A kezdetek: TN, STN, CSTN

A kronológiai áttekintést természetesen a mobiltelefonok hőskorának megoldásaival kezdjük.

TN (twisted nematics) és STN (super-twisted nematics)

Ezzel a két technológiával kezdődött minden, mondhatni, hogy a TN a legegyszerűbb kijelző, amit mobiltelefonban valaha használtak, de nem csak a telekommunikációban találkozhatunk vele, hanem például menedzser kalkulátorokban és számológépekben is. Más néven passzív mátrix LCD-ként emlegetjük (ez ugye már tudjuk, hogy micsoda). A TN-nek alapesetben két állás van, az egyiknél átereszti a fényt, a másiknál nem, így jön létre a monokróm kijelző.

A TN kijelző működési elve

Az STN a TN továbbfejlesztett változata, igazság szerint jellemzően ezeket használták a mobilokban, hála a jobb kontrasztnak (ami annak köszönhető, hogy a molekulákat 180 és 270 fok közé forgatja, de ennél mélyebben nem megyünk most bele). Fontos tudni, hogy sem a TN, sem az STN kijelzők nem bocsátanak ki magukból fényt, amit a mobiltelefonok gyártó a kijelzők köré telepített ledekkel pótoltak, így téve lehetővé, hogy a panelek sötétben vagy gyenge fényviszonyok között is olvashatók legyenek. A divatra sokat adók a Nokia 3210-es időkben cserélgették is ezeket a ledeket, emlékeim szerint a "jégkék" háttérvilágítás volt a legmenőbb, amit akkoriban el tudtunk képzelni. További érdekesség, hogy ezek a panelek hőmérsékletfüggő működésűek, fagypont alatt előfordulhat, hogy nem fognak operálni; talán ezt a jelenséget sem kell bemutatni senkinek, aki tíz évvel ezelőtt használt mobiltelefont síelés közben vagy egy hideg télen. A TN és STN kijelzőknél fontos megjegyezni, hogy azok nem feltétlenül dot-matrix (pixeleket használó) megoldások, mobiltelefonoknál is léteztek "csíkokat" használó cuccok, amire jó példa az Ericsson GH-198, de egy alapfunkciós számológép is ilyen, nem kell messzire menni a szinte minden háztartásban megtalálható példáért.

Ebben az időben még nem versengtek a gyártók a felbontások kapcsán, nem hallottunk Retina Display-ről, nem volt érdekes a színmélység. De már ekkoriban is próbálkoztak mindenféle okosságokkal a gyártók, az egyik nagy úttörő a Siemens volt, akik a a mobilkommunikáció első színes kijelzőjét alkották meg - de ezek nem voltak igaziak, mivel úgy nézett ki (az S10 volt az első ilyen modell), hogy bizonyos pixelek csak pirosan, mások csak zölden világítottak. A másik fejlődési irány a szürkeárnyalatos kijelző volt, itt a fehér és a fekete közé még két szürke került be, ezzel a korábbi kijelzőkhöz képest elég szép dolgokat lehetett alkotni (ikonok és árnyékok), ilyen telefon volt a Sony Z5 és a J6, vagy az Alcatel 715. A kor harmadik kijelzőtechnikai újítása a többszínű háttérvilágítás volt, a Panasonic GD93-ban például hét árnyalat körül választhattunk, s ezeket hívókhoz is lehetett rendelni, wow.

Az STN paneleknek rengeteg előnyük van. Előállításuk olcsó, nagyon kevés áramot fogyasztanak, napfényben elképesztően jól olvashatók és a betekintési szögükkel sem szokott probléma lenni. Ezek fényében egyértelmű, hogy a legolcsóbb telefonoknál miért használják még ma is ezeket a paneleket. Persze gyengeségeik is vannak: nem tudnak színeket megjeleníteni, plusz ugye a felbontással kapcsolatban is korlátaik vannak, hála a passzív mátrixos felépítésnek. A monokróm kijelzővel szerelt Nokia telefonokban ma is ilyen megjelenítők vannak.

CSTN (color super-twisted nematic display)

A CSTN az STN háttérvilágítással is ellátott, színeket is megjeleníteni képes változata, gyakorlatilag ezekkel jöttek be a színes néptelefonok (Nokia 3510i), manapság viszont már viszonylag kevés helyen használják őket, mivel minőségük nem túl jó. Ez is egy passzív mátrix LCD paneltípus, melyet eredetileg a Sharp Electronics fejlesztett ki a 90-es években. A színek megjelenítésére piros, zöld és kék szűrőket használ, a kezdetben viszont nagyon is problémás volt, válaszideje rendkívül lassúnak bizonyult, ami miatt gyakran volt "szellemképes"; ezt ugyebár az okozta, hogy az egyes pixelek nem tudtak elég gyorsan "ki- és bekapcsolódni", a "kép" tehát akkor is ottmaradt, amikor már nem kellett volna ott lennie.

Samsung E1070 CSTN megjelenítővel

A CSTN az elmúlt években rengeteg fejlesztésen esett át, így az olcsó szegmensben egészen jó alternatívájává vált az aktív mátrix kijelzőknek. A válaszidőt nagyjából 100 ms köré tudták letolni a mérnökök (összehasonlításképp: az aktív mátrixoknál egy bőven 10 ms alatt van, gondoljunk csak a 2-4-8 ms-os monitorokra), a betekintési szög akár 130-140 fokos is lehet, az előállítási költség viszont a fele a fejlettebb panelekének. A legújabb passzív mátrix kijelzőket gyakran hívják HPA-nak (High-Performance Addressing), ezek jobb válaszidővel és kontrasztaránnyal rendelkeznek, mint a sorban utánuk következő, szintén továbbfejlesztett CSTN panelek.

Az említetteken kívül is létezik pár STN technológia, melyek a mobilos területet nem igazán érintik, de címszavakban azért megemlékezünk róluk:

• Double layer STN: Egy régebbi passzív mátrix LCD technológia, mely egy extra kompzenzációs réteget használt az élesebb kép eléréséhez.
• Dual Scan STN: Továbbfejlesztett STN, melynél a kijelző két félre van osztva, ami azért jó, mert mindkét felét egyszerre lehet letapogatni, minek következtében adott idő alatt nem egy, hanem két sort lehet frissíteni, ami végső soron az élességnek tesz jót, plusz kvázi felezi a képfrissítési időt. A DSTN-t sok régi laptopban használták.
• Fast Response STN (FRSTN): Gyorsabb válaszidejű STN.
• Film compensated STN (FSTN): Olyan passzív mátrix LCD, mely egy film kompenzációs réteget használ az STN és a hátsó réteg között, ezzel biztosítva élesebb képet és jobb kontrasztot. Amíg a DSTN nem terjedt el, ezt használták a legtöbb laptopban.
• Double film super-twist nematic (FFSTN): Ebben két filmréteg van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!