Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • MrChris

    nagyúr

    válasz 80hun #161 üzenetére

    Szerintem a képarány egyik meghatározó része egy képnek, témafüggő, a művészi megvalósítás, látvány tényezője. Portrézásra nagyon rossz lenne a 16:9, fekvő esetben vagy egy csomó plusz cucc rákerül a képre és a fej tök pici lesz, vagy megskalpolod az alanyt. Ha meg állóra fotózol akkor elvész a kép az oldalsó két nagy fekete sáv között és köldöktől az ég közepéig fog tartani.
    4:3 hülyeség hogy a TV-vel jött, az egyik legrégibb alkalmazott képarány, már a festészetben is... mivel az emberi szem látótere a 4:3 arányhoz közelít. 4/3 körüli képaránnyal rendelkeztek már a Dagerrotípiák is. Aztán meg a korai mozgófilmmel jött a folytatása, bár technikai oka is volt, de erősen a témára és színészi játékra fókuszál...
    16:9-es képarány soha sem volt se fotónál se mozgóképnél, természetellenes, egy teljesen idegen kompromisszumos bénaság a 4:3, a 1,85:1 és a 2,35:1 formátumok között. Megegyezéssel jött létre, ami nem éppen a fotózást tartotta szem előtt, sőt az amúgy elterjedt Leica kockát abszolút figyelmen kívül hagyták. A filmesek is szívnak, mert hiába a 'széles'-nek gondolt 16:9 TV, vagy vágnak oldalt, vagy fekete csík lesz a blockbusteren. Persze lehet 16:9-ben forgatni, csak épp a látvány megsínyli.
    Azért talán nem lehet véletlen, hogy a képi munkára használt monitorok inkább 16:10-esek. Fotónál szűkítő tényező a keskenyítés, míg mozgóképnél többnyire előnyös.
    Nekem az a véleményem, hogy a 16:9 egy kifejezetten rossz megoldás fotóra, ráadásul az obi képének nagyobb része megy a semmibe. De most hogy jönnek, terjednek a 2:1-es telefonok akkor az lesz a megfelelő fotós képarány?

Új hozzászólás Aktív témák