Kamera, multimédia, audio

Az M4 Aqua kategóriájához méltó 5 megapixeles előlapi és 13 megapixeles hátlapi szenzort kapott a gyártó saját műhelyéből. Fellelhető a Sony gazdag kameraszoftvere egy rakás móddal (kiváló automatikus, kézi, hangos kép, AR szórakozás, kiterjesztett valóság, kétkamerás felvétel, effektek, retusáló, panoráma és egyebek az alkalmazásboltból). Az élőképen elérhető az érintőfókusz, a kameraváltó, a vaku, az exponáló, a felvevő a galéria és a módváltó, a témát egyébként ilyenkor az automatika választja. Kézi módban magunk választhatunk témát, illetve állítani lehet az önkioldót, az érzékenységet (ISO100 - 3200), a fókuszmódot, a HDR-t, a szoftveres stabilizálást és a fénymérést – a fehéregyensúlyt, az expozíciót és a záridőt viszont nem. Jó hír, hogy a korábbiakkal szemben a HDR és a kiváló automatikus fotók is teljes, 13 megapixeles felbontásban készülnek. Az 5 megapixeles előlapi képekhez a retusálási funkciókon túl HDR is elérhető, íme egy példa.

[+]

Ha minden klappol, korrekt nappali fotók lőhetők jó vonalélességgel és dinamikatartománnyal, minimális elmosódással a széleken és kevés képzajjal. A fehéregyensúly is megbízható, bár a kiváló automatika fotói szaturáltabbak és sárgásabbak a kézi módban lőtteknél. A gondok az érintőfókusszal kezdődnek, hiába bökünk ugyanis oda, ahova szeretnénk élesíteni, makrónál nem csak lomha, hanem megbízhatatlan is a dolog, aztán exponáláskor szépen újraélesít a rendszer és addigi erőfeszítéseinknek annyi. Ha a makrótéma nem közepén van, hanem mondjuk aranymetszésben (lásd a csavaros fotót), akkor sok sikert a kívánt részlet megörökítéséhez, nekünk egyszer sem sikerült. Egyébként legfeljebb kb. 10 centiméterre közelíthető meg egy téma.

[+]

Este, több fény mellett még rendben működik az autófókusz, kevés fénynél, alacsony érzékenység mellett viszont jóval nagyobb a hibaszázalék. A kiváló automatikus mód egyébként hatékonyabb a kézi beállításoknál. Este a képzajon és a zajmentesítésen utólagos élesítéssel próbál az algoritmus kompenzálni, témától függően egyébként sikerrel, így készíthető jó fotó, viszont a városi fényekkel nehezen birkózik meg az automatika, az eredmények rendre túlexponáltak. A hardveres alapok tehát adottak, a szoftver megbízhatatlansága miatt azonban a jó képek mellett bőven készülnek kukázandók is. Videofelvétel Full HD-ben, 30 fpssel lőhető jó kép- és hangminőséggel, lomha autófókusszal, érintőfókusz nélkül.

[+]

A Sony M4 Aqua zenelejátszóját ezúttal Walkman helyett csak Zenének hívják, de megmaradt a remekül használható szoftver borítóképes böngészéssel és az előadók, albumok, számok, mappák és listák szerinti csoportosításával. Ugyancsak megmaradt a ClearAudio+ algoritmus, ami a hangminőséget hivatott javítani, illetve a hangszínszabályzó. Szerencsére az FM-rádióról sem kell lemondani, csak szükség lesz egy saját fülesre, mivel az M4 dobozában ilyesmit nem találni. A videolejátszó fapados, viszont megbirkózik a Full HD felbontású videókkal is, ha pedig egy BS Playert felteszünk, bármilyen kódolás és felirat meghajtható.

Az előlapi hangszórók... izé, a készülék alján lévő mono hangszóró jó hangerővel, a közép- és a magas tartományokban pedig egész szép hangminőséggel szól, mélyek viszont egyáltalán nincsenek, így az ütősebb dalok erőtlennek tűnnek. A bejövő hívások meghallásával viszont semmi gond nem lesz.

Audiomérésünk megerősítette, amit saját fülünkkel is hallottunk minőségi fülest csatlakoztatva és a ClearAudio+-t két helyen is kikapcsolva: a frekvenciaátvitel görbéje a hallható tartományban teljesen lapos, úgyhogy nincs egyik tartomány se megemelve. A zajszint is alacsony, és mi sem hallottunk zörejeket, ellenben a sztereó áthallás értékei magasabbak az ideálisnál, ami azt jelenti, hogy a bal fülre irányított hangok a kelleténél jobban átszivárognak a másikba, és viszont.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!