Bevezető
Ez már nagyon érett. A Samsung végre kapcsolt, és lehozta az alsóbb kategóriákba azt, amitől annyira megy nekik a felsőbb árfekvésű telefonok piacán a biznisz. Nem sok dolgoról szól ez, de pont a leglényegesebbek: stílusos design, első ránézésre 100 lepedős telefonnak néz ki az E250. Hibátlan összeszerelési minőség, egy nyösszentést sem hallatott az eszköz, akárhogyan is nyúztam meg, és végre leköltözött BlackUI menürendszer is.
Persze nyilván a tudásban kellett itt-ott kompromisszumot kötni, hogy versenyképes lehessen a telefon ára, és most elismerően bólogatok a fejemmel: ott vágták meg a funkciókat, ahol ténylegesen volt rá lehetőség, de bizony okos és hasznos dolgok maradtak meg az árérzékeny vásárlók számára. Olyan fícsörök, amikre gerjedhet egy sovány pénztárcájú vásárló, ha nem csak a külső alapján dönt, hanem mérlegre teszi, hogy akkor most neki a Bluetooth, vagy 62 megapixeles CMOS kamera kell-e, esetleg TV-outra, vagy inkább memóriabővíthetőségre van-e szüksége.
Nem tudom, hogy mi történhetett Dél-Koreában (talán máshonnan szállítják nekik a rizst?), de hirtelen mintha egész okos dolgokat főznének ki a boszorkánykonyhában. Itt volt a múlt hét elején az i520, azóta is meg vagyok róla győződve, hogy sikermodell járt a kezünk között, de ebből a szempontból a helyzet deja vu (hiba a mátrixban!), hiszen jelen esetben is meg vagyok ugyanerről győződve. Ráadásul ennek a készüléknek már az árát is tudjuk, zsír új modellként 40K magyar pénzért hozzá lehet jutni - függetlenül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
