Konklúzió, jövőkép
Ha valaki becsületesen végigolvasta a cikket, akkor valószínűleg nem vár semmilyen komoly konklúziót, az ugyanis már megszületett az ő fejében is: alapvetően nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az a technológia nem jó, legfeljebb más. Érdekes, hogy még ma is rengetegen használnak CSTN paneleket, ami érthető, olcsó telefonokra mindig is szükség lesz, többek között ezért versenyképes a TN+film is. Más-más készülékekbe szintén más és más kijelzők kellenek, ez tiszta sor, létjogosultsága gyakorlatilag mindenkinek van.
Sokat számít, hogy milyen a kijelző (forrás: GSMArena.com)
Az elkövetkezendő évek viszont egészen biztos, hogy a különféle LCD-k és az AMOLED panelek csatájáról fognak szólni. Jelenleg ez utóbbi megoldás a nyerő, de mindezt úgy mondjuk, hogy még nem volt kezünkben az iPhone 4 IPS megjelenítője (igaz, iPad már járt nálunk, úgyhogy azért nagyjából el tudjuk képzelni a dolgot), továbbá a Super LCD-k megjelenése is várat magára. Nagy csata lesz, az hétszentség, de ennek mi, felhasználók bizony örülhetünk. Szintén izgalmasnak ígérkezik a hajlítható kijelzők víziója, pár cég (Sony, Samsung) már kísérletezik ilyen megoldásokkal, ami hosszútávon előrevitíti a felcsavarható kijelzők lehetőségét. Egy másik irányzat a 3D kijelzőkről szól, itt a Sharp jeleskedik, kérdés, hogy mobiltelefonban egyáltlán van-e értelme ilyesminek.
A kapacitív vs. rezisztív párbajban már több alkalommal is állást foglaltunk, de most picit ki is fejteném, hogy miért álltunk oda, ahova álltunk: mert nincs hosszú körmünk. Innentől pedig sokkal jobban szeretjük az ujjakat kellemesebben érzékelő, szebb képet biztosító, több ujjas használatot is lehetővé tevő kapacitív paneleket, de természetesen látjuk, hogy a rezisztívekre is szükség van, nem csak a hölgyek miatt, hanem azért is, mert bizonyos feladatokat bizony csak azokkal lehet elvégezni. Ez szép végszó, remélem, hogy sokak tetszését elnyerte a Mobilarena legendásan hosszú ideig íródott cikke.
Bocha
