Hardver, rendszer
Hardver tekintetében odatették magukat a mérnökök, ugyanis a jelenlegi legjobb összeállítást próbálták előszedni, legalábbis ezt elmondhatjuk akkor, ha nem számítjuk ide a Transformer Prime négymagos architektúráját. A Galaxy Nexus “csak” kétmagos, magonként 1,2 GHz-es sebességű Texas Instruments OMAP 4460-as processzor dolgozik a burkolat alatt. Ez a CPU más telefonban még nem nagyon debütált, egy Japánban elérhető Sharp használ ilyet, de ott 1,5 GHz-es az órajel – ezt a magot ennyire lehet maximum felhúzni. Grafikus gyorsításra PowerVR SXG540-es GPU szolgál, a RAM mérete 1 gigabájtos.
Erre az igen komoly hardverre került rá az Android Ice Cream Sandwich nevű legfrissebb verziója, amely a 4.0-s verziószám alapján is beazonosítható. A tesztkészüléken 4.0.1-es variáns futott, frissítéseket még nem jelzett a masina, pedig ismert tény, hogy a 4.0.3 hamarosan elérhető lesz. Az új rendszer egyesíti a korábban két szálon futott fejlesztéseket, ez lesz majd a táblagépeken is. Első blikkre egyébként is a 3.0-val megkezdett irányvonal dominál, rögtön a gombok hiánya miatt is ez az ember érzése.
A hivatalosan 1280 pixel magas kijelző alsó képpontjaira költöztek a vezérlőbillentyűk, a hasznos terület tehát csökken, a full screen játékok is ezt töltik ki, a videókat viszont teljes képernyőre húzza a szoftver. Az alapvető felépítés abban nem változott, hogy van öt főképernyő, illetve egy ikonos menü. Ezen kívül azonban rengeteg apróság változott, rögtön azzal kezdve, hogy kétujjas mozdulattal nem lehet a főképernyőket egymás mellé rendezni, az ötös oldalszámot sem csökkenteni, sem pedig bővíteni nem tudjuk. A három alsó virtuális gomb közül eltűnt a keresés, illetve az “opciók” helyét átvette az alkalmazásváltó. Ha olyan felületen vagyunk, ahol kellene legyen “menü” funkciógomb, akkor rajzol egy három négyzetből zajló kis ikont a menüsor jobb felére a rendszer. Vagy valahová felülre, például a GMail kliensben így oldották meg.
A kijelző alatt egy rejtett lámpácska található, amely finoman villog akkor, ha nem fogadott esemény történt, így nem kell feleslegesen felnyitni a kijelzőzárat. Az erre szolgáló gomb hosszas megnyomásával érhető el a repülő üzemmód (hálózati kapcsolatok kikapcsolása), illetve a némaüzem is. A lezárt képernyő feloldása kapcsán a leglátványosabb újítás az arcfelismerés, azaz elvileg csak a tulajdonos fejének képe nyitja a készüléket, erre a belső kamerát használja a rendszer. Ezt sokat próbálgattuk, általában rendben működik, de érdemes az eltárolt fejünket jó fényviszonyok között elkészíteni. Sötétben semmit sem ér az egész, ellenfényben megint csak befordul, de az esetek 70-75%-ban rendben működött és elég gyors is. Ha nem sikerül az észlelés, akkor a már ismert 3x3 pöttyös rácsra rajzolhatjuk a feloldást indukáló alakzatunkat, amit előzőleg elmentettünk.
A widgetek kezelése is nagyon másképp alakul, mint eddig. Egyrészt a rendszer ezeknek új nevet adott, mostantól a widget magyarul a “modul”. Ezeket nem tudjuk úgy felrámolni, mint korábban, azaz hiába nyomjuk az ujjunkkal bőszen a kijelzőt, a felugró ablakban csak a hátteret tudjuk piszkálni. Ha azonban belépünk az ikonos menübe, akkor néhány lapozás után a modulok listájához jutunk, ahol hatosával szerepelnek a widgetek, ezek közül lehet válogatni, s kitenni a főképernyőre bármelyiket. A menü felépítése tehát két részes, az első oldalakon az alkalmazások ikonjai sorakoznak, ez mappázható, azaz egy ikont megragadva az öt főképernyőre bármelyik már kint levő rajzocskájára ráhúzva egy mappa keletkezik. Ezt meg lehet csinálni az alsó sorban fixen ülő ikonokkal kapcsolatosan is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
