Külső
A készülék egyértelműen a népszerű Nokia 6300 utódja, amit nem csak a sorszámozás, hanem a külső is jól mutat. A nálam lévő szürke példány pont olyan színfelépítést használ, mint az említett modell, de ettől függetlenül teljesen más benyomást kelt. Gyakorlatilag a 6600 Slide formavilágát viszi át a candybar kialakításba, íves, kissé bumfordi formákat használ, egyenes vonalakat nem találni rajta. Ebből adódóan kiválóan belesimul az ember kezébe, ráadásul tömege és mérete is stimmel, hiszen 96 grammot nyom, kiterjedése pedig 108,8 x 46,2 x 11,7 milliméter. A kiváló fogáshoz persze nem csak a formavilág, hanem az anyaghasználat is jelentősen hozzájárul; a 6303 Classic bizony elöl-hátul fémből van. Az összeszerelés minőségére sem lehet panasz, illesztési hézagokat nagyítóval sem fogunk találni, az újdonság kis mérete ellenére is masszív masina benyomását kelti.
A készülékből egyelőre két színvariáns létezik - a lista az idő múlásával minden bizonnyal bővülni fog -, az egyik teljesen fekete, a másik szürke és fekete, nálam utóbbi járt. Ennél a szürke részek vannak fémből, ilyen a hátlap nagy része, az oldalt körbefutó sáv és a numerikus gombsor körül lévő rész. A kijelzőt körbeölelő terület ebből adódóan fekete színű, felül a telefonhangszórót és a fényérzékelőt, alul a navigációs szerveket, középen pedig a 2,2 hüvelyk átlójú, QVGA (240 x 320 pixel) felbontású TFT kijelzőt foglalja magában. Utóbbi képminőségére nem lehet panasz, a fényerősség elég magas ahhoz, hogy napfényben is tökéletesen olvashatóvá tegye az egyébként nagyon szép színekkel operáló megjelenítőt. A kezelőszervek sem adnak okot panaszkodásra, az ötirányú d-pad könnyen és ruganyosan mozog, az őt balról-jobbról körülvevő gombduók pedig kellően nagy méretűek ahhoz, hogy könnyedén meg lehessen őket nyomni. Alul találjuk a tizenkét gombból álló numerikus részt, mely elsőre kicsit furcsa kialakításúnak tűnhet, a készülékház ugyanis enyhe ívben lejt a felső két sor magasságában. Ez az első nyomkodás során kicsit furcsának, később kifejezetten kényelmesnek bizonyult, bár a jó használati értékhez természetesen az is hozzájárul, hogy maguk a gombok kellően nagyok és jó nyomásponttal rendelkeznek.
A hátlap kissé szappantartó-formavilágú, a szegélyek le vannak csapva, ívesek, ez biztosítja a kényelmes fogást. A felső rész fekete színű, műanyagból készült, a kamerát, a hozzá tartozó villanófényt és a kihangosító hangszóróját rejti magában. Az alsó rész egy az egyben levehető, alatta találjuk a microSD foglalatot. A kártyacseréhez tehát nem kell kikapcsolni a készüléket.
Az oldalsó részek kevésbé izgalmasak, felül a bekapcsológombot, jobbra a hangerőszabályzó párost találjuk. Balra nincs semmi, alul viszont jó nagy a zsúfoltság, ide került a vékony csatlakozós Nokia töltő, a 3,5 milliméteres fülhallgatókimenet és a fedlappal takart microUSB csatlakozó, melynek takaróját pár korábbi modellével ellentétben könnyedén ki lehet nyitni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
