Bevezető
Közvetlenül a Mitac Mio A701 után vehettem kézbe az E-TEN G500-as modelljét. Ez lehetett volna fordítva is, hiszen a két eszköz szinte ugyanakkor érkezett hozzánk, ám három ok miatt is a Mio-t választottam. Egyrészt – és ez a legfontosabb – hamarabb vissza kellett adni. Másrészt a Mitac termékeket már ismertem valamelyest, harmadrészt pedig a G500 a Mio mellett hatalmas batárnak tűnt, én pedig a kisebb dolgokat komálom.
De aztán a Mio-t elvitte egy másik oldal másik főszerkesztője (köszi, Peti, hogy az általam nem kitörölt dolgokat is kipucoltad belőle), így aztán itt maradt az E-TEN, amelyet kicsit bizalmatlanul vettem kézbe. A bizalmat nem építette az sem, hogy a tesztkészülék hazai szereplése előtt néhány hétig lengyel és ki tudja még milyen nemzetiségű arcok kezében nyűglődött messzeföldön, így szoftveresen nem volt épp a legjobb állapotban, de a forgalmazó utasítására egy erős hard-resetben részesítettem. Ez egyébként kicsit tréfás akció volt, ugyanis egyszerre kell megnyomni az összes előlapi gombot, a bekapcsoló billentyűt és egy ceruzával megböködni a soft-reset helyét ahhoz, hogy megtörténjen, amely műveletet leginkább polipok számára fejleszthették ki, de néhány perc tökölés után sikerült véghezvinni.
Nos, innentől kezdve az E-TEN is varázsütésre megjavult, tette a dolgát, ahogy kell, úgyhogy sikerült annyira megkedvelnem, hogy leülhettem megírni a tapasztalataimat. A gyártó itthon kevésbé ismert, pedig kínai, hazánk viszont jó sok kínai cuccal rendelkezik, bár a híres/hírhedt Józsefvárosi Piacon nem botlottam bele. Az E-TEN – mint oly sok egyéb PDA gyártója – szintén PC-vel kezdte ’85 magasságában az ipart, és idáig jutottak. Itthon a G500 mellett az M600-at is lehet kapni, amely a kistestvér szerepét tölti be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
