- Milyen okostelefont vegyek?
- Yettel topik
- iPhone topik
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Telekom mobilszolgáltatások
- Motorola Moto G24 Power - hol van az erő?
- iOS alkalmazások
- Huawei Watch GT 4 - kerek karék
- Xiaomi 13T és 13T Pro - nincs tétlenkedés
- Samsung Galaxy A71 - elég ennyi?
Hirdetés
-
A Video AI lehet a One UI 6.1.1 ütőkártyája
ma Vagy hogy fogja a mesterséges intelligencia manipulálni a mozgóképeket?
-
Lenovo Essential Wireless Combo
lo Lehet-e egy billentyűzet karcsú, elegáns és különleges? A Lenovo bebizonyította, hogy igen, de bosszantó is :)
-
Miniképernyős, VIA-s Epomaker billentyűzet jött a kábelmentes szegmensbe
ph A megfizethető, szivacsokkal jól megpakolt modell ötfajta kapcsolóval és kétféle színösszeállítással/kupakprofillal szerezhető be.
Új hozzászólás Aktív témák
-
arn
félisten
-
Robitrix
senior tag
Azt hiszem azért az feladatütemező meglehetősen masszívan része a kernelnek. Vagyis nem egy szabadon töltögethető külső program. Ahhoz, hogy bármiféle program vizsgálgassa a procit már meglehetősen stabilan futni kell a kernelnek és a feladatütemezőnek. Egy betöltött rendszermag mellett már nehéz volna rendszer magot cserélni egy másikra, ahol mondjuk abban a kernelben egy másik ütemező változat szerepel. A kernelből futó folyamatoknak a biztonsági szintje és prioritási meglehetősen mások és el vannak különítve a sima programoktól. Legfeljebb valami olyasmit lehetett volna csinálni, mint a Linux rendszer indításkor. Ott ugye egy külön rendszer betöltő program indul el. Régen LILO volt a neve Linux Loader most meg GRUB a neve vagyis Grand Unified Boot Loader Ott kap a felhasználó egy kis időt, hogy beleavatkozzon a rendszer indítás folyamatába és mondjuk ne a saját gyári kernelt töltse be, hanem egy saját egyedit. Linux esetében lehet saját kernelt gyártani kidobálva belőle olyan folyamatokat, amire végül is semmi szükség nincsen a gyakorlatban. Szépen leül az ember és tétlesen átgondolja, milyen folyamatokra van neki szüksége a rendszermagban. Majd mikor megvan az összeállítás fordít magának C-ben egy új rendszermagot. Aztán vagy induláskor megszakítva a folyamatot megmondja milyen nevű kernelt akar betölteni vagy eleve bele írja egy konfigurációs állományba az új kernel nevét és akkor az indul el. Legalább is régen így működött ma ilyen szinten nem cseszegetek Linuxot. Nos vagyis leginkább még a rendszermag betöltése elején dönteni kell, hogy melyik kernelre van szükség. Egy futó rendszer esetében már nem lehet kernelt cserélni, hiszen az vezérel mindent az operációs rendszerben. Vagyis a rendszermagnak nagyjából saját magát kéne kirakni a rendszerből a saját vezérlése alatt, hogy egy másik változat kerüljön be. Ez olyan nagyjából, mikor Münchausen báró a saját hajánál fogva kihúzza magát a mocsárból. Vannak kétségeim mennyire lehetne rábízni egy amúgy full laikusra, hogy rendszer indításkor döntse, hogy neki melyik rendszermagra van szüksége.