Új hozzászólás Aktív témák

• #46054 Bad Pritt félisten

  Új Válasz 2014-07-18 22:39:29 #46054

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bad Pritt

  félisten

  Most megszegem a szabályom és úgy írok egy filmről, hogy nem láttam még eredeti nyelven, de pár gondolat egyszerűen kikívánkozik. Spoileres lesz, ezért előre is elnézést.

  Szóval Dawn of the Planet of the Apes... elöljáróban annyit, hogy kiemelkedő lett a szinkron minősége, mind a majmok, mind pedig az emberek esetében (ehhez azért hozzátartozik , hogy a majmok nagyrészt jelbeszéd útján kommunikáltak, azt feliratozták értelemszerűen). Ugyan nem láttam minden érdemleges filmet szinkronnal az elmúlt évekből, de szerintem a Gyűrűk Ura óta nem készült ilyen remek szinkronmunka, pedig az nem ma volt. Na mindegy, a másik dolog, hogy a Sugár nagytermén mindig elámulok, milyen elképesztően minőségi technikailag. Több, mint egy éve nem volt szerencsém filmet nézni high-end házimozi rendszeren, de a mozik között nálam még mindig ez a terem az etalon, nagyon nagy élmény volt itt megnézni a filmet.
  Maga a Majmok bolygója pedig hihetetlenül minőségi alkotás lett. Fontos kiemelni ezt a szót, mert habár a blockbusterek többsége technikai értelemben minőségi, a rendezés, színészi játék, forgatókönyv vagy operatőri munka bizony hagy akár több A3-as oldalra való kivetnivalót maga után. Itt megtörtént az a csoda, hogy egy 170 millióba kerülő gigaprodukció költségvetése végre nem Robert Downey Jr. fizetésére meg a renderelő géppark villanyszámlájának fizetésére ment el, hanem nagyon komoly szakemberek szemmel látható eredménnyel rendelkező munkájára. Első körben kit mást említenék meg, mint Andy Serkist, aki jelenleg szerintem a legtöbbet tesz a filmművészet technikai fejlődéséért a mocap iránti feltétlen odaadásával és mert tényleg ott van szinte mindenhol, ahol ezt a technikát alkalmazni akarják. Matt Reeves egy igen képzett direktor és itt láthatóan jó párost alkottak Mike Seresin operatőrrel, jó pár háttérképgyanús beállítással ajándékozva meg minket.
  A színészi játék az, ami számomra megdöbbentő lett: olyan szintre fejlődött a technika, hogy élethűbb érzelmeket tudtak megjeleníteni a majmok arcán sokszor, emiatt az embereket megformáló színészekre komoly feladat hárult, fel kellett nőni ehhez a teljesítményhez, ami szerintem nagyrészt sikerrel történt, jól sikerült a casting mindkét oldalon.
  Ezek a dolgok viszont mind csak körítés, amivel lehet foglalkozni, de alapvetően a nézők filmélménye szempontjából marginális kérdések: ami a fontos, az a mű cselekménye, konfliktusai, karakterei. Na ez az, amiben nemhogy állva hagy minden blockbuster az elmúlt pár évből a Majmok bolygója, de köröket ver rájuk.
  A történet a San Francisco megmaradt népességének kicsiny csoportja és a Cézár vezette majomkolónia összecsapásáról szól...na. De nem erről szól és emiatt tettem le az állam a padlóra, ugyanis Reeves csavart egyet a történeten és ténylegesen a majmokról, társadalmi fejlődésükről (vagy épp nem fejlődésükről) és belső konfliktusairól csinált filmet elsősorban. Igen, van benne ember-majom összecsapás, de ha belegondolunk, ez leginkább a majmok két vezéregyéniségének, Cézárnak és Kobának a szembenállásának terméke (egy hasonló párhuzam megtalálható "odaát" is természetesen, de kevésbé hangsúlyos). A film 2 órája alatt egyszer nem ült le a sztori, végig fenn tudta tartani az érdeklődést, bár a bízzunk-ne bízzunk, háború-nem háború váltások elég gyakran estek meg, ami kicsit furcsa volt számomra. A rendező bátorságára ad tanúbizonyságot, ahogy megkezdte a filmet, gyakorlatilag negyed órán át egy szó nem hangzik el, a jelbeszéd használata szeirntem sokat dobott a hangulaton. A poszt-apokaliptikus set-up szintén jól működő hangulaterősítő elem volt végig, Reeves jó érzékkel, nem tolakodóan mutatta be a lepusztult várost, de ez jellemző a film egészében nyújtott teljesítményére: nincsenek túlkapások, giccses jelenetek, egyedül a kissé túl sokszor történő könnyezés és Koba csatában bemutatott irreális ámokfutása kivétel, ugyanakkor előbbi sosem volt hatásvadász, csak néha szerintem felesleges, utóbbi pedig rohadt látványos lett (ahogy az egész csata is).
  Lehetne írni még arról, hogy a hidegháború nukleáris rémképét miként váltotta fel a biológiai fenyegetésektől való félelem és hogy ehhez az újkori Majmok bolygója is adaptálódott, vagy a civlizáció furcsa fejlődéséről, ami itt a majmoknál meg embereknél is megjelenik, de nem akarok többet írni, így is hosszú lett és senki nem fogja elolvasni, de tényleg nem találtam érdemi kivetnivalót ebben a filmben, talán csak a két fél két "pártjának" kissé idealizált vezetőinek a karakterét tudnám kiemelni (meg a CGI válltáskát, az nagyon kirítt...). Abszolút felülmúlta minden várakozásomat, sokkal összetettebb, néhol a legnagyobbakat idéző megoldásokkal rendelkező film lett (mikor a végén Malcolm kihátrál a sötét ajtón át, utána pedig Cézárt és a köré gyűlt majmokat mutatták, nagyszerűen használt szimbolika). Well played, Mr. Reeves, jöhet a következő.

  Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák