Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • e-newsee

    addikt

    A lányommal én is így próbálok tenni. Most volt másfél éves a csaj, de kb. szó szerint azt csinálom, amit írtál, hogy ha elesett, akkor hoppá, felsegítem, buci simi, oszt csá. De szerencsére nem nagyon kellett ezt úgy szándékosan "belenevelnem", mert valahogy magától is ilyen lett. Nem jön oda minden csip-csup ütközés után, hogy szeretgessük agyon, hanem felkel, mondja, hogy "huppá", aztán meg tovább. Ha megkérdem tőle, hogy mi történt, akkor odamegy a falhoz, ahol elcsúszott, és megcsapkodja a fejét, meg a falat, hogy "bucc", aztán le van rendezve. Csúnya fal! :D
    Persze, amikor sérülés is társul mellé, az más. De akkor sem a babusgatás, meg a gügyögés, hanem értelmes, normális hangnemben elmagyarázom, mit fogunk tenni. Lemossuk, beragasztjuk, kapsz puszit, lesz bibid, mint J.J.-nek, tudom, hogy fáj, de hamarosan jobb lesz.
    A fenti eset pl akkor történt, amikor a zuhanyzó lefolyójának a stancolt lemez rácsába belenyúlt (mert neki mindig bögyözni kell valamit, apja lánya :B ), és amikor kirántotta az ujját, akkor két oldalt kicsit "leblankolta" a lemez. Volt nagy sírás, meg minden, és, amikor beragasztottuk neki, akkor vagy ötször meg kellett nézni a fenti videót, mire átment szipogásba, de délután már azon kívül, hogy mindenhova feltartott mutatóujjal ment (mint aki épp kér egy sört), mást baja nem volt vele. Másnap kellett röhögnöm, amikor beszaladt utánam a fürdőbe, besatuzott a zuhanyzó előtt, majd rámutatott a lefolyóra, kijelentette, hogy "bibi", és sarkon fordult. :D

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

Új hozzászólás Aktív témák