Bevezető

Mi alapvetően egy mobiltelefonokkal foglalkozó oldal vagyunk. Nincs is okunk panaszra, a gyártók zsinórban dobálják piacra a készülékeket, úgyhogy témánk van bőven. Tavaly azonban mégis úgy döntöttünk, hogy a magyar fejlesztésű iGO ér annyit, hogy írjunk róla a Mio 169-cel együtt, pedig ebben a modellben nem volt GSM modul.

Jómagam ezzel megtapasztaltam a GPS igazi „ízét”, a P910i-n működő Wayfinder után ez hozta meg az igazi kedvet a navigációs berendezések iránt, én azóta függő vagyok. Polacheck mester sokáig nem igazán érthette meg a rajongásom, mert kettőnk közül én vezettem jóval többet, tekintve, hogy a kollega gyalog öt percre lakott munkahelyétől. Túlzás lenne azt mondani, hogy fordult a kocka, de most, hogy Polacheck is egyre inkább gépjárművet használ a helyváltoztatásra, úgy alakult ki döbbenetes hirtelenséggel a GPS iránti rajongása.

A Mio C310 esetében volt is némi marakodás köztünk, hogy kinek is van rá nagyobb szüksége, de szerencsére úgy esett, hogy nem egyszerre mozdultunk ki vidékre, így felváltva tesztelgettük a fehér újdonságot és a benne rejlő, idei iGO-t. Bár jelen írásunk rövidebb lesz, mint a megszokott telefontesztek, de ennek csupán az az oka, hogy a C310 is egy olyan készülék a gyártótól, amiben nincsen GSM modul. Sőt, alapvetően szinte semmi nincsen benne, csak iGO.

Mind a ketten úgy ítéltük meg, hogy a C310 igencsak időszerű termék. A GPS ma már nem csak a luxusautók kiváltsága, hiszen 100 ezer forint körüli áron beszerezhető egy komplett rendszer. Eddig a Mio azt az utat járta, hogy komplett PDA-kat szerelt fel navigációs modullal. A felhasználók egy része azonban ki sem használja a tenyérszámítógépek képességeinek döntő részét, csak navigálna vele, akkor meg minek fizesse meg a komplett PDA árát. Nos, így jött létre a C310, amit PNA-nak is nevezhetünk, ennek jelentése ugyanis: Personal Navigation Assistant.

Külső, kijelző

A készülék fehér, ez pedig szerintünk jó. A kijelző mérete megfelelő, felbontása 320x240 pixel. Bár érintőképernyőről van szó, a C310-hez nem jár ceruza, inkább azon mesterkedett a gyártó, hogy olyan szoftvert rámoljon a készülékbe, amelynek kezeléséhez elegendő a mindig kéznél levő ujjbegy is. Ez egész jó hatásfokkal sikerült, bár néha azért... de erről később.

A készülék oldalán négy gombocska van. A legfelső feladata egyszerű: a kijelzőt lehet vele ki, illetve bekapcsolni. Alatta egy menü gomb van, ezt nyomkodtuk a legkevésbé, navigálás közben ezzel tüntethetjük el az oldasó sávot. Az alsó két billentyűvel a hangerő szabályozható, kár, hogy nem minden esetben funkcionál. Alul van még egy reset pöcök, egy 2,5-ös jack kimenet, egy mini USB bemenet, illetve egy ON/OFF kapcsoló, amely csak valami hegyes eszközzel érhető el, ezzel oldaható meg a hard-reset. A C310 tetején SD/MMC kártyahely ücsörög.

A tartozékok között talán a legfontosabb a szélvédő belsejére cuppantható gégecső, amelynek végébe behelyezhető a Mio. Stabil darab, sokat lehet vele sakkozni, hogy hova helyezzük el, de mindenki az ízlése szerint választhat. Kapunk egy autós töltőt is.

Belső felépítés

A C310-en a Windows CE 4.2 fut. Miután ez egy célhardver, ezért nem a megszokott Windows Mobile operációs rendszert találjuk benne, hanem kifejezetten a C310-hez készült, butított verziót. A főmenü két oldalas: az iGO mellett találhatunk néhány általános beállítást (fényerő, hangerő, nyelvek), egy MP3 lejátszót, néhány játékot, valamint egy fotóalbumot. Slussz. Barkácsoló kedvű, hekkelős beállítottságú felhasználók különböző trükkökkel ezt ki tudják kaparni a C310-ből, de alapvetően aki többre vágyik, az vegyen normál PDA-t, amelyben minden funkció megvan. A PNA-nak ugyanis pont az a lényege, hogy a júzer megveszi, betolja a kocsiba és kész. Már navigálhat is, nem kell konfigurálni és telepíteni az égvilágon semmit.

Az MP3 lejátszó és a fotóalbum a memóriakártyán levő állományokkal tud dolgozni. A zenelejátszó létjogosultsága talán még érthető, hiszen ha összeberheljük a kocsiban levő fejegységgel, akkor normális hangminőséget is ki tudunk belőle csikarni, önmagában a C310 elég harmatos zenei teljesítményt nyújt. A fotóalbumot a magam részéről sosem használnám.

A beépített játékokat a PDAMill nevű cég szállítja, ezeket is kipróbáltuk. Taxisoknak biztos jól jöhet, ha utasra várnak valahol az éjszakában, de itt jön képbe, hogy az érintéssel történő vezérlés nem minden játékhoz kézenfekvő, szokni kell, a hangerszabályzó gombok pedig nem működnek ebben az esetben.

Ha USB kábellel a géphez kötjük a C310-et, akkor az ActiveSync annak rendje és módja szerint megtalálja. Simán rá lehet tölteni mindenféle fájlt a készülékre, csak aztán azokkal nem tud mit kezdeni, mert az MP3 lejátszó nem hajlandó a belső memória tartalmát használni. Úgyhogy csak óvatosan: ha túlságosan telenyomjuk a memóriát, akkor már az iGO sem fog elindulni, vagy csak rövidebb útvonalak tervezésére lesz képes.

Navigáció

Az iGO idei verziójának Kelet-Európát tartalmazó kiadása található meg a C310-ben, persze kicsit átszabták, hogy összhangban legyen az oldalsó gombokkal. A kezelés ugyanolyan egyértelmű, mint eddig, a beállítások igen finoman adagolhatóak. Nem tapasztaltunk semmi extrát, de továbbra is igaz, hogy Budapesten jobb a rutin, mert az iGO simán rávinne minket az összes körútra, ám amint ismeretlen címre megyünk, vagy vidékre mozdulunk ki, máris kiderül, hogy felbecsülhetetlen segítséget nyújt a készülék.

Érdemes kicsit tökörészni az opciókkal, tanult ismerősöm könnyedén elfelejtette kikapcsolni a földutakon történő navigációt, így egyszer csak azon vette magát észre, hogy már félig elsüllyedt a mocsárban, de Andrea (az iGO női hangja) stabilan javasolja, hogy menjen még 300 métert előre.

Persze a térképekben még vannak hibák, no, de erre jó a frissítés, megépült az M6-os időközben, jó lenne, ha az iGO is tudna róla. A weboldalon letöltöttük az updater programot, ActiveSync megindult, install... hibaüzenet. Akárhogyan is izmoztunk, nem sikerült a frissítés, remélhetőleg lesz rá megoldás. (Igen, elvileg ha okosan másolgatunk a készülék megfelelő könyvtáraiba fájlokat, akkor valamelyest megoldható, de az updaternek pont nem ez lenne a célja, ugyebár, pláne egy PNA esetében.) Ha Nyugat-Európa irányába mozdulunk, akkor nincs semmi extra teendőnk: memóriakártyán be kell szerezni a megfelelő térképcsomagot, ezt pedig be kell tolni a készülékbe. A C310 automatikusan konstatálja, hogy mi a helyzet, az iGO-ba bekerülnek az új országok is.

A Mio A701-hez képest lassabban találja meg a műholdakat a C310. Volt olyan, hogy csak 10-12 perc után lelte meg az égi áldást az eszköz, illetve többször is vesztette el azokat menet közben, de a két hetes tesztidőszak alatt ez mindössze 3-4 alkalommal fordult elő, utána szinte rögtön meg is találta őket újra.

Összegzés

A Mio C310 azoknak való, akik nem értenek annyira a PDA-khoz, vagy nem akarnak vele szórakozni, vagy csak simán nincs szükségük egy sokoldalú ketyerére. Hatalmas előny, hogy tényleg nem kell semmit telepíteni, berakom a kocsiba és kész.

Rengeteg olyan embert ismerek, akinek ilyenre van szüksége, kezdve rögtön magammal, de persze Polacheck mester is rágja a fülem, hogy kérjük el a nagyobb testvért, a C710-et is tesztelésre. Ez például abban különbözik a C310-től, hogy már van benne TMC, amely képes arra, hogy a rádiók által sugárzott közlekedési információk alapján elkerülje a dugókat. Kár, hogy itthon ez még nem működik, elvileg ősszel már lesz tesztüzem. A C310-hez is be lehet szerezni egy ilyen kiegészítő modult, amely a készülék hátsó részén levő bemenetre köthethő.

A Mio C310-et tehát mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani, aki semmi másra nem vágyik, mint egy megbízható navigációs berendezésre.

Mio C310

Bog

A készüléket az LCP Systems Kft. biztosította a számunkra. Köszönjük.