Hangok, zene

Az MP3 lejátszóval érdemes kezdeni az ismerkedést. A felület a Croix jegyében fogant, bár grafikailag nem egy vizuális orgazmus. A hangerő keresztezi virtuálisan azt a pontot, ahol éppen az adott szám esetén jár a szoftver, ebből képződik egy nagy X, aminek mindkét szárát ujjunkkal tologathatjuk. Függőlegesen a hangerő állítható, vízszintesen pedig az adott zenén belül ugrálhatunk tetszőleges helyre.

Szerencsére a lejátszó fut a háttérben is, ilyenkor a főképernypőre kerül ki egy ezt jelző ikon, amin még az adott album képe is szerepelhet. Hogy ne zavarjon az esetleg tapicskolásban, ezt egy mozdulattal letehetjük a bal alsó sarokba, ahol csak egy hangjegy szimbolizálja az ottlétét. A kihangosított minőség egészen korrekt, simán megüti mondjuk a W960i szintjét, bár a hangerő nem túl erős.

Miután 3,5 mm-es jack csatlakozó ül a készülék tetején, ezért evidens volt, hogy valami durva fülessel fogom kipróbálni, így hát egy Sony Ericsson HPM-70-re esett a választás. Meg is lettem volna elégedve, de a hangerő ebben az esetben sem bontotta le az arccsontjaimat, nagy kár érte. Mint ahogy azt is sajnálhatjuk, hogy nincsen equalizer, egyedül az ismétlődést és a véletlenszerséget lehet kalibrálni.

Egy Samsung készülék esetén mindig kardinális kérdés a csengőhangok kínálata, illetve a rezgés. Nos, itt végre kioszthatok mindenféle pirospontot, mert egyrészt vannak profilok (flight mód is), másrészt mind üzeneteknél, mind pedig hívásoknál képes arra a telefon, hogy egyszerre rezegjen és danoljon, sőt, olyan opció is van, hogy vibrálás mellett hangosodik a csengődallam. Ráadásul (és ezt sem szoktuk meg a gyártótól) végre van lehetőség saját üzenethangok kalibrálására is. A beszélgetési hangminőségre nem lehet panasz, rám sem panaszkodtak a másik oldalon, a kihangosítás tortzításmentes, de - akárcsak a zenelejátszás - halk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!