Bevezető
Az Emporia nevű osztrák telefongyártó sajtótájékoztatóján levetítettek az újságíróknak egy profin megvágott kis filmecskét, amelyben budapesti idős embereket kérdeztek a mobilhasználatról. Jól ki is derült, hogy simán mindenkinek van telefonja, az ötven év felettiek szerint is kell az élethez (ami alapvetően abszolút érhető, hiszen ezek az emberek 30-40 között voltak, amikor a mobiltelefonok robbanásszerű elterjedése elindult, még jó, hogy vágják a témát.
Ám a kamera becserkészett néhány idősebb karaktert is, és ott sem volt elutasító a válasz, arra a kérdésre pedig, hogy mit látnának szívesen egy idősebbeknek szánt telefonban, átalában ugyanazokat sorolták az érintettek. Nem kell hozzá nagy tehetség és koponya, hogy fejből is mondjuk pár ilyen kritériumot: nagy gombok, olvasható kijelző, egyszerű menü, hangos csörgés. Ezt mondjuk piackutatás nélkül is bárki kirázta volna a kisujjából, de az Emporia nyilván úgy adta elő a dolgot, mintha ők találták volna fel az idősebb generációt.
Annyi baj legyen, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a mobilgyártók többségének kínálatában nincs specifikusan olyan készülék, amely célzottan a fenti igényeket kívánja kielégíteni. Ezt a piaci rést már sokan megtalálták - vagy legalábbis azt hitték, hogy megtalálták - most azért speciális a helyzet, mert nagyjából egyidőben két cég is megpróbálkozik a magyar időseknek telefont kínálni.
Az Emporia mellett a Bea-fon nevű holland székhelyű cég is nekivág a hazai vizeknek, a célcsoport ugyanaz, a megközelítés is hasonló, a két telefon pedig szinte egyszerre landolt a szerkesztőségben. Egyértelmű, hogy egymásnak eresztjük őket, győzzön a jobbik (kis j-vel, mielőtt még bárki rosszra gondolna)!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
