Hardver, operációs rendszer, sebesség
A borítás alatt egy Cortex-A9 alapú kétmagos Tegra2 250 processzor duruzsol, magonként 1 GHz-es órajellel. A CPU mellett egy grafikus feldolgozó egység is található, ezek mellé 1 GB LP-DDR2 RAM-ot (az LP az alacsony fogyasztást jelöli) és modelltől függően 16 vagy 32 GB belső memóriát kapunk; nálunk egyébként egy 16 GB-os kapacitású példány járt.
A táblagépen az Android rendszer kimondottan tabletekre optimalizált verziója, a 3.0-ként is ismert Honeycomb fut; a rendszert bemutató videó a bekezdés alatt látható. A Galaxy Tab 10.1V-n a tiszta, nem módosított OS dübörög, azaz a natív UI-t és alkalmazásokat kapjuk, nem került bele például a Samsung saját felhasználói felülete, a TouchWiz. Utóbbi nem is biztos, hogy baj, lévén nagyon nem illik a Honeycomb futurisztikus, scifi-be illő megjelenítésébe. Sajnos az extra alkalmazások terén sem teljesít túl jól a Samsung üdvöskéje, mindössze egy programot kapunk, a QuickOffice HD-vel Office-dokumentumokat kezelhetünk és szerkeszthetünk.
A gép sebességével kapcsolatban felemás érzéseim vannak: a főképernyő lapozgatása, az internetezés, az alkalmazások váltogatása és a kétpontos nagyítás piszok gyors, viszont néhol számomra érthetetlen módon akadozik és belassul a rendszer. Kapásból ilyen a főképernyő feloldása, a kis kört húzogatva igen masszív akadásoknak lehetünk szemtanúi, de ez történik például az alkalmazások menübe történő belépéskor is. Mindent összevetve a nagy átlagban folyamatos a kezelés, de sokat ront az összképen, hogy néhol meg-megröccen a rendszer, érezhetően van hova fejlődni az optimalizálás terén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
