Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • norvik

    aktív tag

    Tettem már ilyet egyszer, és ma is megtenném, ha a szükség úgy hozná.
    Volt egy erdélyi lány, akibe rendesen belezúgtam. Foglalkozására nézve óvónő, értelmes, csodás test, minden perc öröm volt vele. Elváltam miatta, amit azóta sem bánok, már csak papíron létezett a házasság. Gyereket, közös jövőt terveztünk. Én Norvégiában dolgoztam, ő Csikszeredában élt. Nem talált magának normális állást a szakmájában, amit imádott, csak rövid idős szerződéseket, helyettesítéseket. Én szereztem neki. Nem megvesztegetéssel, nem vettem neki a helyet. Csak nyitott szemmel jártam, és kiszúrtam egy kiskaput, amit kihasználtunk, nem teljesen szabályszerűen. Volt benne egy kis csalás is, de a rendszer annyira rossz volt, hogy akkor egy magyar nem igazán kaphatta meg a munkát másként. Remekül megvoltunk. Olyan erős érzelmet sem azelőtt, sem azóta nem éreztem. A kapcsolatunkért rengeteg áldozatot hoztam. Rengeteg pénzbe került. Nem ő kapta, az gyakori utazásaimra ment el, hogy láthassam. És ugye, amikor vele voltam, nem is kerestem pénzt. A szabadság nem fizetett volt, vállalkozóként dogozom.
    Elkezdett furcsán viselkedni. Szóvá tettem, kimagyarázta. Pesze, nem igazán hittem, amit mondott, bizonyítani nem tudtam. Szakítani sem akartam, mert ha tévedek, a legjobb kapcsolatom teszem tönkre.
    Kapott tőlem ajándékba egy Nokia Symbianos telefont. O választotta. Egyik éjjel kis időre magamhoz vettem, míg aludt. Telepítettem rá egy kémprogtamot. 100 euróba került, de minden egyes centjét megérte. Ha tévedek, így megnyugtatom magam. Ha nem, akkor vége. Vége lett, nem tévedtem. Minden SMS-t, amit kapott, vagy küldött olvastam. Ha hívott, vagy hívták, jelzett a telefonom, az alkalmazás titokban konferencia beszélgetést kezdeményezett velem. Volt másik pasija, valami román rendőr főmufti, Csikszeredában. Alacsony, kövér, kopasz, jóval idősebb nálam. Forrt bennem a düh, a fájdalom. Próbáltam lehiggadni, és kitalálni, hogyan vessek ennek véget. Innentől kezdve szerepet játszottam, úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. Bosszút akartam, szenvedjen úgy legalább, mint ahogyan én. Vagy jobban, amolyan Lúdas Matyi stílusban
    Közben a legjobb barátnőjét a "kedvesemnek" ellene fordítottam. Nem volt nehéz, rengeteget pletykált nekem minden ismerőséről. Csak vissza kellett mondjam neki.
    Két hónapon át csak a bosszúm részletein agyaltam, és persze cselekedtem is.
    Nem részletezem, az eredmény a fontos. Mikor minden készen állt, elhívtam egy kis utazásra. Elmentünk egy hétre Pozsonyba. Vonattal voltunk. Az utolsó nap a Duna hídján levő étteremben kajáltunk. Itt elejtettem neki egy kétértelmű megjegyzést, amitől már kicsit ideges lett. De természetesen ó volt a sértett fél. Hiszen ő egy igazi szent volt :)
    A vonaton Pestig kipakoltam neki. Nevek, időpontok. Csak kapkodta a fejét, de még ekkor is hazudott, mindent tagadott. Lejátszottam neki egy beszélgetésének a felvételét. Még mindig próbált tagadni, és én lettem a rossz, mert nem bízom benne eléggé :)
    Aztán kijelentette, hogy vége, ilyen gyanakvó emberrel nem tud mit kezdeni. Én is úgy gondoltam, mondtam, de még nincs vége, ennyivel nem úszod meg. Nem láttam többé.
    A rendőrmufti munkahelye kapott egy DVD-t, sok fotóval. A félesége is. Az exbarátnőm kereshetett magának másik állást, elvettem tőle, amit nekem köszönhett. A családja is megtudta. A városból, Csíkszeredából elmenekült Sepsiszentgyörgyre. Engem a legjobb "barátnője" mindenről tájékoztatott. Barthot
    Bármit is készült tenni, mindenről tudtam. Nem próbált feljelenteni, a rendőrségen elvágta magát.
    Sepsiszentgyörgyön már békén hagytam. Kifulladt, kielégült a bosszúvágy. A barátnőtől tudom, hogy ott extra sebességgel férjhez ment, elvetette magát két hónap alatt egy balekkal. Sajnálom. A pasit. De nem az én dolgom figyelmeztetni.
    Megbántam? Nem. És újra megtenném, ha szükségét érezném. De nem érzem, bízok a barátnőmben. 11 éve történt.

  • norvik

    aktív tag

    válasz bambano #68 üzenetére

    Olvastam itt egy cikket. Olvastam az itt leírt véleményeket, kommenteket. És a saját történetemmel reagáltam rá. Nem domborítottam ki, hogy milyen talékony, kreatív, okos vagyok. Tényeket közöltem. És dicsekvő pszichopata lettem, a szemedben. Nem viselkedtem Grál lovag módjára, olyan pofont kaptam az addigi érzéseimért, bizalmamért cserébe, hogy azt nem akartam, tudtam egyszerűen lenyelni. Törvényt sértettem? Igen. Nem jelentett fel. Valószínűleg azért, mert még nagyobb botrány keveredett volna, ami neki már így is túl sok volt. Azt, hogy a gyanúmat egy kis kémprogram segítségével igazoltam, helyesen tettem. Ma is pont így gondolom. Ha nem így teszek, ma egy borzalmas házasságban élnék, vagy kifosztva anyagilag, egy válás során. A bosszú része más. Nem vagyok rá büszke, de az a fájdalom, szerelem, harag furcsa keveréke, a sértett önérzet, mind azt mondta, hogy okozz neki legalább akkora fájdalmat, mint amit te kaptál. Ma, lenyugodva, nem tenném meg. Abban a helyzetben meg kellett tennem. És piszokul jól esett. Ettől lennék pszichopata? Nem ellentmondásos ez egy kicsit? Ha minden igaz, a pszichopatáknak nincsennek érzelmeik. Akkor miért éreztem, azt, amit fentebb leírtam? Nem ismersz, egy történet alapján ne próbálj behelyezni egy skatulyába. Mint ahogy én sem kezdem analizálni az írásodat, és megmagyarázni, hogy te és és ez vagy. Beszélgetünk, erről szól egy fórum, nem a másik sértegetéséről.
    Pizzafutár bemegy a nav-hoz, számla nélkül. Nem sántít ez egy kicsit? Nem, ha a futár a pizza kiszállítása után 11 évvel kérné a pizzáért járó pénzt. Az úgy régen elévült. És azok a személyek, akiknek kárt okoztam a bosszú révén, bölcsebbnek érezték hallgatni, mint bíróságra menni.
    Amiről normális ember hallgatna, azzal én dicsekszem, mondod.
    Hallgatnék én is, ha szégyenletesnek tartatnám. Szégyeljem, hogy fölszarvaztak? Sok emberrel megtörtént. Szégyellje magát, az, aki érzéseket hazudott. Én nem tettem ilyet. Szégyeljem magam azért, mert fájdalmam, haragom volt? Emberi érzések. Talán nem is a pszichopatákra jellemző :) vagy talán azért, mert elmertem mondatni, ahelyett, hogy álszentül viselkedtem volna? Hangsúlyozom, nem vagyok büszke arra, ahogy a bosszúmat végrehajtottam. Ma, józan, hideg fejjel nem tenném. Csakhogy akkor minden voltam, csak nem józan gondolkodó. Inkább egy megsebzett vad, aki visszaüt.

  • norvik

    aktív tag

    válasz emvy #99 üzenetére

    Egykor buzinak lenni sem voltlegális. Ma meg már elfogadni őket kötelező. Néhány év, és illegális lesz a heteroszexualitás. A törvények változnak, mint a divat. A törvényeket, emberek, politikusok hozzák. És nem csak igazságosakat. A jog egy dolog, az igazságérzet megintmás. És a kettő gyakran nem vág egybe. Ami az egyik országban teljesen normális és szabad, az egy másikban tiltott, és üldöznivaló. Melyik a helyes?
    Talán Svédország jó, mert ha egy nő azt mondja, minden bizonyíték nélkül, hogy házasságon belül megerőszakoltad, akkor te már bűnös is vagy, mehetsz börtönbe, és a lakásod, amiért te dolgoztál meg, már nem a tiéd, mert a nő megkapja? Ez a jó törvény? Nemrég olvastam egy cikket. Valakinek ellopták a kocsiját. Balesetet csináltak vele. A baleset okozóján nem lehetett semmi pénzt bevasalni. Erre a balesetet szenvedőautós ügyvédje beperelte a lopott autó tulajdonosát. Aki ott sem volt, és a kocsija is rommá tört. Mégis elvesztette a pert, és ő fizethet kártérítést.
    Vagyis a törvény azt mondja, ha ellopták az autódat, fizethetsz a tolvaj helyett is. Utánalehetnézni, megtörtént, itthon, nem túl régen. Jog, és igazság, két különböző dolog.

  • norvik

    aktív tag

    válasz Realradical #103 üzenetére

    Én sem szeretném. Csak arra akartam rávilágítani, hogy más korokban, ugyanannak a dolognak egészen más a megítélése..Egykor bűntették a homoszexualitást, ugyanakkor teljessen természetes volt a csapodár asszonyka körmére nézni. A világ folyamatosan változik, és nem mindig előnyére. Eltörölnek egy jó törvényt, mert sérti valamely nagyfejű, vagy lobbi érdekét, és hoznak helyette egy rosszat, hogy mentesek maradjanak a büntetés alól. Csak példák. Volt, ami a múltban jobb, igazságosabb volt, de ez fordítva is igaz, van ami -mba jobb. Fejlodés? Nem nevezném annak.

  • norvik

    aktív tag

    válasz bambano #104 üzenetére

    Még mindig nem tartom annak. Illegális program, igen, Magyarországon az. De egy taiwani oldalon vettem, és a hazájában teljesen legális volt. A legalitás ország függő, nem egyetemleges. Hollandiában legális a fű. Itt nem az. Ott szívjam szabadon, itthon meg kezdjek szégyenkezni? Szégyent én akkor éreznék, ha mondjuk összecsinálnám magam részegen a villamoson. Szégyellném magam, ha egy idős, vagy magatehetetlen embert megütnék, kirabolnék. Vagy egy vakot, egy nőt. Szégyellném magam, ha szadista módon kínoznék valakit, vagy akár egy állatot. És Szégyellném magam, ha nagy titkok tudója lennék, és ezek elárulásával keresnék pénzt, úgy, hogy a hazámnak ártok vele. És még sorolhatnám. De nem szégyellem magam, ha olyan eszközt használok, amivel megvédem magam. Ha ugyanezt az eszközt arra használnám, hogy üzleti titkokat tudjak meg, akkor igen, szégyelleném magam.

  • norvik

    aktív tag

    válasz VágniValó #105 üzenetére

    Igazad van, túloztam. De csak egy kicsit. Ha nem fogadod el őket, akkor viszont letámadnak, hogy csúnya homofób vagy. Ami mondjuk igaz is, de miért ne lehetne jogom eldönteni hogy kiket miket kedvelek? Ha én nem szeretem a palota pincsit, csak a kaukázusi juhászt, bűnös vagyok? Kicsit sem érzemmagam annak, amiért konzervatív értékrendűnek érzem magam. Szívem joga, hogy kivel vagyok hajlandó kezet fogni, kivel nem. Tudom, nem trendi. Abban viszont teljessen egyetértek, csináljanak otthon, a négy fal között, amit akarnak. Hagyjanak ki belőle, így számomra nem is léteznek. Jól hangzik, hogy több csaj jut, de sajnos téves. A leszbik is szaporodnak. Persze, nem biológiailag értem :)

  • norvik

    aktív tag

    válasz bambano #114 üzenetére

    Tökéletesen értem amit mondasz. De hogyan tehetnék magamra nézve terhelő vallomást, ha nincs ūgy? És nincs, mert elévült öt év után, és most 11 éves a dolog. Ha megszállna a Szentlélek, és bűnhődni akarnék, és így bemennék a rendőrségre, feljelenteni magam, körbe röhögnének, és elzavarnának haza, hogy ne raboljam az idejüket. Vagy ajánlanának egy pszichiátert. Ez ma miatt csak egy történet, a múlt egy darabija. 10 éve én is hallgattam róla. Megn szégyenérzetből, hanem azért, mert megüthettem volna a bokámat. Akkor volt realitása. Akkora maflást kapott tőlem a csaj ezzel az üggyel, hogy biztosan megfordult a fejében, hogy vissza adjon belőle valamit. Ma már, ha nem is évült volna el az ügy, akkor sem tenne ilyet. Férjnél van, gondolom gyerekek is vannak. Felrúgna egy házasságot, hogy nekem visszavágjon ennyi év után? Ha kérdezné róla a bíróság, azt is letagadná, hogy ismer. Ez a történet 11 éves..Akkor véget ért, és semmilyen formában nem fog folytatódni. Ebben biztos vagyok.

  • norvik

    aktív tag

    válasz dabadab #117 üzenetére

    Dehogy mentegetem magam. Ugyanis nem érzem szükségét. Szánalmas? Biztos, hogy az, a te saját szemszögedből. Szíved joga, hogy úgy érezz, ahogy csak akarsz. Az is biztos, hogy nem vagy egyedül ezzel, más is gondolhatja így. Én nem érzem annak, és tudom, hogy olyanok is vannak akik úgy látják, ahogy én. Nem vagyunk egyformák.

  • norvik

    aktív tag

    válasz #77646080 #111 üzenetére

    Ilyen törvény valóban nincs, érdekes is lenne. Eset viszont van. Megtörtént, megkeresem a.linket.

Új hozzászólás Aktív témák