Bevezető
Korábban egész gyakori vendég volt a szerkesztőségben a navigációs végberendezés, mint használati tárgy (nevezzük PNA-nak, ezzel a mozaikszóval bármilyen társaságban úgy tűnhetünk, mintha baromira értenénk hozzá), aztán kicsit elapadtak az ilyen jellegű cikkek. Ennek meg is van az oka, amely több részből tevődik össze.
Egyfelől az autóba szerelhető navigációs készülékek piaca kissé visszaesett, ami arra vezethető vissza, hogy az elmúlt években szinte mindenki vett már ilyen berendezést, aki akart, másfelől pedig az okostelefonok térhódításával sokan inkább azzal az eszközzel oldják meg az eseti navigálást, ami amúgy is kéznél van. Mindezek mellett pedig a gyári, autóba épített navigációs berendezések sem csak a luxuskategória kiváltásgai ma már, úgyhogy bár PNA még mindig van, s egy ideig lesz is, a korábbi boom ma már átment stagnálásba.
Változott még néhány dolog, például a 3,5 inches kijelzővel szerelt eszközök gyakorlatilag kiszorultak a piacról, s valahogy a teljesen alapfunkciós modellek sem kelendőek már. A legtöbb mostani készüléknél természetes a TMC, sokban van Bluetooth, FM transmitter, s természetesen sokat fejlődtek a szoftverek és a térképek is. Míg két-három éve nagyon masszívan mellé lehetett nyúlni egy navival, ma már annyira nem vészes a helyzet, bár a hazai lefedettség tekintetében vannak még eltérések.
A Navon márka pár éve robbant be a piacra, voltak ugyan homályos részletek a piaci bevezetés körül (miért pont ők kapták meg az iGO Amigo szoftvert itthon, mennyiért), de mára ezek a kételyek elmúltak, a Navon igen széles portfólióval rendelkezik, ezek közül az N750 majdnem a csúcsmodell. Meg is kérik az árát, 60 lepedő körül juthatunk most hozzá.
Hirdetés
Külső
A Navon N750 meglepően szép. Ez nagy ugrás az N470 után, ami inkább célszerű volt, mint jól formatervezett. Jelen tesztalanyunk attól tud letisztult lenni, hogy az 5 inches kijelző egy síkban van az előlappal, mindemellett igen vékony is az eszköz, pont egy centi a vastagsága. Ez viszont azt is jelenti, hogy a hátlap alatt nincs bika akkumulátor, bár az 1000 mAh teljesítmény papíron nem néz ki rossznak. Viszont ki sem szedhetjük, a burkolat ugyanis nem megbontható. A 188 grammos tömeg pont megfelelő, a készülékhez adott tapadókorongot nem fogja lerántani a szélvédőről.
A kijelző viszont nem különösebben nagy eresztés, egyrészt rezisztív (bár ez a navik zöménél így van), másrészt a 480x272 pixeles felbontás sem acélos, 5 inchen ennél sokkal jobbat is lehetett volna produkálni. A betekintési szög sem mondható kiemelkedőnek (érdekes módon oldalról korrekt, fentről és lentről hamar átfordulnak a színek), direkt napfényben pedig igen erős a tükröződés. A hardverről érdemes tudni, hogy egy 500 MHz-es processzor dobog a Navon testében, ehhez 128MB RAM tartozik a felhasználó memória pedig 4 gigabájtos.
A készülék oldalán miniUSB bemenet található, ide vagy a szivargyújtóból táplálkozó töltőt, vagy pedig a szintén mellékelt adatkábelt dugdoshatjuk bőszen. Szükség is lesz erre, mert hiába az 1000 mAh teljesítményű akkumulátor, az N750 igen nagy sebességgel merül. Itt van oldalt a microSD bővítőhely, a 3,5 mm-es jack és a TMC antenna csatlakozója, amely a szivargyújtó-töltőre rácsavarva érkezik, értelemszerűen szét kell valahol választani a kábeleket és utána cuppantható a szélvédőre az antenna. Felül egy power gomb ücsörög, a hátlap felső részéből pedig stylus rántható elő, bár vezetés közben meglehetősen idióta látvány, ha valaki egy ceruzával bökdösi a naviját. A leszedhetetlen hátlap közepén reset nyílás üldögél, szerencsére ezt a tesztidőszak alatt nem kellett használni.
Menü, extrák
Bekapcsolás után nagy Navon felirat jön szembe, alatta már kínálgatja is a szoftver a naviextras.com-ot, ahonnan térképfrissítéseket lehet letölteni. A főmenü nem egy bonyolult eresztés, innen indul a navigáció, van néhány beállítás, a Bluetooth számára egy külön menüpont, illetve képnézegető. Ennyit tud, de nem is kell ennél több, mivel az iGO Primo 1.2 névre hallgató navigációs szoftver minden mást (úgy-ahogy) megold.
Az NNG szoftvere ugyanis ma már nem csupán egy puszta navigációs alkalmazás, hanem egy igen sokrétű kezelőfelület is. Pont ez a lényeg, a PNA gyártók számára csak az a feladat, hogy összeüssék a hardvert, aztán rákerül egy alap WinCE, erre pedig az iGO Primo.
Ez elsősorban navigál, de szaladjunk végig az extrákon. Van számológép, fogyasztás-kalkulátor, mértékegység átváltó, ruházati méretváltó, országokra vonatkozó információk (megengedett sebesség, fontos telefonszámok, ilyesmi). Ezek hasznos apróságok, de meglennénk nélkülük is, azonban elég sokan vágynak zenelejátszási képességekre is.
Nos, van zenelejátszó. Indítás után körülnéz a memóriakártyán, betölti a számokat. Sok extrát nem tud, léptethetünk, van ismétlődés, illetve szerkeszthető lejátszási lista. Ha azonban a számlistát behívjuk a képernyőre, és egy viszonylag távoli (névsorban, úgy értem) zenére bökünk rá, akkor olyasmit tapasztalhatunk, amire dr. Kind szerint programozói berkekben a legjobb szó a gányolás. A szoftver ugyanis konkrétan végiglépteti a zenéket a megadott számig, ezért egy-két tizedmásodpercre mindegyiket hallhatjuk egymás után. Ezen percekig röhögött a teljes stáb, nagyon amatőr megoldás.
Navigáció, összegzés
Az iGO Primo 1.2 navigációs oldala viszont sok apró hibáért kárpótolhat. A szoftver sokkal okosabb és finomabban hangolható, mint az Amigo. Köztes célpont nem probléma, négyféle útvonaltervezési metódus közül választhatunk. Ma már elvárás a 3D nézet, ezt meg is kapjuk, az úgynevezett landmark épületek, azaz a híresebb házak szépen meg vannak rajzolva, a többi hajlék csak tömbszerűen szürkül rá az utcaképre.
A Navonban dobogó processzor még ezzel az alacsonynak tekinthető felbontással is vért izzad. A navigáció igencsak szaggat, a minket jelképező autó bólogatva halad bizonyos helyeken (ami a budapesti úthálózat minőségét ismerve akár realisztikusnak is tekinthető). Ez mondjuk elég kiábrándító, de a gyakorlatban nagyon nem okoz gondot, úgysem azt kell sasolni, hogy mennyire smooth a kép.
A Primo egyik újítása, hogy a hangos itíner már bemondja az utcaneveket is. A beépített beszédszintetizátor meglepően érthetően beszél, hallás után úgy érezni, hogy még az alapvető utasításokat is ezzel a technológiával mondja a néni (fordulj, érkezés, stb.), az autóutak és pályák esetén szépen bemondja a számot is, szóval megdöbbentően jó. És persze sokat is segít menet közben. Külföldre bóklászva kicsit viccesen nyomja a fonetikus magyart a hölgy, de legalább a számunkra is ismeretlen nyelven írt utcatáblákat is be tudjuk azonosítani.
Gond tehát nincs a szoftverrel, van azonban más probléma. A készülék irdatlanul nehezen talál elég műholdat a stabil pozícionáláshoz. Egy mellette ücsörgő N470 sokkal hamarabb menetkész állapotba került, az N750 több percig mereng akkor, ha a nulláról állunk neki a felkészítésnek. A térképadatbázis viszont szokás szerint közel tökéletes, a TopMap alapú hazai lefedettség kiemelkedően jó. Frissíteni pedig a már említett weboldalon keresztül lehet, ami persze pénzbe fog egy idő után kerülni, konkrétan egy év elteltével.
Összegzés. A Navon N750 nagyon szép, kecses, jó minőségűnek tűnő navigációs berendezés. Az iGO Primo szoftverre sem lehet sok panasz, de sajnos a 60 ezres ár mellé sok ponton elvártunk volna ennél többet. Jobb felbontást, láthatóbb kijelzőt, erősebb hardvert, de legfőképpen izmosabb GPS képességeket. Az nem opció, hogy az autós 5-10 percet várni kényszerül indulás előtt, pont a gép lényegi részénél érezni, hogy megelégedtek a közepes teljesítménnyel a Navon gyártói. Kár érte, mert akár jó is lehetett volna, így viszont csak egy a sok közül, a szépség és a Primo nem elég az üdvösséghez, ahhoz normális vas is kellene. Plecsni ezúttal nincs, talán majd egy másik Navon (N560?) beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Bog
