthető információ, általában adott bitrátán artifactokkal tudják csak hozni.
Abban igazad van, hogy az a 370 kbps-os FLAC overkill volt arra a zenére, valószínű nem hallottam volna meg a különbséget egy 128-192 kbps-os változathoz képest se. De! Ez a 320 CBR-hez képest meglévő +50 kbps olyan kicsi eltérés volt fájlméretben, hogy lényegében nem nagy áldozat. És így legalább lossless volt a fájl, amit később lehet tovább konvertálni. Ha 128kbps-os mp3-ba konvertálom, azt már sehova nem érdemes konvertálni később, újra kell grabelni a CD-ket, ami külön munka.
Ha 1000-1400 kbps-ra tömörít valamit a FLAC, az tényleg nagyon sok, és nem csak overkill, de pazarolja is a helyet, meg streameléskor a sávszélt, ami főleg mobilnetnél baromi fontos.
Az AAC-t én sem szeretem, csak a kép teljességéért hozakodtam vele elő, meg említettem, hogy ABX vakteszteken a legjobban szokott szerepelni. Ezért a szakma a legjobbnak tartja, amiben én erősen kételkedek. Max. az AAC-t azért preferálják többen, mert nehezebb ráedzeni a fülüket a sznoboknak a tömörítési hibák felfedezésére, de aki nem erre a mutatványra megy, az sose nem fog meghallani különbséget egy normálisan kódolt mp3, ogg, aac, flac között, ha bele döglik sem. Mondom, aki erre ráedzette a fülét az sem érdemi minőségbeli különbséget hall, hanem nagyon ritkán előforduló tömörítési hibákat ismer fel.
Azzal is egyetértek, hogy a 20 kHz feletti audioinformáció tömörítése sokszor már nem hoz minőségbeli különbséget, sőt, extrém esetben még ronthat is rajta, mert elvon hasznos bitrátahányadot a 20 kHz alatti még fontosabb, még jobban hallható részekről. Épp ezért a legtöbb lossy codec default levágja a ~20 kHz feletti frekiket.
Ami a 96 kHz-es mintavételezésű FLAC-ot illeti, pont arra linkeltem az első hozzászólásom végén a cikket és videót, hogy a high res sokszor nem hogy a minőséget nem teszi jobbá, de ultraszonikus interferencia miatt még degradálja is le. A high res-nek ezért tartalomfogyasztáskor nincs értelme, inkább csak stúdiókban használják, ahol kevernek vele, meg a zajszintet tartják vele alcsonyan, de ilyen formátumban zenét kiadni nem sok haszna van. Ezt szépen elmagyarázza a fószer a cikkben és a videón is. A legjobban a végkonklúziója tetszik, miszerint jobb audióminőséget nem nagyobb mintavételezéssel, nagyobb felbontással, nem nagyobb kbps-mal kell elérni, meg nem másik codec-kel, hanem egy jobb hangfelszereléssel, főleg hangfal, füles, fejes tekintetében, meg jobb erősítő, stb., ezekkel sokkal többet lehet nyerni minőségben.
Ami az ingyenességet illeti: a legtöbb codec ingyenes ma már. Az mp3-ra lejárt a szabadalom a világ minden részén, nem kell licencdíjat fizetni a Fraunhofernek. Már csak az AAC, meg néhány hasonló codecnél van licencdíj, de ezzel neked, mint végfelhasználónak, és zenefogyasztónak, nem kell foglalkoznod, mert benne van a készülék, szoftver, stb. árában. Ezen csak a gyártónak, fejlesztőnek kell aggódni.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
#71562240
#148
üzenetére
Ennek nézz utána. Az APE, ALAC, FLAC, zip, rar, stb. mind veszteségmentes tömörítések. Kitömörítéskor bitre pontosan ugyanazt a tömörítetlen forrást (WAV fájlt) adják vissza, mintha be sem lett volna tömörítve soha. Tömörítéskor nem veszik el információ.
Az mp3, ogg Vorbis valóban veszteséges, de ez megint csak elméleti hátrány. A gyakorlatban hozzál olyan általad végzett ABX vaktesztet, ami bizonyítja, hogy hallod a magas bitrátás mp3/ogg és egy mindvégig tömörítetlen WAV között. Az nem érdekel, hogy hány utas hangfalon csinálod, meg milyen audiofelszereléssel.
-
#192
Frawly
veterán
RetepNyaraB
#183
Frawly
veterán
válasz
RetepNyaraB
#183
üzenetére
Ezekben egyetértek. Sokszor már az olcsó lejátszóeszközökben lévő ócska DAC meg ócska füles, és a rosszul, loudness warosan kevert zenei anyag a szűk keresztmetszet, nem a bitek, kHz-ek, meg audiocodec-ek.
-
Frawly
veterán
A Spotify valóban kásás, fos, halkított minőségű. De nem a codec-ek miatt, amit használ, hanem az encoderük beállítása lehet csalós, hogy ne foglaljon sok szerveridőt, vagy némi normalizációképpen ráeresztenek valami gagyi EQ-t még tömörítés előtt. Én erre tippelek. Nyugodtan meggyőződhetsz magad is, grabeld le az egyik olyan saját CD-d, ami megvan Spotify-on is. A saját CD RIP-et tömörítsd be 160 és 320 kbps-os ogg Vorbisba, a legújabb verziós oggenc-kel. Aztán hasonlítsd össze azzal, ami a Spotify-on van. Egyértelmű lesz, hogy a különbség nem a codec miatt van. Természetesen ennél az ogg Vorbis jobb minőséget tudna.
Sokan az mp3-at is azért írják le a mai napig, mert a korai, rosszabb minőségű mp3 encoderek (korai Fraunhofer, Blade, Xing) tapasztalataiból indulnak ki. Közben meg a LAME rég kifejlődte magát. Ugyanis az mp3-nak csak a kitömörítése van szabványosítva, a betömörítése nem. Tehát bárhogy betömörítheted, amíg egy szabványos referenciadecoder ki tudja bontani, addig szabványos lesz. De az nincs meghatározva, hogy a tömörítésnek mik a részeltei, milyen információkat hagyhatsz el az eredeti anyagból. Ezért encoder és encoder között, meg azonos encoder különböző verziói között is nagy különbségek lehetnek.
-
#204
Frawly
veterán
Donki Hóte
#203
Frawly
veterán
válasz
Donki Hóte
#203
üzenetére
Ugyanabba a hibába esel, mint a cikkíró. Pont ez az, hogy a fül nem megbízható. A lossy codecek pont ezt használják, hogy az emberi hallásmechanizmusnak vannak fogyatékosságai, nem vesz figyelembe egy csomó audioinformációt, meg egy csomó redundanciát és meghallhatatlan részletet kiszűr. Pont ezen nyernek a tömörítésben, hogy az ilyen érzékelhetetlen információkat már a tömörítés ELŐTT eldobják. Az emberi fül meg nem fogja észrevenni, pontosan azért, mert nem megbízható egyáltalán. Egy ultraszonikus hallású denevér, kutya, meg egy gép/elemzőszoftver észreveszi, mi emberek nem. Már pedig a zene, meg az azt tömörítő codec nekünk készül, nem az előbb soroltakat akarjuk vele kielégíteni.
Az mp3-ból visszakonvertált CD-ket ki lehet szűrni Tau Analyzer, Lossless Audio Checker programokkal. Ezek az mp3-at azonnal kiszúrják 100%-os megbízhatósággal, de egyéb hasonló codec-et is kb. 320 kbps-os bitrátáig (ogg, aac, stb.). Viszont 500+ kbps-os ogg-gal átverhetők sajnos.
A párszáz ezer forintos Hi-Fi berendezés megint nem szokott segíteni. Általában akik ilyenre hivatkoznak, ABX vakteszten simán elvéreznek, mindegy milyen drága cuccal esnek neki.
-
Frawly
veterán
válasz
benedekco
#209
üzenetére
Ja, összekevertem az insane és extreme presetet. Én nem így használom, hanem -V0 és -b320 formában.
A lényeg, hogy a -V-s VBR-ek figyelmen kívül hagyják a q kapcsolót. De ezek szerint azért, mert pl. a -V0 mindenképp 0-ra állítja a q-t is, ez nekem is új. Sőt, ami még jobban meglep, hogy annak ellenére, hogy q=0-át jelez vissza mindkettőre, a tömörítési időben és a fájlméretben is lesz különbség. Nem értem miért.
Amit én még hiányolok ezekből az encoder-ekből, de mindegyikből: egy szálon tudnak csak tömöríteni, ez 2020-ban már ciki. Tudom, a szerzők úgy vannak vele, hogy audiotömörítésben ma már minden proci olyan erős egy szálon, hogy azt is ki lehet várni, de azért jó lenne, ha megcsinálnák többszálúra. Nagy diszkográfiák és gyűjtemények teljes konvertálásánál azért nagyon nem mindegy, hogy negyed/nyolcad idő alatt végez-e. Persze, a foobar2000 tudja párhuzamosan kódolni, több encoder indításával, de akkor is ciki.
Ezt a külső tömörítős dolgot jó is hogy írod, akartam én is, csak elfelejtettem. Tehát tömörítésnél mindig a létező legjobb külső, parancssoros encoderrel tömörítsünk, legújabb verzió, azaz lame, oggenc, qaac, stb.. Ez azért fontos, mert ha más encodert használunk, vagy az alkalmazás beépített encoder-ét, akkor nem tudjuk, hogy mivel tömöríti (jó ez lehet kideríthető, ha pl. van benne winlame.dll), milyen verzióval, és milyen beállításokkal. Ez így nagyon lutri, hogy ismeretlen beállításokkal milyen minőségre fog tömöríteni.
A másik fontos, hogy az encoderek beépített default presetjeit használjuk leginkább, azoktól csak nagyon speciális, indokolt esetben lehet eltérni. Tehát nem szabad saját presetet összegányolni 10 féle saját paraméterrel. Az encoderek szerzői nem véletlenül állították be azt defaultnak, ami. Így általában default VBR-nél kell maradni, esetleg azt lehet a defaultnál jobb minőségűre venni, pl. lame-ben -V0 (a default -V3 helyett), vagy oggenc-ben -q8 (a default -q5 helyett).
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
benedekco
#209
üzenetére
Nem tudom már újraszerkeszteni: ez alapján a régi topik alapján mégis csak hatással van a -q kapcsoló a LAME VBR-re, de csak korlátozottan: egyes szinteken figyelmen hagy különbségeket, emiatt több -q szint is összemosódik eggyé. A lényeg, hogy VBR-nél nem kell megadni, mert automatikusan a legjobb (q=0). Nincs is ok, hogy q=9-et adjon meg valaki, ugyan felgyorsítja a tömörítést, de a minőség rovására. Ha már valaki veszteségesen tömörít, legyen türelmes. Ezeknek a -q kapcsolóknak régen az volt az értelmük, hogy 486-os, P1-P2-es gépeken eleve egy örökkévalóság volt mp3-at tömöríteni, nagyon sokat befolyásolt, ha az ember visszavette a -q kapcsolót. De kb. a P3-P4-től (és ezekkel erőben megegyező AMD-ken) már holt mindegy, akkora időbeli diffit nem okoz, hogy ne lehessen kivárni. Mai modern gépen, ami legalább C2D vagy ezt elérő erejű, meg aztán végképp semmi értelme hozzányúlni, csak önszivatásra jó. Vagyis -b CBR-nél be lehet próbálkozni a default -q3 helyett -q0-val, az lassabb egy kicsit, de nem vészes.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#250
üzenetére
Ez is egy tévhit, hogy a digitális tárolásban a színuszjel, meg a kerekített hullámformák szögletesek. Erre szintén ajánlom ugyanaz a videót, amit a legelső hozzászólásomban linkeltem. Ott szépen elmagyarázza a hangmérnök faszi, hogy ez miért tévhit, és be is bizonyítja oszcilloszkóppal.
-
Frawly
veterán
Na, ebben tévedsz. Sok telón még ma sincs terabájtos háttértár. Meg netnél, főleg mobilnetnél számít nagyon a sávszélesség is, itt a FLAC szintén nem játszik. Szóval, de, igenis van értelme a lossy tömörítésnek. Főleg egy telón, azokon általában is olyan fosch DAC van, hogy még egy 320 kbps-os mp3 is simán overkill oda, de még egy V0 VBR is. Autóban forgalmi zajban hallgatni, vagy mondjuk futás, edzés, sportolás közben BT fülessel hallgatva, szintén elég.
Abban viszont egyetértek, ha az ember a saját zenei gyűjteményét tárolja, akkor a FLAC jobb. Rugalmasabb a jövőre nézve, ha jön valami jobb codec, akkor mindig az eredetiből lehet konvertálni, és nem lossy formátumból. De egyébként netes streamnél, meg telókra teljesen jó a lossy. Tehát egy külső háttértáron vagy NAS-on elfér a sok tera tárhelyen minden FLAC-ban, valóban.
Én magam sem használok már mp3-at. A saját telómra -q8 kapcsolós oggenc Vorbist használok, ez is overkill ahhoz a DAC-hoz, de még tárhelyben nem bukok vele sokat, elférek a teló 64 gigás tárhelyén. A -q8 ogg mérete a V0 VBR-es mp3-mal egyezik meg nagyjából. mp3-ba csak akkor konvertálok (LAME V0 VBR-rel), ha valami legacy eszközre vagy legacy médiakonténerbe lesz, ami csak mp3-at támogat, vagy valaki másnak lesz az anyag, és megkér, hogy kifejezetten csakis mp3-ban szeretné. Illetve mp3-at csak akkor hallgatok, ha valamit csak abban tudok beszerezni, letölteni, de ez is ritka. Illetve egyre több mindent hallgatok Opus formátumban, ezeket nem konvertálom, eleve ilyen formában töltöm le audiosávként a YouTube-ról (ritkább full albumok, podcastek, hasonlók), youtubedl -f251 segítségével, mivel ez az elérhető legjobb audioformátum, amit a Google a YouTube videókhoz tárol. Illetve netes rádiót hallgatok még sokat, Canada Radio appal, meg TuneIn-nal amerikai rádiókat, ezek nagy része mp3 stream, kisebb részük aac és ogg. Na meg sokat megy a Spotify Premium, 320 kbps-os ogg-gal, ennek a hangját egyébként utálom, halk, tompa, kásás, de mint írtam, erről nem az ogg tehet, hanem a Spotify gányolta ilyenre a tárolt zenéket sajnos, az ogg, főleg 320 kbps-os bitrátán tudna ennél sokkal jobb, transzparens CD minőséget.
-
Frawly
veterán
válasz
#90088192
#301
üzenetére
Ez is egy ok, de a Plank-állandó olyan rettenet pici, hogy a mi emberi érzékelésünkben még nem mutatkozik lépcsőzetesnek. Amiről én beszélek, az konkrétan a Nyquist-tétel miatt van. Mondom, a #99-es hozzászólásomban linkelt videót és az annak az alapjául szolgáló cikket mindenkinek ajánlom, ebben nagyon részletesen, példákkal illusztrálva elmagyaráznak mindent. Nem is konkrétan az mp3 vs FLAC témához készült, hanem úgy általában audiofil tévhiteket oszlat el vele, szögletes digitális hullámforma mítosza, high res (96-192 kHz) és nagy bitmélység (24-32 bit) mítosza, stb.. Nekem sok témában felnyitotta a szemem
-
Frawly
veterán
Ugye most csak trollkodsz. Az audiotömörítések nagyon a bögyében vannak a zeneiparnak. Ha rajtuk múlna, még mindig CD-t kéne venni mindenkinek, és nem töltögetne senki a netről. A FLAC-ért meg aztán senki nem szed pénzt, teljesen licencdíjmentes, opensource megoldás. Az mp3-ért is csak a gyártóknak, szoftverfejlesztőknek kellett fizetni, a felhasználónak nem. De ha neked 1 bit mono elég, akkor hallgasd azt.
-
#404
Frawly
veterán
unclefucka
#395
Frawly
veterán
válasz
unclefucka
#395
üzenetére
Pont ezért felesleges kimutatni a lossy és lossless közötti különbséget. Senki nem tagadta azt, hogy ne lenne, azért is más már a nevük is. Pont azért lossy, mert elhagy az audióinformációból. A kérdés, hogy ezeket a különbségeket hallani lehet-e. Nem kizárt, hogy van, aki hallja, de az nagyon-nagyon kevés ember. Persze irónikusan egy ilyen topikban hirtelen ők jelennek meg nagy számban. Persze-persze.
Az mp3 sem igényel már szinte semmit számítási kapacitásban, a mai procik milliószor erősebbek egy 486-osnál, a dedikált lejátszókban pedig sokszor célhardver dekódolja 0% procihasználatot okozva. A FLAC is számításigényes magasabb tömörítési fokokon, mégse szól bele a minőségbe, ahogy a számítás sose szólt bele. Az maximum egy kis latencyt tud okozni, de azt meg buffereléssel lehet kivédeni.
A lossless codec-eket meg azért fejlesztik az mp3 ellenében, mert az mp3-nak is vannak hiányosságai. Korlátozott bitráta (min-max irányban), mintavételezés támogatása, csak 2 csatornás, stb.. Plusz extrém alacsony bitrátákon nem tömörít szépen, ezért az új codec-ekkel próbálják levinni a transzparenciahatárt, lásd Opus. Meg pl. próbálnak egyre könnyebben streamelhető codecet csinálni, erre is az Opus a példa, kicsi latency, nagy hibatűrés (pl. streamben jól tolerálja a letöltési hibákat, kis késleltetéssel tud alkalmazkodni változó sávszélességhez).
De ilyen 320 kbps és a környéki bitrátán már egyik lossy codec sem jobb a másiknál, mindegyik egyformán bőven transzparens, mindegy melyiket használod, amelyiket a lejátszód támogatja. Ezen a szinten nem lehet már mondani, hogy valamelyik is jobb lenne. Az 64 kbps per csatorna és az alatt van, mikor ezek egyre nagyobb versenyben vannak.
-
Frawly
veterán
Tömörítési hibát minden kódek produkál. Tökéletes nincs. Csak egy jó kódeknél, endkódernél ezek annyira nüansznyiak, ritkák, hogy nagyon kevés ember hallja ki, és ők is csak úgy, hogy olvastak róla, és ráedzették a fülüket, hogy milyen jellegű zenei részeknél milyen tömörítési hibára lehet számítani. Tehát ők sem szubjektíve rossz minőségűnek hallják az adott kódeket, hanem csak nagyon apró tömörítési hibáiból megtanulták felismerni. Ez viszont nem egyenlő azzal, hogy akkor az adott formátum szar, meg zeneileg élvezhetetlen, inkább csak kákán csomókeresés, meg technikai érdekesség.
(#406) Dilikutya: erről hozz valami vaktesztet, hogy a 224 kbps és a lossless különbsége hallható. Különösképp olyat, amit te csináltál. A 112 kbps valóban nem transzparens még mp3-ból. Illetve az mp3 őskorában sokkal ócskábbak voltak az mp3 encoderek. Az eredeti Fraunhofer encoder 128 kbps alatt sose volt jó. A Xing, Blade encoder mindig is egy nagy fos volt. A LAME sem volt kezdetben tökéletes, sokat fejlődött az évtizedek során.
Itt azt kell érteni, hogy az mp3 nyitott encoder elvére épül. Ezen nem nyíltat (opensource) értem, hanem hogy nincs meghatározva hogyan tömöríts. Csak egyes részeltei, és minden mp3 szabványos, amit a referenciadekóder ki tud bontani, le tud játszani. De ugyanazt az audió hanganyagot többféle mp3 encoderrel be tudod tömöríteni, ezek még azonos bitrátán is különbözni fognak (meg azonos encodernél is lesz különbség a különböző verziói között), eleve máshogy gazdálkodnak a VBR bitrátával, máshogy kvantálnak, más a pszichoakusztikus elemzőjük, más-más információt őriznek meg vagy hagynak el a forrásanyagból. Ez egy teljesen nyitott kérdés. Ugyanez van aac-nál is.
Ezért már előre mondom, hogy amikor a 224 kbps-os vaktesztet csinálod, akkor akkor ne ilyen őskorból származó encoderrel, hanem a legújabb verziós LAME-vel, ez most a 3.100-as verzió. Normál parancssoros változat, lame.exe. Ezt vagy parancssorból, vagy foobar2000-ben konvertálási profillal, mindegy melyik, csak -V0 kapcsoló legyen beállítva, ez a VBR profil kb. átlag 224 kbps körüli méretet csinál. És itt jön majd eleve az első meglepetés, hogy amit te 224 kbps-nak hiszel, az nem feltétlenül annyi, hanem lesz, ahol 320-640 kbps között is lesz.
De én leginkább egy 224 kbps-os (megint csak átlagbitráta) Apple QAAC encoderrel gyártott aac-re lennék kíváncsi, hogy ott is ugyanolyan jól hallod-e a különbséget.
ABX vaktesztet szintén foobar2000-rel kell csinálni. Ennek a lényege, hogy adott, rövidebb zenei részleteket betömörítesz adott lossy formátumban, majd ezeket kitömöríted újra losslessé. Ezt rakod az eredeti mellé. Figyelni kell, hogy a hangerőt is normalizálni kell, egyik minta sem lehet kicsivel sem hangosabb a másiknál. Majd ezekből véletlen összehasonlítási tesztet összeállítani. A neten leírják hogyan kell. A tesztet csinálhatod bármilyen hangfelszereléssel, füles, fejes, hangfal, komoly hangrendszer, amin akarod, tőled függ, erre nincs megkötés.
Én a részemről nem csinálok ilyen tesztet. Mivel nem hallok különbséget. Ilyen vakteszten kb. 40-59%-os találati arányt érnék el, az kb. a random tippelés szintje, két lehetőségből fele-fele alapon valamelyik bejön. A meggyőző 75%-tól kezdődik, de csak 100%-nál lehet kijelenteni, hogy valaki minden esetben hallja a különbséget.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
benedekco
#445
üzenetére
Így van. Kimutatták, hogy a hangosabb audió anyagot jobb minőségűnek, részletgazdagabbnak hallják az emberek. Akkor is, ha ugyanaz a lossless anyag van felhangosítva. Épp ezért kell az ABX vaktesztet egyforma hangerejűre vett mintákkal csinálni. Meg a tömörítést is ellenőrzött, valóban lossless anyagból (pl. audio CD, DVD) kell csinálni, hivatalos, utolsó verziós encoder-rel, megfelelő kapcsolóva/profillal. A netről letöltött random Metallica mp3-at már el is lehet felejteni, nem azért, mert mp3, hanem nem tudjuk, hogy:
1) a forrás eredeti, lossless-e
2) milyen encodert használtak
3) annak milyen verzióját
4) milyen beállítással.
Nagyon ritka az igényes zenefeltöltés, főleg mp3-ban. Azért akad, ahol a feltöltő ki szokta tölteni az .nfo fájlt, és abban le van írva, hogy a CD bekapcsolt Accurate RIP-pel, EAC adott verziójával volt grabelve, és a LAME encoder megadott verziójával és azon belül konkrétan milyen hangprofillal volt tömörítve. De még ilyenkor is lehet kamu adatokról van szó.Ugyanez van a Spotify-jal is. Szarul szól. De nem azért, mert ogg-ban van, meg csak 160 vagy 320 kbps. Hanem a Spotify konvertáláskor elgányol rajta valamit. Saját CD-t ugyanilyen ogg-ba betömörítve máshogy szól.
-
Frawly
veterán
válasz
benedekco
#445
üzenetére
Nem, nem kell. A default -q3 az CBR/ABR tömörítésnél van, ott valóban érdemes -q0-át neked megadnod. A VBR profilok mind -q0-át használnak, ezt írja is a kimenetben. Persze megadhatsz neki magasabb (rosszabb minőséget jelentő) -q értéket is VBR-nél, de nem tudom, minek szivatnád magad ilyennel, minek rontanád le a fájl minőségét. Nincs rá okod.
Szóval igen, olvasom, amit írsz, tudom is értelmezni. Elismerem, hogy egy részét valóban rosszul tudtam, mert úgy emlékeztem, hogy VBR-nél a -q kapcsoló hatástalan, mert mindenképp -q0-át használ. Félig igaz, q0-át használ, de a q kapcsoló nem hatástalan. Vagyis részben. Mert VBR-nél a q0-q3 egy szintre van összemosva. Meg a q4-q7 is, meg a q8-q9 is. A -q kapcsoló ugyanis nem egy konkrét érték, hanem szintén profil, aminek apró részbeállításai vannak. Már pedig VBR-nél egy-egy ilyen részbeállítás kikapcsolódik, így azok a q-profilok, amik eredetileg 1-1 kisebb részbeállításban különböztek, ezután lényegében azonosak lesznek.
Egyébként ha nem hiszed el, kísérletileg is igazolhatod. Tömörítsd be egy adott wav fájlt -V0 és -V0 -q0 kapcsolókkal is. Ugyanaz lesz a két kimeneti mp3 fájl, bitre pontosan meg fognak egyezni, ugyanakkorák is lesznek bájtra pontosan. Az enkódolási idő is azonos lesz, meg a VBR bitrátagörbe.
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#458
üzenetére
Ez, amit írsz, hogy ABX teszten trükközni hangszínképpel, stb., az csalás. Az ABX tesztnek pont az a lényege, hogy kiszűrd a placebohatást, nem az, hogy becsapjad vele magad. Pont az a lényege, hogy ne tudd melyiket hallod, az eredeti lossless vagy magasabb bitrátás lossy codecet hallod losslessé konvertálva vagy az alacsonyabb bitrátás lossyt losslessé konvertálva. Csak arra tudsz támaszkodni, amit normál zenehallgatási körülmények között hallasz. Se a fájlnév, se a fájlméret, se a hangerő alapján ne tudj különbséget tenni.
112 kbps-ot értelmetlen mp3-nál használni. 128 alatt sose volt ajánlott zenére. Az alatt max. hangoskönyvnek, rádióknak, stb. lehet alternatíva, esetleg még akkor opció, ha mono-sítod a forrást. Ha 128 kbps alá akarsz menni, akkor arra az aac, opus a legjobb, esetleg az ogg Vorbis is jobb erre, mint az mp3. De én még ez utóbbiaknál is vallom, hogy aki a saját zenéjére nem tud min. 128 kbps-ot áldozni, az valamilyen szinten már kakirágás, nem tudom mit akar a minőségen lihegni.
Igazából a 128 kbps alatti bitrátát mp3-nál arra találták ki, hogy 386-oson és gyengébb 486-oson is le lehessen játszani folyamatosan az mp3-at, meg a 90-es évek betárcsázós lassú netével is lehessen rajta valamit streamelni. Meg ilyen 32 MB belső tárhelyű, 90-es évekbeli, korai mp3 lejátszókra, mikor két darab 40 perces zenei albumot is nehéz volt rá felgyömöszölni. Azért 2020-ban ne vicceljünk már 128 kbps alatt bitrátával, kb. olyan, mint 16-256 színű bmp fájlokat nézni 320×200 vagy 640×480-as felbontásban. 20+ éves PC-k is elbírnak a legmagasabb bitrátás audiocodec-kel, meg varázsolható beléjük olcsón 64-120 GB tárhely.
Sajnos a digitális DAB/DAB+ rádiót is ez a sz@rrágás öli meg, nem az hogy digitális, meg lossy, hanem elavult mp2 codec-kel nyomatják, meg ilyen semmire nem jó 64-256 kbps-os bitrátán. Ha lenne legalább egy 128 kbps-os mp3 vagy ogg minőség, akkor egész más lenne a helyzet.
-
Frawly
veterán
Ne haragudj, de nevetséges, amit írsz. Az audio CD digitális információ, tömörítetlen. Akárhányszor másolod, nem csökken a minősége. Pont ez a lényege a digitálisnak. Max. csak akkor, ha a lemez sérül alatta, de arra egyrészt van hibajavító mechanizmus beépítve, ha meg annyira nagyon megsérül a lemez, akkor inkább lejátszhatatlan lesz, meg teljesen átugorja a hibás részt.
A CD minőségének eredetiségének ellenőrzésére van mód, Accurate RIP, majd nézz rá. Ezt a jobb CD grabber programok tudják, így bitre pontosan ellenőrizhető, hogy a másolat megegyezik az eredetivel.
Amit hallasz, azt úgy nevezik, hogy placebohatás. Ezt vakteszttel lehet kiszűrni. Nem attól vak, hogy leoltod a villanyt otthon, hanem véletlenszerű mintákat vetsz össze, nem tudod melyik az eredeti, melyik a másolat.
(#509) szaszlaci: na végre, most írod a lényeget. Pontosan ez áll fenn. Az, hogy egy 30-120 dB-lel halkabb apró részlet nem hallatszik, azt az emberi fül akkor sem hallaná meg, ha ott lenne. Elnyomnák a hangosabb audiórészek, teljesen elfedik. A lossy encoderek pont ezért hagyják el ezeket.
(#537) envagyok: most már ötödszörre hivatkozok erre a videóra. Pont ez a szögletes hullámforma, mint mítosz az egyik dolog, amit tévhitként eloszlat. Be is mutatja oszcilloszkópokkal, kísérleti úton, tehát nem bemondásra kell neki hinni. Ez a cikk meg szépen leírja, hogy a túl high res audio meg egyenesen rombolja a hangminőséget, mert a hangkeltésnél (hangfal, füles, stb.) a hallható tartomány feletti magas frekvenciák interferenciát okozhatnak. Egyedül a nagy bitmélység az, ami nem érinti hátrányosan a minőséget, de az meg egyszerűen nem is segíti.
Persze ezek a high res, high bit depth audio anyagok nem parasztvakítás, csak nem hallgatni valók, hanem stúdióknak vágni, masterelni, mixelni. De ezt is szépen elmondják az adott videóban, és leírják ugyanők a cikkben.
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#583
üzenetére
Igen, ezt írtam én is, hogy ezt nem szeretem az Opusban, hogy mindenképp ráerőlteti az emberre a 48 kHz-es mintavételezést. Ez egyébként digitális kamerák, stb. hangjánál nem baj, mert azok eleve 48 kHz-en készülnek. De az audio CD ugyebár 44,1 kHz. Bár a szakik szerint nem sérül a minőség az újramintavételezéssel, de én nem szeretem, ha egy felesleges lépés be van iktatva az enkódolásba. Épp ezért 44,1 kHz-es forrásnál én inkább Ogg Vorbist használok helyette. Ami miatt mindig így írom, hogy Ogg Vorbis, annak az az oka, hogy az ogg egy konténerformátum is egyben, az audiocodec-et Vorbisnak hívják.
(#504) lezso6: ez egy valóban létező jelenség. Az emberek a hangosabb anyagot jobb minőségűnek hallják, és az egyes encoder-ek a hangerőt eltérően befolyásolják. Ezt ki is mutatták placebohatásos vakteszttel, fogtak eredeti tömörítetlen CD-s anyagokat, majd csináltak belőlük alig pár dB-lel hangosabb (de szintén lossless) változatokat. Majd a kísérletben résztvevőknek azt mondták, hogy az egyik lossy a másik lossless. Természetesen mindkettő lossless volt. De az emberek többsége a vakteszten 90+ %-os aránnyal a hangosabb lossless forrást szavazták meg jobban hangzónak, míg a totál eredeti lossless forrást, ami hangosítva sem volt, azt rosszabbnak. Az emberi hallás ilyen elfogultan működik.
Épp ezért előírás ABX teszteken, hogy a minták hangerejét normalizálni kell, hogy tökéletesen egyforma hangerőn szóljanak.
-
Frawly
veterán
Igen, itt egy páran írtuk, hogy használjuk. Ez a legajánlottabb kapcsoló a LAME fejlesztői szerint. A CBR csak legacy rendszerekhez és lejátszókhoz van kitalálva, ha azok nem ennék meg rendesen a VBR-es fájlt. Amúgy nem véletlen, hogy az összes lossy audiokódek konkrétan VBR-re van optimalizálva.
(#713) envagyok: nem 100%-ig meggyőző, de én hiszek neked, hogy hallod a különbséget. Nem is állítottuk, hogy lehetetlen hallani, hanem hogy a legtöbb ember nem hallja. Kb. 99%-a az embereknek. Vagyis bitráta és hangfelszerelés, fül, és ráedződés függvénye, hogy ki mekkora bitrátánál tudja kiszúrni. 320 kbps-nál már rettenet ritka eset, hogy valaki kiszúrja.
Pl. próbáld meg ogg Vorbis-szal meg Opus-szal is, 320 és afölötti bitrátát, azok egészen elmennek 500-600 kbps-ig, esetleg Apple QAAC-t. Nézd meg hol van az, amikor csak 50% körüli a találatod, mi az a bitráta.
A nagyon alacsony bitrátát, sztereó 64 kbps bitráta alatt mindenki hallja, hiszen nagyon feltűnőek a tömörítési hibák, az egész életlenül, fémesen, visszhangozva szól. 64 fölött még mindig nem túl nehéz kiszúrni, de ott már azért jobban kell figyelni. Sztereó 128 kbps-tól van az, hogy sok embernek már transzparenciahatár. Itt most általában értem, minden lossy codec-re, nem csak az mp3-ban.
Az mp3 mivel régi codec, ezért alacsonyabb bitrátán rosszabbul teljesít. Sztereo 128 kbps mp3-ig néha kihallom a különbséget, de nem a minőségét hallom rossznak, meg nem tömörítési hibákat keresek, hanem laposnak hat a zene, és itt nem a frekvenciatartományra gondolok (magasak, mélyek), hanem valahogy egyfajta ürességérzetre, mintha egyfajta dinamika nem lenne benne a zenében, érzet, nehéz megfogalmazni, mintha pszichikailag ki lenne lapítva a felvétel. Tehát nem minőségre szúrok ki különbséget, hanem érzetre. De ez is zene jellegétől függ, általában valami zajosabb, hangosabb, nehezebben tömöríthető, sok hangszeres felállásban jön ki, ha pl. csak egy szál akusztikus gitárt pengetnek vagy énekelnek, beszélnek a felvételen, akkor nem hallom ki ezt sem. De kb. 192-256 kbps (96-128 kbps per csatorna) környékénél már mp3 esetén sem hallok semmi különbséget, ha szétfeszülök benne, annyira figyelek, és 100× meghallgatom, akkor se. aac, ogg, opus-nál már 128 kbps-tól sem. Persze ez én vagyok, de szerintem az átlag inkább hozzám hasonlít.
-
Frawly
veterán
válasz
proci985
#739
üzenetére
Az SACD mindig jobban szól. De nem a technikai paraméterek miatt, hanem az SACD-re mindig is audiofilek kielégítésére szánt prémium remastert tettek. Ezért van az, hogy ha egy SACD-t átkonvertálsz CD-re, akkor is jobban fog szólni, mert maga a zene más, ami rajta van. Bár ez a különbség is kezd megszűnni, mióta pár CD-re is elkezdték az SACD-s mastert rátenni.
Egyébként a FLAC nem overkill, zenei gyűjteményt megéri abban felhalmozni. Még ha az ember nem is hallja a különbséget, de jó néha konvertáláskor a lossless forrásból kiindulni. Viszont a 24 bitnek hallgatáskor nincs előnye, a 96-192 kHz-nek pedig káros hatása van interferencia miatt. Ezek a high res formátumok stúdióvágásra, keverésre lettek kitalálva, nem konzumer zenehallgatásra.
-
Frawly
veterán
válasz
envagyok
#665
üzenetére
A bakelitnek, magnónak az az értelme, hogy az azokra elérhető régi felvételek még normális, hagyományos keverésűek. Tehát nem azért jobbak, mint a maiak, mert analógok, hanem azért, mert abban a korban készültek, amikor még nem volt így a stúdiósok, zenekiadók ízlése eltorzulva, és nem erőltették még ezt a ma divatos, dinamikátlan loudness wart. Persze új kiadású kazettát, bekelitet nem érdemes venni, mert azon is ugyanaz a loudness waros, digitális master lesz rajta. Meg a régi analóg formátumoknak, főleg a bakelitnek az is az előnye, hogy sok kevésbé ismert együttes anyaga nem is került soha digitális remasterelésre, és emiatt nem tölthető le sehonnan, nem vehető meg se CD-n, se DVD-n, így csak analóg lehet hallgatni.
Az akusztikus koncert minőségét meg sose fogod tudni az otthonodba hozni. Eleve már a hangfalak limitáló tényezők benne.
Az előző hsz.-emben írtam, hogy üresnek érzem a 128 kbps-os mp3-at. Nehéz szavakba önteni, de mintha a hangszerek nem egymás mögött szólnának, hanem egymás mellől, kb. mintha egy 3D-s képi anyagot kilapított volna valaki 2D-sre. De hangsúlyozom, hogy csak néha érzem, vakteszten lehet elbuknám, meg ez is csak kb. 128 kbps környékéig igaz.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Ezen én is röhögök. Az 50% plusz, mínusz kevés % pont azt jelenti, hogy nem hallott ki biztosra semmit a vakteszten, csak tippelgetett bele a nagyvilágba.
A VBR0 a LAME fejlesztői szerint pont hogy jobb minőséget ad, mint a CBR. Ugyanis a kevésbé komplex, jobban tömöríthető zenei részeket bitrátát takarít meg, amit rá tud fordítani pluszban a nehezen tömöríthető, problémás részekre, ezeknek így 320 kbps-on felül is jut extra bitráta +320 kbps-os mértékig, azaz összesen 640 kbps. Persze az is igaz, hogy ez elméleti eset, mert a gyakorlatban mint a 320 kbps CBR, mind a VBR0 bőven transzparenciahatár feletti, overkill bitráta, a VBR0 így már csak fájlméretügyi spórolás miatt érheti meg.
Meg az sem véletlen, hogy minden lossy encoderben (AAC, Vorbis, Opus) a VBR a default. A CBR-t csak legacy felhasználásra teszik ezekbe.
-
#771
Frawly
veterán
Hieronymus
#770
Frawly
veterán
válasz
Hieronymus
#770
üzenetére
Már pedig kapaszkodj meg, de az összes tömörítésnek az a lényege, hogy a fájlméret legyen az előnye. A lossy-knál meg az, hogy nem, vagy nagyon nehezen meghallható (az emberek nagy része számra) részeket is elhagyja, ezzel pedig még kisebb lesz a fájlméret.
Amiről te írsz az utolsó bekezdésben, az az adaptív kódek, ami a hirtelen sávszélingadozáshoz próbál alkalmazkodni, az nem a zenénél fontos, hanem VoIP-nél. De alkalmazzák streameknél is, az Opus az a modern codec, ami ezt is figyelembe véve készült.
De mint írtam, ezek a modern lossy codecek csak annyiban különböznek az mp3-tól, hogy a transzparenciahatárt viszik le. De a 320 kbps olyan magas bitráta, hogy azon már nem lesz minőségi különbség az aac, ogg, opus között, de még mp2-nél sem nagyon. Az egész mutatvány akkor érdekes, ha 64-256 kbps tartományban nézelődünk, ott jobban kijön az egyes codec-ek és encoderek közötti minőség.
-
Frawly
veterán
Akkor bocs, nem jött át az irónia. Ha ott van valami smiley, akkor leesett volna.
Egyébként a legtöbb embernek felesleges vaktesztezni, mert érzik, hogy nem hallják a különbséget, csak tippelni tudnának jobbra-balra. Ezeket a vakteszteket kifejezetten az „én hallom csak azért is a különbséget” embereknek találták ki, és ők 99%-ban elvéreznek rajta, mindegy milyen hangrendszeren hallgatják. Van pár ember, aki tényleg hallja a különbséget, de statisztikailag rettenet elenyésző.
-
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#783
üzenetére
De ugye most megint trollkodsz, és csak nekem nem jön le az irónia? Digitális másolat ugyanolyan minden egyes alkalommal. Ugyanazok a bitek. Ez a losslessnek a lényege. Az mp3 más téma, az veszteséges.
Egyébként én meg analógra nem bírnék már visszamenni. Kicsi dinamikai tartomány, wow/flutter lép fel, nagy zaj/jel arány, stb.. Ezeket a gondokat a digitális tárolás megoldotta, egyenletes, ingadozásmentes a lejátszás sebessége, nagyobb a dinamika, sokkal kisebb a zaj, stb.. Könnyebb tárolni, másolatot készíteni, szerkeszteni, különböző eszközök és lejátszók között mozgatni, netről hallgatni útközben egész diszkográfiákat és zenegyűjteményeket.
Analógot már csak akkor hallgatnék, ha olyan anyagról van szó, amit nem adtak ki digitálisan. Vagy pl. azért, mert loudness war időszaka előtti, normális keverésű.
Ha tényleg nem csak trollkodsz, akkor eldönthetnéd, hogy akkor most mi van. Te írtad a cikket, hogy neked jó az mp3. Erre most vakteszt alapján mégis FLAC. Engem nem érdekel melyikre teszed a voksod, de ez a felemás vélemény, ami ingadozik, mint a szél, az szerintem kicsit gáz. De ha csak nekem nem jött le megint smiley híján az irónia, akkor előre is bocs mindenkitől.
-
Frawly
veterán
Én a SID hangját sose szerettem. Az egész C64 túl van értékelve. Egyébként pont ezért nem tudják utángyártani a SID-et, mert analóg volt, és nem tudják a szilikont megnézve reprodukálni hagyományos digitális megoldással.
A kazetta témaköréhez meg megint csak azt a videót tudom ajánlani, amit belinkeltem már többször, kb. minden 2-3. hsz.-ben. szóval ott elmondja a fószer, hogy a bitmélység lényegében a minimális jel/zajarányt állítja. Azt is említi, hogy kazettánál ez legjobb esetben 8-9 bitnek felel meg, de ha nem jó minőségű felvétel vagy szalag, akkor lemehet 5 bitig! Ezt csak azért hozza elő, hogy eloszlassa az analóg az jobb tévhitet.
Egyébként a kazetta nem szól rosszul, de ahhoz, hogy CD-minőséget megközelítően szóljon, ahhoz kell
1) jó minőségű kazetta, min Type2 vagy Type4, ilyet nem gyártanak nagyon rég, a régi készletek meg le fognak fogyni
2) baromi profi deck, ilyeneket már a 90-es évek óta nem gyártanak, és ma már ezek nagyon durva heroinárban mennek, átlag zenefogyasztónak nem érik meg. -
Frawly
veterán
Ez van, tudom, hogy népszerűtlen vélekedés, pokolra jutok. Egy átlag, szutyok 8 bites gép volt, már a maga idejében sem volt acélos, csak elterjedt (és nyugaton megfizethető) volt, sok embernek ez volt az első gépe, ezért nosztalgikus számukra, meg elég sok játék és alkalmazás volt elérhető rá. Meg még egyszerű gép volt, sok ember ezt még meg tudta érteni/tanulni, ezért nosztalgikusan gondolnak rá vissza. Viszont a mai napig túl van hájpolva sajnos. A SID prüntyögő és zajcsihogó hangjától meg a frász kiver konkrétan, olyan idegesítő szutyok.
-
#862
Frawly
veterán
Donki Hóte
#858
Frawly
veterán
válasz
Donki Hóte
#858
üzenetére
Lehet a konkrét számokra rosszul emlékszek, a lényeg, hogy a kazetta bitmélysége jóval a sima CD-jé alatt van. Vagy jól emlékszek, csak ő logaritmikusan váltja át, te meg lineárisan számoltad. Ez persze nem lep meg, hogy ebben is jobb a digitális, ezt csak a sok analóg hívő miatt említi a faszi a videón. Engem inkább az lepett meg, hogy a bitmélység nem digitális, hanem átváltható analógra is, ezt nem gondoltam volna.
Egyébként nekem a kazetta se szól rosszul, de tényleg nagyon acélos hardver kell alá, pl. ilyen Nakamichi Dragon szintű dekkel már jó vagy, de az ilyenek kb. 750 ezer forinttól indulnak (ez alatt csak akkor szerezhető be, ha valakinek nagy mákja van, vagy hibásan veszi és meg tudja javítani magának kis költségért), ha működőképes és normális állapotban van. Egy normális, bontatlan Type2, Type4 kazetta sem épp olcsó, ha leinformálható márkából jó, klasszikus minőségű, nem koppintás, akkor a Type4 3700-7500 forint/darab. Lehet matekozni, hogy ez kinek éri meg. Retróörülteknek meg milliomoséknak maximum, de Átlagfizetésből Élő Jóska anyagilag a közelébe nincs egy ilyen témának.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
válasz
DeFranco
#859
üzenetére
Jó, mondom, meg lehet rajta sértődni. Hidd el, sok retró hardvert ismerek, sok retró videót nézek, mai szemmel tisztán látom, hogy nem volt annak idején sem nagy szám. Aztán lecsengett a hájpja, de most megint kezd nagyon divatossá válni.
Nekem magyarázhattok a SID-nél is akármilyen burkológörbét, meg filtert, technikiailag nem kétlem, hogy ebben igazatok van, de engem a hangja nagyon irritál, egyszerűen primkónak hatott mindig is. Mondom, ezzel nem akarok senkit megbántani, mert ízlésekről elég nehéz vitatkozni, de nekem akkor is ez a véleményem. Csak megemlítettem, hogy nem tartom indokoltan a körülötte kialakult, túlzott hype-ot.
-
Frawly
veterán
válasz
DeFranco
#864
üzenetére
Nekem is Plus/4 volt az első, azon tanultam programozni, szerintem sem volt olyan rossz gép, mint amennyire lehúzzák a C64 ellenében. Igazából én a C64-et sem akarom lehúzni, lehet félreértitek. Keményen fogalmaztam róla, hogy 8 bites szutyok, meg stb., természetesen ez mai szemmel igaz, csak rá akartam világítani arra, hogy a hájp körülötte mindig is túlzott volt. Mindent a helyiértékének megfelelően, reálisan kell kezelni, és nem nosztalgiából meg popularitásból túllihegni. Ugyanez igaz az Amigára, igaz annak sokkal kisebb a fantábora, de azok olyan elvakultak, hogy a C64-es tábort is lepipálják ezen a téren.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Igen, ez meg a másik, jó is, hogy írod. Ki akartam rá térni, csak annyi dolog van az ember fejében egy ilyen topikban, hogy kifelejt valamit.
A lényeg valóban az, hogy sok mikrofon és hangkeltő eszköz is kb. 14-16 kHz fölött már nem nagyon visz át, vagy csak elenyészően kicsi dB értékkel, azaz szinte nem is hallható. Emiatt az efölötti tartományban általában csak felharmonikus áthallás van, aminek redundáns az információértéke az audióanyagban. Hiszen a felharmonikusok olyanok, amiket az ember akkor is odahall, ha nincsenek ott.
Úgyhogy emiatt a felső tartománynál el kell különíteni a tényleges információtöbbletet és a redundáns tartalmat.
-
Frawly
veterán
válasz
adapter07
#895
üzenetére
De hallható a különbség. Nem lehetetlen hallani, de nagyon kevés ember hallja ki, ez benne a lényeg. Sőt, általában azok nem hallják pont ki, akik erre verik a cicit, meg hifistának és audiofilnek titulálják magukat. A lényeg, mikor saját magunknak választunk zenei formátumot, hogy a saját hallásunknak megfelelően válasszunk.
Egyébként meg a hall-e valaki különbséget is szubjektív. Mert mint írtam, sokan az mp3-at tömörítési hibákról ismerik fel. Azaz egy mp3 zeneileg ugyanolyan élvezhető nekik, de megtanultak nagyon apró, megbúvó jelekre figyelni bizonyos zenei részeknél, és innen kiszúrják, ha nagyon kell, de ha nem figyelnek erre és nem szőrszálhasogatnak, akkor az mp3-as zenét is épp úgy tudják élvezni.
Egyébként meg nem értem, hogy miért mp3-mal méricskél mindenki kizárólag. Az aac, ogg, opus is épp úgy vág X kHz fölött sok beállításon, ahogy az mp3, illetve az mp3 se vág, pl. -V0 profillal. Természetesen információ mindenképp veszik el, ezért lossy és ezért nem lossless. A kérdés inkább, hogy a hiányzó hangzásbeli információ ki mennyire hallja, ki mennyire nem.
Meg ezért kell füllel hallgatni és nem spektrogramokat nézegetni. Zenét nem színképpel meg vizuális hullámformaelemzéssel hallgatunk, hanem a fülünkkel, pont erre szolgálnak a vaktesztek is, hogy ne tudd elemezni, amit hallgatsz, csak a füledre tudj támaszkodni, hogy hallod-e a különbséget.
Nyilván vizuális elemzéssel meg audiochecker típusú progikkal (amit FFT együtthatókat vizsgálnak) meg lehet mondani, hogy melyik lossless, melyik nem. De az csalás, arra kell menni, arra a különbségre, amit az ember valóban hall, akár vakon is.
A 22,050 kHz feletti frekvenciák meg már a CD-ről is hiányoznak. Pont megint az általam többször a topikban linkelt videón elmondják, hogy szintén a Nyquist miatt van, hogy adott digitális mintavételezésen ábrázolható maximumális freki az pont a mintavételezés frekvenciájának a fele. Így pl. egy 96 kHz-es mintavételezésű digitális anyagban ábrázolható max. freki 48 kHz. CD-n azért 22,050 kHz, mert az a 44,1 kHz-es mintavételezésnek pont a fele. Az efölötti tartomány már nincs rajta a CD, emiatt a FLAC-ban sem lesz benne, nem csak mp3-nál.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Foobar2000-ben állíts be egy új konvertálási profilt, amiben a lame.exe-t hívogatod, mint külső parancssoros tömörítőt. Amögött add meg a -V0 kapcsolót. A LAME alapból mindenhez joint-stereo-t használ, ehhez nem szabad nyúlni. Azt jelenti, hogy ha redundás audioinformáció van az egyik sávban, a másik meg nehezebb tömöríthető, akkor arra a hangsávra nagyobb bitrátát áldoz abban a frame-ben. Ezt nem szabad felülbírálni, a LAME fejlesztők is írják a Hydrogenaudio-n, hogy nem dísznek ez az alapbeállítás már 20. éve.
(#1060) liszi70: nem módosít semmilyen frekvenciát a joint stereo. A sztereó szeparációt sem rombolja. Inkább rugalmasságot biztosít, hogy a nehezebb tömöríthető részek kapjanak nagyobb bitrátát, nem csak időbelileg, hanem hangsávonként is. Mondom, nem véletlen ez az alapértelmezett. A többi lossy encoder és formátum is alapból joint stereo-t használ, amit az addott encoder-ben legfeljebb átkeresztelnek másmilyen stereo-ra, de ugyanarról a dologról van szó. Ez a joint csak a LAME elnevezése.
(#1033) CPT.Pirk: ez ~44%-os találati arány. Magyarán nem hallod a különbséget, min. 75%-nál lehetne mondani, hogy néha meghallassz különbséget, és 90% fölött, ha magabiztosan hallod. Valószínű az átlagos fülemmel és átlag alatti hangfelszerelésemmel én sem hallanám, és max. 45-55%-os lenne nekem is a találati arányom, ami még mindig tippelgetés szintje statisztikailag. Pedig a kolléga 80 kpbs-os bitrátája mocsok alacsony, max. rádióknak ajánlott, meg hangoskönyvekhez. A YouTube WebM-nél 160 kbps-os Opus-t alkalmaz, annál már szerintem teljesen transzparens a minőség. Bár lehet csinálok ilyen vaktesztet, Linuxon vannak erre CLI progik, amiket sose próbáltam. Különbséget nem fogok hallani, csak az ABX-et akarom kipróbálni. Természetesen nem követelmény, hogy foobar2000-ben kell csinálni, csak ez a legelterjedebb, mivel Windows-on ez az legelterjedtebb lejátszó, és van hozzá ilyen ABX plugin.
(#1003) szaszlaci: a Spotify a natív kliensben Ogg Vorbist használ, 160-320 kbps-osat. Amit a te linkeden írnak, az sem téves, az a webes lejátszóra vonatkozik, amit böngészőben használsz, abban aac van. Azt viszont nem írják, hogy milyen aac, nagyon nem mindegy, hogy milyen encoderrel tömörítenek. Egyébként nekem a Spotify minősége nem jön be, nem a formátum, meg a bitráta miatt, hanem valahogy elcseszik a tömörítést, vagy normalizálják az anyagot, és emiatt halk, tompa, kásás minőségnek hallom. Mondom, nem a formátum, meg a bitráta a baj, mert mind az Ogg Vorbis, mind a Apple-féle QAAC encoder tud transzparens minőséget 160-320 kbps-on, csak a Spotify gányol el rajta valamit.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Ja, az ilyenen tesztelést sürgősen felejtsd is el. Ha ilyen zenéket hallgatsz, akkor csak FLAC. Bár szerintem ennek az eredeti FLAC-ban is nagy a torzítása, nem jó hallgatni. Egyértelmű, hogy rendes zenét, rendes stúdióban, hozzáértő hangmérnök nem kever ilyenre. Ez valami extremitásig és torzulásig fokozott rétegvalami, ezt persze, hogy semmi nem tömöríti rendesen, nem csak az mp3, de más lossy encoder se, és még a FLAC sem tud rajta sokat tömöríteni. Ezt hívják lossy körökben killer sample-nek. Ezen tesztelni csalás. Ilyet én is tudnék, valami hanggenerátorral generálni nagyon hangos, nagy dinamikájú hangokat vagy zajokat, azon lehet felismerném én is a tömörítési hibákat.
Mainstreamebb zenén teszteljél, legyen az klasszikus zene, opera, jazz, népzene, country, pop, rock, metál, vagy akármi, mindegy, lehet akár elektro is, csak ne ilyen extrém. Szerk.: amit borix linkelt, az már tesztelésre alkalmas zene.
Lehetőleg valami normális keverésű, loudness war előtti kiadású. Audiofil körökben pl. sokan tesztelnek Pink Floyddal, de jó akármi más is, csak igényes keverés legyen, és ne az utóbbi 10-15 évből.
Az sem véletlen, hogy a normális ABX teszteken szokott lenni minden műfajból, akkusztus, elektormos zene, instrumentális, vokális, stb..
Az meg világos, hogy a LAME V0 VBR nem lesz már érezhetően jobb, mint egy 320 kbps CBR. A különbség csak elméleti inkább, ABX teszten még senki nem hallott különbséget a kettő között.
Ami miatt a LAME fejlesztők jobban ajánlják a V0 VBR-t a 320 kbps-os CBR-nél:
1) elméleti előny a bit reservoir miatt
2) gyakorlati előny a kisebb fájlméret miatt[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Én hallottam különbséget, de csak az azért, mert már kis hangerőn is túltorzult mindkettő, és mindegyik máshogy torzult. Azaz mind a két hangminta szarul szólt, nehéz volt eldöntenti, hogy melyik a rosszabb. Mondom, ezt tegyük félre, nem releváns senkinek a szempontjából. Most nem a zenei ízlésedet akarom firtatni, mert az nem szorul kommentre, hanem hogy az ilyen jellegű mintákkal nem érdemes tesztelni, kívül fognak esni mindenféle tömörítő profilkörén, a lossy codec-ek nem fogják tudni torzítás nélkül tömöríteni, a lossless codec-ek meg nem tudnak rajta mit tömöríteni, csak jelképesen lefaragni a bitrátából.
Egyébként az elektronikus zenékkel az a baj, hogy sokszor már a készítéskor lossy mintákból rakják össze, vagy gépi keveréssel, ezért nem sok olyan finomság van benne, ami elveszhet egy normális lossy tömörítésnél.
-
Frawly
veterán
válasz
dabadab
#1106
üzenetére
Az a baj, hogy ízlésbeli szempontból közelíted meg te is. Akkor legyen igazad, tényleg emiatt lesz használhatatlan egy lossy encoder, mert ilyen az emberek 0,000001%-a által hallgatott killer samplet nem tud jól betömöríteni, dobjuk is gyorsan az összeset. Csak előre szólok, hogy ez a fajta anyag semmin nem szól jól kb. Ez az, ahol a bakeliten a tű is kiugrál, meg sok eszközön a DAC sem bír vele rendesen, meg a hangkeltők (hangfal, füles, fejes). Talán mégse a tömörítőkben van a hiba. Nem, az biztosan nem lehet, mert ez olyan jó zene, hogy hiba nem lehet benne, nyilvánvaló. Teljesen valid anyag, az hát, teszteljetek ilyenekkel, ha attól vagytok boldogok. Az egy más dolog, hogy magatokat csapjátok be vele.
-
Frawly
veterán
válasz
dabadab
#1109
üzenetére
Nem. Én arról írok, hogy ez nem ízlés kérdése, hanem ezt a többi encoder és zenekeltő eszközök sem szeretik. Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy ezzel TESZTELNI nem érdemes lossy encodereket, meg nagyjából semmi mást. Ha tetszik hallgassátok, de ne ez alapján döntsük el, hogy egy XY codec az most akkor használható, meg hogy áll egy FLAC-hez képest.
A másik véglet a túl harmonikus, akusztikus, halk felvételek, pl. ilyen unplugged nóták, klasszikus gitáros felvételek, stb. ezek meg olyan csendesek, harmonikusak, szabályosak, hogy egyik lossy encoder sem fog tömörítési hibát véteni rajtuk már alacsonyabb bitrátán sem, mert könnyű tömöríteni, meg a FLAC is kb. ~300 kbps környékére tömöríti ezeket. De a zenék többsége viszont tartalmaz akusztikus elemet, sokkal inkább, mint a killer sample jellegű dolgokat.
Nyilván tesztelni valami átlagosabb zenével kell, amiben van dinamika, több hangszer, hangos részek, vokál, lehetőleg valami dob is cinnel, stb.. Mondom, még az se cél, hogy az ember ízlésének tetsszen, nem azt kell nézni rajtra, hogy király-e vagy nyál, hanem hogy hallod-e a különbséget az encoderek által gyártott produktumok között, melyik mennyire szól jól minőségileg.
-
Frawly
veterán
válasz
dabadab
#1111
üzenetére
De ezzel nem a tömörítők problémás pontját mutatod ki, hanem az abszolút korlátaikat. Ezt egyik pszichoakusztikus elemző algoritmus sem tudja legyűrni, nem bug kérdése. Az egész lossy tömörítést nem ilyenre tervezték. Ez kb. olyan, mintha zip-pel vagy rar-ral random vagy pszeudórandom adatot akarnál tömöríteni.
Nem is vitattam, hogy nem lenne, aki ilyet hallgat, de neki az a javaslatom, hogy ezt ne tömörítse semmibe. Max. lossless, FLAC, APE, vagy amit épp megeszik a lejátszója.
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#1116
üzenetére
Ezeket teljesen feleslegesen konvertálgatod. 32-80 kbps az semmi egy sztereó anyagnál. A legtöbb lossy codec transzparenciahatára nagyjából min. 64 kbps, azaz egy sztereó fájlnál min. 128 kbps. Ez alatt minden csak rádióhoz, hangoskönyvhöz, VoIP-hez, stb. van ajánlva. Nyilván egy 32 kbps-hoz képest már a hallássérültek is hallják a FLAC különbségeit.
Ha meg AAC, akkor nem olyan rettenet rossz a FDK encoder, de mivel ti itt a topikban többségében Windowson vagytok, így nincs okotok nem az Apple-féle QAAC encodert használni. Ingyenes, az iTunes-zal együtt lehet letölteni, abba van belecsomagolva a qaac.exe. A legutóbbi verzió 2.68-as.
-
Frawly
veterán
válasz
szaszlaci
#1141
üzenetére
Ezzekel a vizuális méréssekkel a saját időd pocsékolod. Senki nem állította, hogy a lossy codec-ek visszaadják az eredeti audioinfókat. Azért veszteséges a tömörítés, mert az eredeti anyag információtartalmának egy része elveszik, változik a hullámforma, változik a színkép. Ez objektív tény, mérhető. Senki nem vitatja. Azt sem vitatja senki, hogy vannak emberek, akik hallanak némi különbséget. Kevés ilyen van, de vannak ilyen egyének. Ez vitathatatlan.
De!!! Az emberi fül, meg a idegrendszer hallásközpontja viszont szubjektív meg pszichikus alapon működik. Nem a hullámformát meg az szélessávú spektrumot nézi. Megvannak a maga korlátai, tévpercepciói. Ezért elég relatív, hogy a veszteséges tömörítők veszteségeiből ki milyen bitrátán mit hall meg.
Azaz senki nem állította, hogy a FLAC-nak, stb.-nek ne lenne értelme. Van, azért is találták ki, nem dísznek létezik. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek 99,99%-a azokon a zenék 99,99%-a esetében a 99,99% legrosszabb (azaz legátlagosabb, leggyakrabban haszált) hangrendszeren/hangláncon a vaktesztek tanulsága szerint igazából nem hall különbséget a transzparens lossy és lossless között. Persze, lehet janizni, meg hipszternek lenni, hogy valaki a 3 milliós hangfelszerelésén egy falusi malacól röfögéshangjait hallgatja, meg a világűrből érkező rádiófreki-spektrumot, az univerzmus háttérzaját, mert az cool, meg ultramodern és avantgard, és ő akkor sem ilyen mainstream fosokat hallgat, meg megtanult tömörítési hibákat keresni, és neki milyen jóleső érzés a 0,01%-ba tartozni, és jár is nekik simi a fejecskéjükre, csak azt nem értik meg ezek az emberek, hogy ezt a többi 99,99% leszarja nagy ívben. A zenék és a veszteséges codecek, a webes audiostream-szolgáltatások, hivatalos kiadók zenei kiadásai nem a 0,01%-nak készültek. Ennyi.
Az egész még így rendben is lenne, de mikor nyílik egy fórumon egy ilyen topik, hogy lossless vs. lossy, egyből az egybegyűltek 99%-a elkezdi hallani a különbséget, meg mindenféle fal elméleteket, meg hifista/audiofil tévhitek mentén félremagyarázni dolgokat. Na, ez a része kínos, hogy hirtelen mindenki a 0,01%-a tartozik. Persze-persze. Vagy csak sokan szeretnek nagyon mondani, mert utálnak átlagosak lenni.
-
Frawly
veterán
válasz
cskadar
#1174
üzenetére
De az mp3-at meg a többi lossy codecet nem hangmérnökök képzésére fejlesztették, hogy legyen mit felismerniük, hanem hogy átlagemberek tudják a zenét élvezni. Pont ezt írtam már több hozzászólásban, hogy aki fel is ismeri a lossy tömörítési hibákat, az sem onnan ismeri fel őket, hogy a zene szólna neki annyira rosszul, hanem csak megtanult bizonyos jegyekre figyelni.
20 kHz felett továbbá maximum csak felharmonikusok mennek emberi zenénél. Értsd rajta, hogy amit emberek zenélnek, hagyományos hangszerekkel, vokállal. Ezeken nincs 20kHz feletti hangjegy. Max. felharmonikusok meg zajösszetevők (pl. taps, cinek, stb.).
Továbbá nem arról van szó, hogy objektíve nem lehet hallani a lossy tömörítési veszteségeket, mert igenis lehet, és vannak is emberek, akik TÉNYLEGESEN HALLJÁK, illetve bárki megtanulhatja ezt a képességet ilyen hallás nélkül is, ha megtanul tömörítési hibákat felismerni. De ők marha kevesen vannak a globális zenefogyasztó össznépességhez képest, utóbbiba tartozó emberek viszont szubjektíve NEM hallják, és ezek a lossy megoldások nekik készültek. Vagyis hallhatnák, ha megtanulnának erre figyelni, de ők nem erre figyelnek, hanem a zenét akarják élvezni. Ezt kell szem előtt tartani.
Egyébként meg a leggyengébb láncszem egy átlag audioláncban nem a lossy tömörítés szokott lenni, hanem hardveres oldalon a filléres DAC, torzító erősítő, meg az ócska konzumer hangkeltő eszközök (füles, fejes, hangfal). Emiatt sokan hiába is hallgatnának FLAC-ot, esélyük nincs kihallani az egyébként létező különbségeket, mert előbb degradálja le a minőséget a láncban egy másik bottleneck. Ez az, amit sokan elfelejtenek. Tudom, erre azt mondod, hogy neked drága felszerelésed van. Elhiszem, de azt kell érteni, hogy akkor ezzel megint egy erősen kisebbségbe tartozol statisztikailag.
-
#1267
Frawly
veterán
Hieronymus
#1266
Frawly
veterán
válasz
Hieronymus
#1266
üzenetére
-
Frawly
veterán
válasz
#16939776
#1202
üzenetére
Igen, ezt el is mondja a fószer az általam linkelt videón, hogy az AudioCD-n pont ezért 44,1 kHz a mintavételezés 40 kHz helyett, hogy az áteresztő sáv meglegyen. Meg ez az értelme a 48 kHz-es sampling rate-nek is, ezt mondja még a legmagasabbnak, aminek nincs interferenciás romboló hatása.
-
Frawly
veterán
Ja, ezt írtam neki én is. A 80kbps nagyon alacsony bitráta, lényegében beszédre, VoIP-re, rádiózásra, encodertesztelésre vannak szánva ezek az ultraalacsony bitráták. Zenére minimum sávonként 64 kbps kell, azaz egy sztereo CD-s zenénél min. 128 kbps, ez alá nem is értem miért kell menni, aki tényleg normálisan akar zenét hallgatni. Az a +48 kbps kinek okoz gondot, max. telefonmodemen keresztül netezőknek lehet áldozat.
Én részemről 128 kbps alá nem megyek, de inkább az LAME V0 és b320 közötti tartományt célzom meg fájlméretnél, ez olyan 220-320 kbps közötti bitráta, nem csak mp3-nál, de Opusnál (--bitrate 250 vagy 320 vagy hasonló), Vorbisnál (-q8 néha -q9) is, meg ha tömörítenék AAC-be, akkor ott is. Igaz ez is már duplája-háromszorosa a 128 kbps-nak, és lehet átlag audiolánchoz képest indokolatlan, de még nem olyan nagy overkill tárhelyben és netsávszélességben. Mindössze negyede-ötöde a CD/FLAC bitrátájának. 320 kbps fölé viszont szerintem nem érdemes menni semmivel, mert egyrészt az már jóval transzparenciahatár fölött van, meg akinek van rá hallása, annak meg úgyse lesz akármilyen magas lossy bitráta sem jó (modern encoderek egészen 500-640 kpbs-ig skálázódnak), meg nem sokkal többől már általában egy FLAC is megvan. Max. az ilyen 500+ kbps-os bitrátának olyan eszközön van értelme, aminél lényegében lossless minőséget akarunk lejátszani, de nem támogat lossless formátumokat, mondjuk nem sok ilyenről tudok, amelyik támogatja az aac, ogg, opus közül valamelyiket, de a FLAC, APE, stb.-t nem, általában amelyik a felsoroltak közül az egyiket tudja, a másikat is szokta.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Nem élvez előnyt egyik sem. Az audiofilek az aac-t (=m4a) tartják a legjobbnak, mert az hangyányival jobban szerepel vakteszteken, de magas minőségben mindegyik lossy codec transzparens. Csak abban különböznek, hogy ezt a minőséget konkrétan melyik codec vagy azon belül melyik encoder melyik minimális bitrátán kezdi elérni, erről szeretnek vitatkozni, de ha tényleg magas minőségszintről van szó, azaz 200 kbps feletti bitrátáról, ott már nem nagyon lesz különbség az egyes codecek között. Amikor ez érdekes, hogy melyik codec, az általában 128-192 kbps alatt van, mondom változik, hogy ki hol húzza meg az alsó határt.
A felsoroltak közül használd, amelyik bejön, amivel eddig meg voltál elégedve, és az eszközeid, lejátszóid támogatják.
Nekem régen ez a LAME mp3 volt, előbb -b320 -q0 beállításon, majd -V0-áson. Alapvetően meg voltam vele elégedve, de haladjunk a korral, és nem használhatunk örökké mp3-at alapon váltottam Ogg Vorbisra, kb. azonos bitrátákon használva. Az Opus-szal az a bajom, hogy mindenképp újramintavételez 48 kHz-re, és bár szakértők szerint ennek nincs a minőségre romboló hatása, én mégis felesleges kavarnak tartom és nem szimpatikus emiatt, ennek ellenére nem hallok minőségi különbséget az ogg-hoz képest szubjektíve, nem tudok belekötni az Opus minőségébe sem. Az Opus akkor a legjobb, ha őrületesen alacsony bitrátáról van szó, 96 kbps és alatta, ebben a szegmensben teljesít a legjobban, ezen a szinten az Ogg Vorbis és aac gyengébb egy kicsit, az mp3 encoderek meg kb. labdába nem rúgnak. Meg az Opust streameknél szeretik nagyon a low latency meg a nagy hibatűrés miatt.
Az aac-vel sem lenne bajom minőségre, hanem azt azért nem preferálom, mert egy licencköteles, zárt formátum, amiből ráadásul csak az Apple-féle megoldás jó (QAAC), és az sem platformfüggetlen (Windows/Mac only), meg nem nyílt forráskód, és ilyen zárt proprietary megoldásokat nem akarok támogatni, főleg akkor nem, ha egyébként van a feladatra teljesen jó, egyenértékű opensource, licencmentes alternatíva (pl. Ogg Vorbis, meg most a szabadalmak lejártával az mp3 is ilyen lett, a LAME meg önmagában mindig is opensource volt). De akinek ez nem fontos, annál a QAAC is teljesen jó megoldás lehet.
Lehet nála RAM hiba van, így az ő gépén a flac, zip, rar, stb. veszteségesen tömörít. Persze nem irigylem, nehéz lehet úgy az élet ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
lo Veszteségmentes vagy pszichoakusztikus tömörítés? Megvizsgáltam a kódolási veszteségeket.
