Külső

A Füles újságban is simán benne lehetne egy-egy kép az E250-ről és a D900-ról, hogy fedezze fel az éles szemű olvasó a különbségeket. Nem mondhatni, hogy sok lenne, én az alábbiakat tudnám felsorolni: más a kijelző alatti perem, az E250-en kevéssé íves. A funkciógombok széle nem hajlik rá a készülékház oldaláról lecsapott élekre. A D900-on nagyobb egy kicsit a szétcsúsztatás során fennmaradó alsó perem. Jelen esetben kevesebb oldalt a gomb, és persze a szétcsúsztatás után előbukkanó kamera mellé nincs odaírva, hogy 3 megapixel. A telefon egyébként egy picit kisebb, ám talán ugyanennyivel vastagabb is, de 5 grammal könnyebb, mint drágább testvére.

Ráadásul az E250 is kapható feketében. Nekünk most az ezüstszínű jutott. A formatervről nem kell sokat mondanunk, akinek bejött a D900, annak az E250-nel sem lesz gondja. Annak ellenére, hogy ez ugyebár olcsóbb modell, nem spórolták ki a rugós mechanikát, így a fedlap fellökése nem igényel nagy erőfeszítést. Ha ezután megforgatjuk az eszközt, akkor a hátlapon levő kamera mellett elolvashatjuk, hogy Bluetooth, meg azt is, hogy FM-rádió. Olvasás közben pedig megcsodálhatjuk fantasztikus arcélünket a tükörben.

A készülék oldalán csak a hangerőgombok maradtak meg, már ami a billentyűket illeti, ugyanis egy nagyon fontos ajtócska nem került a süllyesztőbe, ez pedig a microSD kártya nyílását takarja. Nagyon nagy pirospontot adunk (lesz még ilyen!). A másik oldalon a szokásos töltő és adatcsatlakozó található meg. Külsőre tehát tökéletes alkotás az E250, most lesz igazán érdekes, hogy mit hagytak meg a D900 funkcionális arzenáljából.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!