Bevezető

Úgy kaptam meg a G800-at, hogy ha nem is teljesen magyaros még a szoftver, de az összes funkció és főleg a kamera már a végleges, piacra kerülő állapotban van. Számomra – és vélhetően az olvasó számára is – ezúttal ez volt a leglényegesebb információ, hiszen a mostanában debütált kamerás mobilok döntő hányada nem éppen arról volt híres, hogy rögtön az első széria csodás képeket csinált volna.

Az N95-nek kellett úgy fél év, mire annyira össze bírták rakni a finnek a szoftvert, hogy nem mos el mindenféle fontos részletet is a képzaj csökkentésének érdekében, a K850i-ről pedig már a piacra dobás előtt kiderült, hogy gond lesz, hiszen a német hivatalos oldalon kamuképeket tettek fel a galériába, az elsőként forgalomba kerülő eszközök fényképei pedig igencsak elmaradtak a várt minőségtől. A G600 volt legutóbb az üdítő kivétel, erre pedig (nem árulok el nagy titkot) a G800 rátesz még egy lapáttal.

A Samsung nem csinál semmi extrát, csak csöndben elkezdte gyártani azokat a telefonokat, amelyeknek elődjei a japán és koreai belpiacon már évekkel ezelőtt képesek voltak 5, 8, vagy 10 megapixeles képek készítésére is, nincsen hangzatos Carl-Zeiss, vagy Cyber-Shot elnevezés, egyszerűen csak mindenféle frinc-franc és csinnadratta nélkül bemutatnak egy készüléket, amely laza csuklómozdulattal gyűri maga alá az agyonajnározott konkurencia összes létező optikáját.

A G800-nál ráadásul nem csak a kamerára figyeltek oda a mérnökök, egy olyan durván minőségi és jól átgondolt telefonnal léptek piacra a koreaiak, amelynek nevének említésekor is valószínűleg kövér izzadtságcseppek csorognak le a konkurencia igazgatótanácsának edzett arcélein: a G800 baromira ott van a szeren.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!