Új hozzászólás Aktív témák

• #165717 liszi70 nagyúr

  Új Válasz 2024-04-23 10:42:25 #165717

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  liszi70

  nagyúr

  Düne 1-2
  Már olyan rég volt szó róla.
  Macerás állandóan kerülgetni a sok-sok szpojlert a topikban, úgyhogy ígéretem ellenére mégiscsak megnéztem pár napja. Beszédes, hogy most, amikor írni akartam róla pár sort, végig kellett 8x-os sebességgel pörgetnem a filmet, hogy vissza tudjam idézni. Nem feltétlen a filmet minősítem ezzel, és elnézést a fanoktól, de ez engem egyáltalán nem fogott meg. Nem véletlenül "féltem" tőle, és kérdeztem rá, hogy a kultikus könyv olvasása nélkül, önmagában is megállja-e a helyét. A félelmem nem volt alaptalan, ez a film számomra érdektelen volt, főleg az első rész. Nem tudtam belehelyezkedni a jók harcába, nem tudtam drukkolni nekik, el vótam idegenítve. Sokszor néztem a kijelzőt, mennyi van még hátra. Viszont szépen fényképezett, látványos film, leszámítva a sok-sok ellenfényben történő képet, ahol az arcokból alig látni valamit. Persze ez nyilván tudatos, és az esztétika része, de egy idő után herótom volt tőle. Erős az első részben a báró vonala, jó ez a szétfolyóhájas, önmagától mozdulni sem bíró karakter. Majdnem végig szól a film alatt valami álfeszültségkeltő zeneszerűség, ez jól bevált pótszer. Borzasztó komolyan veszi magát a film, humor, irónia az első részben még nyomokban sem található, ennek ellenére szinte végig csak álfeszültséget és erőltetett műdrámaiságot éreztem. Sok hűhó.
  Azért mégiscsak volt benne humor, persze akaratlanul. Nekem "vicces" volt a szitakötő repülőgép, ami a lehető legkevésbé praktikus közlekedési eszköz a felszálló por hazájában, a sivatagi dűnéken, viszont tény, hogy ilyen repülőt még nem láttunk filmen, és a cél érezhetően csak ennyi volt. A másik "humor" az a férgek becsapására alkalmazott asszimetrikus járás, amiről óhatatlanul a hülye járások minisztériuma jutott eszembe. A báró fekete fürdővize pedig autószerelőaknák fáradtolajára emlékeztetett. Vicces volt az is, amikor az önfeláldozó harcos, aki hátulról közelíti meg az ellent észrevétlenül, az nem lekaszabolja őket, ezzel megmentve a főhőst és az eszményi célt, hanem megáll és rájuk üvölt, hogy feltétlenül észrevegyék, és mindenféleképpen legyőzzék, hiszen ez a dramaturgia.
  A második rész nekem jobban bejött, akciódúsabb, fogyaszthatóbb, érdekesebb volt, már másfél db. poén is volt benne, de a folytatás sem lett az enyém.

  Filmként ez a megvalósítás számomra nem sokat adott, még késztetést sem arra, hogy elolvassam a regényt. Pedig totál elhiszem, hogy ez a mese csodálatos lehet könyvben. Nem véletlen a Düne-rajongótábor, ami vetekszik a Gyűrűk ura rajongótáborral. Mármint a regényével. Egyébként ha már szóba került a Gyűrűk ura, valahogy az sem tudott bevonzani, pedig szerintem jobb filmek, mint a Düne. Igazából sosem tudott az ingerküszöbömön túllőni az ilyen szövevényes mesevilág, ahol szerintem a saját fantáziád teszi hozzá a lényegi részt, ezért csalódás 10-ből 9 esetben a könyv után bármilyen készen kapott vizuális megoldás.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák