Új hozzászólás Aktív témák

• #151229 gbors nagyúr

  Új Válasz 2022-05-06 21:07:12 #151229

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Sátántangó (1994)
  Tarr Béla monstre alkotása az egyik legrégebbi elem (volt) a filmnézős todo listámon - kis túlzással a megjelenése óta terveztem, hogy megnézem, de ugye eleinte nagyon nehéz volt hozzájutni (ürügy), meg aztán a 7 órás, nehéz témát nehéz formában feldolgozó film elé leülni speciális hangulat kell. Aztán elröppent egy nyúlfarknyi 25 év, és a héten végre bepótoltam eme lyukat filmes műveltségemen.

  A Sátántangó szereplői egy istenhátamögötti, feltehetően már nem funkcionáló mezőgazdasági telep lakói. Szűk, alig 15 fős közösséget alkotnak, tétlenségre kárhoztatva a legalapvetőbb szükségleteiket éppencsak kiszolgáló telepen, a várostól (= a világ többi részétől) messze, és ősszel a folyamatos esők által okozott sártenger miatt gyakorlatilag elzárva. Néhányan a helyzethez illeszkedő szokásokat vesznek fel (lopás, paráználkodás, balhézás, ilyesmi), mások a teljes becsavarodás jeleit mutatják - legjobb példa a doktor, aki ki sem mozdul a házából, és feljegyzéseket készít a telepen zajló legtriviálisabb eseményekről is. Közös motívumként mindenki iszik, mint a kefekötő - bár egyértelműen nem derül ki, de valószínűsíthető, hogy napi rendszerességgel merevrészegre vedeli magát az egész lakosság. A többség a kocsmában, muzsikaszóra, a doktor meg otthon, egyedül.
  Hőseink minden gyarlóságuk mellett azért érzik, hogy ez nincsen így jól, és szeretnének kitörni - ezen vágyuk beteljesülésével kecsegtet egy évi (elmaradt? nem derül ki) jövedelmük megérkezése, ellenben fenyegető árnyként felbukkan az egy éve halottnak hitt Irimiás, aki a telep felé tart, és akinek áhítattal vegyes félelemmel emlegeti mindenki a nevét...

  A film néhány nap eseményeit dolgozza fel, 12 szegmensre (+ nyitójelenet) bontva. Az első 6 szegmens (a 3 lemezes DVD-s kiadás első két lemeze, valamint a kétszünetes mozis vetítés első két része) egymástól szinte teljesen független, alapvetően a szereplők bemutatását szolgálja. Rendkívüli, sebészi alapossággal ismerteti meg a nézővel az egyes karakterek fő jellemvonásait, a hosszú schnittekkel és a közelképek sűrű alkalmazásával meglehetősen kíméletlenné téve a folyamatot. Sokszor elidőzik egy-egy mozdulatlan képen, alkalmat adva a nézőnek, hogy beleélje magát a szereplő helyzetébe, gondolataiba - akkor is, ha ez adott szereplő kapcsán nem éppen kellemes élmény. A 3. részben aztán felpörögnek (na jó, "felpörögnek") az események, színre lép Irimiás, segítséget ajánl az 5. szegmensben bekövetkezett tragédia alóli feloldozásra, és a kis közösség tagjai kezéből kicsúszik az irányítás. A film itt is lassan halad, de határozottan eseménydúsabb az első két résznél, és azt gondolom, emészthetőbb is. Én szeretem a lassan, kényelmes tempóban haladó mozgóképet, és nagyon tetszett is, amit a maestro elém tárt, de ezzel együtt az első rész 130 perce után azért okozott egyfajta megkönnyebbülést, amikor felbukkant a "Szünet" felirat - a harmadik részt viszont elnéztem volna a végtelenségig

  Pedig a film értékeinek jelentős része pont az előadásmódjából ered - a gondosan megválasztott beállítások, a közelik és a szuperközelik bőkezű használata, a lassú kameramozgások szinte szuggesztív erővel bírnak, és "rákényszerítik" a nézőt, hogy beleélje magát a karakterek helyzetébe, átvegye a szemléletüket, átélje a szorongásukat és félelmeiket. Aztán egy-egy gondosan megválasztott pillanatban kidob minket egy távolabbi nézőpontba, ahonnan nehéz együttérzéssel szemlélni, ahogy a telep lakói kollektíven haszonállati szintre isszák magukat. Kivéve a doktort, persze, aki ezt egyedül is megoldja.
  Visszatérő téma a filmben az állatokkal való párhuzam - vizuálisan csak a nyitójelenet tehenei, a sertés (aki Futaki kocsma előtt rókázásakor bukkan fel varázslatosan), néhány kutya, valamint a tragikus sorsú Estike hasonló sorsú macskája jelenik meg, de a szereplők számos alkalommal emlékeztetnek gazdájukat vesztett csordára. Az volt az érzésem, hogy a film azt kutatja (néha kissé kétségbeesetten), hogy mi az, ami által az ember a csordaállat fölé tud emelkedni. Aztán amikor talál valami ilyesmit, akkor csalódottan kell tudomásul vennie, hogy rövid időn belül felbukkan egy tényező, ami ezt az igyekezetet lenullázza - hol egy másik, erősebb ember (Irimiás a csodás karizmájával és felsőbbrendűségével), hol maga a rendszer (amely ezeket az elveszett lelkeket állami besúgóvá akarja alakítani), hol pedig - és talán ez a legfájdalmassabb - az igyekvő emberek maguk (ld. pl. a verekedést a majorban). Kétségbeesett, szomorú a történet kicsengése, és csak minimális vigaszt jelent, hogy az egyik szereplő (Futaki) puszta dacból letér a számára kijelölt útról. Az utolsó szegmens pedig... elkerülhetetlen.

  Az általában erős jelenetek közül is kiemelkedik számomra a 7. szegmens. Irimiás karakterének, rejtélyes hatalmának szinte misztikus felvezetése a szereplők által csak valami olcsó babonának tűnik - aztán amikor megjelenik, és beszédet mond Estike temetésén, akkor szembesül vele a néző, hogy Irimiás micsoda kifinomult ragadozója az emberi gyengeségeknek, és mennyire megalapozott volt a telepiek áhítatos félelme. A remekül megírt, gyönyörűen fényképezett, tökéletesen eljátszott beszéd a film egyik csúcspontja - erkölcsileg pedig az egyik totális mélypontja. Mind ez a beszéd, mind a majorbeli jelenet reményt ébreszt, hogy hátha hőseink lelkéért az ördög (a kocsmáros) és egy angyal (Irimiás) küzd - de aztán sajnos kiderül, hogy a lelkeket az egyik ördögtől egyszerűen csak egy ügyesebb ördög ragadja el.

  A Sátántangó kiemelkedő filmművészeti élmény, amely a legkevésbé sem adja könnyen magát. Az első 6 szegmenshez sok koncentráció, kitartás és türelem szükségeltetik, és biztos vagyok benne, hogy ha valaki ezt nem invesztálja bele és nem éli bele magát a telep világába, akkor a további 6 szegmens messze nem fog akkora élményt jelenteni. Tarr Béla szerint a filmet egyben érdemes megnézni, és ebben a gondolatban látom is a rációt - ugyanakkor ezt nem tudja mindenki megugrani (én meg sem próbáltam, és nem is sikerülne), és a mozis / DVD-s három rész mentén az alkotás kitűnően bontható több estére.

  Marad a végére a pontozás. Egyfelől össze lehet szedni a filmben annyi hibát, amiért le lehet vonni 0.5-1 pontot. Másrészt az egész mű elementáris ereje miatt teszek a hibáira. 10/10.

  #értékelés

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák