2. Fórumok
  3. Tudomány, oktatás
  4. Filozófia, pszichológia
Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #279 Geller72 veterán Bubee82 #278
    Új Válasz #279
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Geller72

    veterán

    válasz Bubee82 #278 üzenetére

    Ez más..ez nem egyszerűen olyan, mint mikor egyik pillanatban még indiános könyveket olvasol, a másik pillanatban már - mint gyermek - a fantasztikus felé kezdesz húzni. Ez, amire én gondolok, nem mindenkinél indul el, kapcsolódik be (?). Nézz körül. Hány ember van, akik korban már túl vannak életük derekán és még mindig nem ugrott be nekik?

    [ Szerkesztve ]

  • #281 Geller72 veterán Bubee82 #280
    Új Válasz #281
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Geller72

    veterán

    válasz Bubee82 #280 üzenetére

    Ahogy jobban belegondolok, lehet, hogy nem feltétlenül ebben a korban következik be, de talán a legtöbb igen. Mondjuk Einsteinnél is ez nagyjából a 12 éves korára tehető. Van akinek nagyon korán, van, akinek későn. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez "áldás, vagy átok"? Talán a pozitívum az benne, hogy fel tudunk készülni az elkerülhetetlenre, el tudjuk fogadni. És amíg haladunk ebbe az irányba, jobbá tudjuk tenni életünkte és azokét, akik körülvesznek minket - pontosabban, akiket szeretünk, szerettünknek tekintünk. Amit érzek, az nem közöny bizonyos dolgok iránt. Sokkal inkább megnyugvás. Ideges lehetnék, mert nincs munkám, ami kezd veszélyes lenni a családunkra nézve anyagiakban, de nem vagyok. Olyan nyugodt vagyok, mint még soha. Olyan, mintha érezném, (TUDOM?) hogy nem kell aggódnom, mert egyrészt megoldódik a dolog, másrészt nem lennék előrébb azzal sem, ha fekélyesre aggódnám magam. ez most amolyan kellemes érzés, olyan, mintha kapnál egy kis szabadságot, hogy hozd rendbe a gondolataid, törődj egy kicsit magaddal, kényeztesd a lelked. És ilyenkor van időnk gondolkozni olyanon is, ami máskor eszünkbe sem jut. Valóban humánabb beállítottságú vagyok. nem bántam volna, ha az általad említett megvilágosodás mondjuk 25 évvel ezelőtt tör fel bennem ;).

Új hozzászólás Aktív témák