„Megyünk? Maradunk? Megyünk? Maradunk? Döntsétek már el!" Gondolom néhány embernek ismerős ez az idézet, ami a huszonhárommilliószor lejátszott Armageddon című filmben hangzott el. Na körülbelül ez volt a helyzet a CES indulással kapcsolatban is, hiszen amikor már úgy látszott, hogy minden sínen van, akkor egy hirtelen döntés következtében a remény szertefoszlott, pontosabban nagyon halvány szintre csökkent. És utána jött az LG, aki megmentve az egész projektet lehetőséget biztosított arra, hogy Kinddal (illetve a PH-nál szorgosan dolgozó Elefánttal, civil nevén Szalai Petivel) útnak induljunk a messzi földrészre.
CES 2016 [+]
Szerencsére megadatott, hogy Európa számos részén jártam már, ami főleg annak köszönhető, hogy amikor még 2008-ban erasmusos kisdiák voltam, akkor a RyanAir óriási kedvezményekkel csábított mindenkit, ergo engem is a jegyek vásárlására. Dublin akkoriban két, Montpellier tizenöt, Madrid harminc euró volt oda-vissza Brüsszelből, szóval érdemes volt ezeket a lehetőségeket kihasználni. Az öreg kontinenst azonban még sosem hagytam el, sosem éreztem át, hogy mi az a jetlag (gyors időzóna átlépés, időzónaváltás szindróma), mit jelent tíz órát repülni (buszon már ennek majd' a háromszorosát is kibírtam). Most viszont minden egy csapásra megváltozik, és úgy zárom a 2015-ös, valamint úgy indítom a 2016-os évet, ahogy eddig még soha.
Az általam talán legjobban várt látvány: a Golden Gate és San Francisco [+]
Mivel Kind sem járt még az USA területén, úgy pörgött a lehetőségre, mint a búgócsiga, folyamatosan konzultálunk egymással SMS-ben, telefonon, WhatsAppon, hogy már csak 10-9-8 nap van hátra az indulásig. A start 30-án reggel 6.30-kor lesz (mindegy, úgysem akartam aludni a repülést megelőző éjszaka), irány Amszterdam, ott kényelmes két és fél óra áll rendelkezésre arra, hogy a detroiti gépet megtaláljuk. Remélhetőleg a KLM a hírnevéhez méltó szolgáltatást nyújt majd, és a kényelemmel sem lesz probléma. Detroitban kell majd átmenni a biztonsági embereken és vizsgálatokon, vízum, bemondani, miért jöttem (vajon miért, basszus, mert még sosem voltam Amerikában és baromi boldog vagyok, hogy ezt megértem). Itt már azért szűkösebb lesz az időkeret mindenre, de remélhetőleg gond nélkül elérjük majd a San Franciscó-i csatlakozást.
Amerikai körút kicsiben és nagyban... [+]
És a trip itt kezdődik igazán. Nyilván az első este arra lesz jó, hogy legurítsunk egy, kettő, pár sört, majd álomra hajtsuk fejünket, és másnap nem csak a délelőttöt, hanem a délutánt és a szilveszteri éjfél pillanatát Kalifornia negyedik legnagyobb városában töltsük. Elég húzós nap lesz, viszont mivel én egész Amerikában és egész életemben talán ezt a várost szerettem volna a legjobban megnézni, minden percet nagyon-nagyon várok. Január 1-jén pedig korán kell kelni, hiszen a következő szűk két hétben autóval egy hatalmas karikát csapunk majd. A Google Mapsen (feljebb) zoomolva elég nagynak, egész Amerikát nézve elég aprónak tűnik, de hát csak 3500 kilométer, elég durva (itthon ennyit hónapok alatt vezetek le) amit kizárólag én fogok lenyomni, mivel Kindnak még nem akartak jogosítványt adni. Ő persze szívesen vezetne a szögegyenes utakon, de én közben nem tudnék pihenni, az is biztos.
Naplemente Los Angelesben [+]
Szóval látni fogjuk a csodás óceánpartot, Los Angelest, az angyalok városában pedig megtekintjük a 66-os út végét jelző táblát, a partokra is lemegyünk, Santa Monica Beach, Long Beach, Venice Bech meg ilyesmik, amiknek nevét kimondani is valami elképesztően jó érzés. Aztán Death Valley, ahol nagyon remélem, hogy a bérelt autó nem mondja fel a szolgálatot, hiszen sem benzinkút, sem térerő, igazából semmi nem várható, csak csend és panoráma. Ja, és egy elhagyott motelben sem szállnánk meg szívesen, volt már ilyen esetről film dögivel, és egyiknek sem happy end volt a vége.
Az utunk persze itt nem ér véget, hiszen éjjelre már Las Vegasban leszünk. Kinddal beszéltük, hogy alig várjuk, hogy a város fényeit messziről megpillantsuk (főleg én, aki aznap már közel 700 kilométer óta nyomta a gázt, meg néha remélhetőleg a féket), elképesztő pillanat lesz. Főleg belépni a szállásra, ami ugyebár a Hootersben lesz. Ez mondjuk nem az a hely, amiről az ember büszkén mesél a barátnőjének, hogy drágám, tudod hol alszunk? Hát egy méretes keblekkel teli hotelben. Üsse kavics, szórakozni biztos jól fogunk. Las Vegasban autókázva és sétálgatva feltesszük majd a kérdést, hogy a nagy épület „frankón Cézár palotája volt-e" (Ceasars Palace, Másnaposok első rész), nyerünk pár dollármilliót az MGM-ben, és azért szerintem a Bellagio szökökútjai előtt is a talpunk közelében kell majd keresnünk az állunkat.
"The fabulous Las Vegas" [+]
Hogy én speciel a CES-en mit várok? Rengeteg jövőbe mutató eszközt. Ez nem csak telefonokat jelent, hiszen eget rengető bejelentésekre ilyen téren nem kell számítani, hanem inkább az autóipar, az okosotthonok, az M2M, a különböző fejlesztések és kiegészítők fognak teret nyerni maguknak, látványos, érdekes és egyben hasznos kütyüket fogok szerintem látni. Öröm lesz írni róluk. És tényleg, mindezt Las Vegasban. Barcelona sem rossz hely, de azért itt lenyomni egy kiállítás teljesen más feeling, kaszinókon kell keresztül menni, olyan utcákon fogunk sétálni, ahol a magyarok nagyon csekély százaléka járt, hiszen ha valaki el is megy Amerikába, akkor a legfőbb úti cél biztosan nem a fényűzésről híres város lesz.
Skywalk, Grand Canyon [+]
Az utolsó három napon sem fogunk unatkozni. Elmegyünk a Grand Canyonhoz, közben a Hoover Dam sem marad ki, mindkettő tutira mellbevágóan csodálatok élmény, későbbiekben pedig emlék lesz. Visszafelé pedig nem az előbb részletezett úton megyünk, hanem másik irányba haladunk majd, érintve a misztikus 51-es körzetet, plusz a Tahoe-tó és talán Reno nevezetességeit. Nagyon hosszú út, de kit érdekel, egyszerűen csoda, hogy mindezt sikerül látni, és remélhetőleg végigvezetni. Az utolsó naptól persze félek egy kicsit, hiszen 4,5 óra kocsikázással érjük el San Franciscót, körülbelül délben rakjuk le az autót, háromkor pedig már szállunk is fel a gépre, és jövünk vissza Párizsba, majd onnan Budapestre. Nem félek a repülésről, de az Air France neve mostanság nem cseng össze a legbiztonságosabb légitársaság fogalmával. Mindegy, gép még nem maradt a levegőben.
A Tahoe-tó egyik pontja [+]
Száz szónak is egy a vége, őrült utazás lesz, Kinddal együtt pedig biztos vagyok abban, hogy remekül fogjuk érezni magunkat, mindkettőnknek újak lesznek az élmények, mindenre egyszerre és először csodálkozunk majd rá, és minden látványról olyan örömmel fogunk írni, mint egy óvodás kisgyerek.
