Külső
Egyszerű, a Sony-ra jellemző dizájn jegyében készült az E1, többnyire szögletes, de a sarkokon lekerekített formavilág figyelhető meg. Az anyaghasználat erősen árulkodik a termék pozicionálásáról, műanyagot és üveget láthat kívülről az újdonsült felhasználó. A telefon kézben tartva kellemes, bár egy kicsit olcsó érzést produkál, eléggé testes jószág, ennek ellenére könnyedén átérhetjük, az egykezes működtetése sem okoz nehézségeket. 118 x 62,4 x 12 milliméteres dimenziók mellé 120 gramm tömeg párosul, szóval összességében vastag, de mai mércével nézve aprónak mondható a telefon. Azt is mondhatnánk, hogy zömök. Az összeszerelés minősége jó, bár ha erősebben elkezdjük nyúzni a házat, akkor egy kis kopogó hangot hallhatunk.
Az előlap meglehetősen puritán, felül egy Sony logó és egy beszédhangszóró látható, alul pedig egy nagyjából egy centiméteres led csík látható, ami nem csak az elmulasztott értesítéseket jelzi, hanem képnézegetésnél például a fotóknak megfelelő színben ragyog fel, ilyesmit már láttunk az Xperia U-nál. A vezérlőgombok a képernyőn kaptak helyet, a fizikailag különálló billentyűket az előlapon már régóta mellőzi a japán gyártó. Az elődmodellhez képest a kijelző már 4 hüvelykesre duzzadt, a felbontás szintén nőtt, a képernyő 480 x 800 pixelt jelenít meg. A 233 ppi ebben a kategóriában még elfogadható, kicsit mondjuk pixeles, a problémás részt inkább a sima TFT panel betekintési szöge jelenti, ugyanis oldalról még nincs gond, felülről viszont elsötétül a képernyő, és nem lehet semmit sem látni a tartalomból. A fényerő jó, erősebb napfényben látható a megjelenítő, lényeg, hogy összességében jobb lett a kijelző, mint az Xperia E-nél.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Sony Xperia E1 | ZTE Blade V | Huawei Y530 | Samsung Galaxy Ace 3 |
| Fehér fényerő | 359 nit | 297 nit | 398 nit | 393 nit |
| Fekete fényerő | 0,52 nit | 0,31 nit | 0,61 nit | 0,51 nit |
| Kontrasztarány | 1:692 | 1:960 | 1:603 | 1:773 |
| Színhőmérséklet | 8020K | 8272K | 10496K | 8093K |
A manapság már vaskosnak mondható oldalakon bőven volt hely, így a készülék jobb felén található bekapcsológomb jellegzetes alakja megmaradt, és a hangerőszabályzó billentyű sem lett egy vékony pálcika, nem vágja az ujjunkat. Felül tudjuk bekapcsolásra bírni a telefont és egyben a kijelzőt, valamint szintén itt tudjuk bedugni a 3,5 milliméteres szabványnak megfelelő fülhallgatónkat. A microUSB csatlakozó a baloldalon kapott meghatározó szerepet, az alsó részen kizárólag a beszédmikrofon árválkodik.
A hátlap elég kemény műanyagból készült, matt felülettel rendelkezik, és fény felé fordítva van egy különleges csillogása, amiről őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy vagány, nőies, vagy csúnya. A burkolat alsó részén elhelyezett hangszórórács szinte vonzza a tekintetet, mint ahogy a felülre pakolt kamera is gyorsan feltűnik az érdeklődő szemeknek. Sajnos ledes villanót nem szereltek ide, én úgy érzem, ez idén már hibás döntésnek bizonyulhat. A hátlap levehető, az akkumulátor cserélhető, ahhoz viszont mindenképpen ki kell vegyük, hogy a normál méretű SIM-foglalathoz és a microSD kártyahelyhez hozzáférhessünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
