Új hozzászólás Aktív témák

• #30610 thyeby őstag bim #30609

  Új Válasz 2015-04-16 21:07:26 #30610

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz bim #30609 üzenetére

  Háát..., az élettapasztalat alapján akkor nekem akár már jó nagy arcom is lehetne.
  De nem bántó szándékkal írtam, félre ne érts!
  Ez az élettapasztalat dolog nekem azt mutatta meg, hogy ha valaki minél jobban tud valamit, az annál kevésbé mondja magáról, hogy tud. Aki pedig hivalkodik a tudásával, az megállt a tanulásban. Ezt nem tudom mivel magyarázni. Talán azzal, hogy minden újabb ismeret még újabb kérdéseket vet fel?
  Ezt most ne magadra vonatkoztasd. Talán nem is ökölszabál, inkább elég jól megfigyelhető jelenség.

  Ma munka közben jó sokat gondolkodtam ennek a csavarfejnek a statikáján. Kerestem, hogy milyen esetben lehet gyengébb a zenkolt csavarfej a kötés ereje, stabilitása szempontjából. Túl sokra nem jutottam, mindössze annyira, hogy nagyobb felületen fog az általad javasolt csavarfej. Ám hogy ez a gyakorlatban mit tehet, azon még bizonyára tovább kell gondolkodnom. (Engem zsigerből érdekelnek a kötésmódok.)
  Szóval segítesz rajtam, ha nem viszed a sírba, amit tapasztalsz.
  Magam is árgus szemekkel figyelem olykor a szétment dolgokat. Az érdekel, hogy mi mitől megy szét, és mitől nem tud. Találkoztam már törött csavarral, alulméretezett csavarral, rossz minőségű anyagból készült csavarral, berozsdálttal, szétrohadttal, galváni elemként működővel, elnyírt fej miatt oldhatatlannal, cserélhetetlennel, javíthatatlannal. De nem találkoztam még olyannal, amikor úgy ítéltem volna meg, hogy ha nem zenkoltat használt volna az építő, akkor nem gyengült, vagy ment volna tönkre a kötés. Szóval ne kímélj, okosíts!

  Ja!
  Visszakanyarodok az élettapasztalatra:
  Tudod, most a tetőfelújításon rezgek - idő híján fél gőzzel csak (és gyűjtöm a levegőt, hogy idővel isméten kikérdezzelek részletekről). Magad tanítottál ki, hogy milyen szemmel figyeljek egy ajánlattevőt, és milyen kérdéseket tegyek fel neki, hogy kiugraszthassam az esetleges nyulat a bokorból. Tudod, eddig mit figyeltem meg? Azt, hogy a fiatalabb mesterek többnyire jól felmondják a leckét maguktól, az öregebbek pedig néha igen nagyon le vannak maradva az új technológiák tekintetében. Nem értik, és ha segítenék nekik megérteni (már amit eddig nekem sikerült valamennyire megértenem) akkor sem akarják érteni. Na, nesze, élettapasztalat!
  Egyszer jól befürödtem egy öreg hegesztő szakival egy kényes munka kapcsán. Pedig direkt őt választottam, gondolván, hogy egy öregnek már jobban a kezében/fejében lehet a szakma csínja-bínja. Vittem egy fiatal sráchoz, hogy javítaná ki. (Nem tudta kijavítani.) Na, tőle hallottam egy mondatot, ami nagyon bennem maradt:
  A kor nem érdem, hanem állapot.

  És próbálok úgy öregedni, hátha sikerülne úgy gyarapodnom empíria-ügyileg, hogy ne kevesebb legyek, mint egy fiatal, hanem legalább annyi. Odáig már eljutottam, hogy tisztán beláttam: Ha nem ügyelek erre a dologra kényesen, akkor bizony törvényszerűen kevesebb leszek - tapasztaljak én bármit is.
  Uff! Én is csak szólok.

  Az, hogy törekszel az időtálló építkezésre - akár a túlbiztosítás árán is, ma nagyon megbecsülendő erényed. (Pont ilyen ácsot keresnék, baxxameg.)

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák