Külső és kijelző
Sokan egyetértenek abban, hogy a 2013-as, 4,7 hüvelykes Moto X eltalálta az ideális okostelefon méretet a hordozhatóság, az egykezes használat kényelme és a mobilképernyős tartalomfogyasztás szentháromságában. Az 5,2 hüvelykes folytatást már neccesebb volt egy kézzel kezelni, a Moto X Style-t pedig már egyáltalán nem lehet – nem egy „majdnem phabletet” fogtunk kézbe, hanem egy ízig-vérig óriástelefont.
Mutatós, ám méretes lett a Moto X Pure Edition [+]
153,9 x 76,2 x 11,1 milliméteres, illetve 179 grammos paraméterekkel ez bizony azt jelenti, hogy az 1440 x 2560 pixeles kijelző tetejét csak két kézzel vagy erősen tornázva lehet csak elérni, és azok a hátlapi ívek és keskeny oldalak, amelyek ideálisan simultak a tenyérbe két éve, most a fogás határozottságát nehezítik. Egyszóval nem árt odafigyelni a biztos markolásra, a baleset kockázatát elkerülendő. Ha viszont olvasónk kezéből gyakrabban esik ki okostelefonja, mint azt rokonai, ismerősei vagy fórumunk előtt el meri ismerni, a Motorolának erre is van megoldása, bár a „betörhetetlen kijelzős” Moto X Force-ot ugyanolyan nehéz itthon beszerezni, mint a hivatalos forgalmazást szintén kihagyó Pure Editiont.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Motorola Moto X Pure Edition | Google Nexus 6P | Samsung Galaxy Note5 | Microsoft Lumia 950 XL |
Fehér fényerő (max.) | 532 nit | 357 nit | 392 / 530 nit | 295 / 368 nit |
Fehér fényerő (min.) | 6,7 nit | 2,1 nit | 1,9 nit | 6,5 nit |
Fekete fényerő | 0,51 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | 1024:1 | végtelen | végtelen | végtelen |
Színhőmérséklet | 7552 K | 6719 K | 7596 / 6685 K | 6588 K + kézi |
A QHD-s IPS panel tűéles 5,7 hüvelyken [+]
A változások a méretek után a kijelzőtípusban folytatódnak: AMOLED helyett IPS LCD panel felel az 520 ppi-s, QHD-s felbontás megjelenítéséért, ami abból a szempontból örömteli, hogy kiemelkedő a maximális fényerő, így jól látni a tartalmakat napfény alatt, és RG/BG szubpixel elrendezés helyett RGB-s tripla jár, élesebb képet eredményezve. A magasabb fényvisszaverődés, a rosszabb betekintési szögek, az alacsonyabb kontrasztarány és a Moto műveletekhez tartozó, gyakran felvillanó képernyő miatt ugyanakkor kevésbé ideális az LCD technológia. A színek rendben vannak, akad élénk és visszafogottabb kalibrációs séma.
A konstrukció és a nano-borítás igyekszik a nedvességet kívül tartani [+]
Jó hír, hogy nemcsak az előlap védelme minőségi (Gorilla Glass 3): az érezhetően vastag, fém oldalkeret és a hibátlanul illesztett, el nem távolítható hátlap vízlepergető nano-borítást is kapott, bár hangsúlyozni kell, hogy nem szabad víz alá meríteni a készüléket, az esőt ugyanakkor ki kell bírnia (a gyártó IP52-es minősítést ír). Az előlapon a megszokottnál több elem fedezhető fel: van itt, kérem 5 megapixeles kamera, előlapi villanó, nem használt értesítési led, sztereó hangszórópár, fénymérő, közelségérzékelő, és a felhasználót figyelő három infraszenzor.
Az oldalsó gombok elhelyezkedése ideális, könnyű hozzájuk férni [+]
A kijelzőkávák mellett a készülék oldalai is vékonyak lettek, bár a négy saroktól középre haladva kiszélesedik a fémkeret annyira, hogy ne legyen problémás a fogás, csak kissé kényelmetlen. A bekapcsoló recés és a hangerőszabályzó sima felületű billentyűi a jobb oldalon tapinthatók ki, és apró kialakításuk ellenére is könnyű kezelni azokat. Felülre mehet a füles, az innen kihúzható tálcára pedig a microSIM és a microSD kártya. A microUSB kábelt alul lehet csatlakoztatni. A hátlapra is jutott néhány elem: a 21 megapixeles szenzor alatt kéttónusú ledes villanópár pislákol, ha dolga akad, lejjebb pedig, a mutatóujjra tökéletesen ráálló, enyhén süllyesztett Motorola logó tapintható ki. Annyira adná magát itt egy biometrikus szenzor, hogy azt elmondani nem lehet, ám a ziccert megint csak kihagyták az amerikaiak, kár érte.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!