Bevezető

Most már tényleg ott tartunk, hogy annyi különböző, csuklón hordható okos eszköz van a piacon, hogy aki nem a nagy gyártók megoldásai közül óhajt válogatni (mert mondjuk árérzékeny), annak komoly fejtörést okozhat, hogy melyik kütyü mit tud és a mindennapok során mennyire használható. Nyilván segít egy picit a döntésben, ha legalább azt tudjuk specifikálni, hogy mi a búbánatra is akarunk egy ilyen berendezést használni, elég, ha csak az értesítések jönnek, legyen valami fitnesz vonal is benne, milyen platformmal óhajtjuk összekötni és mik a legfontosabb szempontjaink. Nézzen ki jól, bírja az akkumulátor, tudjon extra trükköket, legyen kényelmes, tudjak vele aludni, úszni, futni.

[+]

Jelenleg úgy néz ki a piac, hogy árban a csúcsot a mobilgyártók órái képviselik, az Apple, a Motorola, a Huawei, a Samsung, a Sony és az LG is gyárt órákat. Szintén drágább megoldások a komolyabbnak tartott fitnesz izék, ahol a Polar, a TomTom és a Garmin neve cseng ismerősen (de a Fitbit is érkezik), úgy néz ki, hogy beindulnak az óragyártók is (Casio, Fossil), illetve van még a karperec kategória, ami általában kissé butább, de sokszor jóval olcsóbb. Ide sorolhatjuk mondjuk a Xiaomi Mi Band és a Polar Loop cuccokat. És van a harmadik vonal, ami sem egyik, sem másik, óraszerű, saját rendszerrel működő, jellemzően kínai eszközök, amelyekről nem lehet a távolból nagy biztonsággal kijelenteni, hogy mennyire fognak működni. Ilyet is próbáltunk már, az Oukitel terméke nem váltott ki belőlünk nagy rajongást, viszont az Alcatel One Touch Watch kifejezetten rendben van.

[+]

Most olvasói felajánlás nyomán megint egy olyan órára tehettük rá a kezünket (illetve fordítva: az órát tettük rá a kezünkre), amelyről sokat nem lehetett előzetesen tudni, a Lemfo LEM1 képeken egész pofásnak tűnt és persze a különböző leírásokban a csillagokat is leígérte a gyártó a tudás kapcsán. Mielőtt elhoztuk volna a szerkentyűt, azért megnéztük, hogy az Amazonon is árult eszközről mik a felhasználói visszajelzések, s mivel meglepően pozitívak voltak, ezért adtunk neki egy esélyt. És bár az ismerkedés első óráiban többször gondoltam, hogy ha az enyém lenne ez az óra, akkor istenbizony a földhöz vágnám, végül sikerült annyira megbarátkoznunk, hogy a tesztidőszak végére már nem kegyetlen gonoszsággal gondoltam a tervezőkre, hanem felismertem a termék előnyeit is, a hülyeségei felett pedig az ára ismeretében úgy hunytam volna szemet, mint amikor a kölyökkutyára nem tud mérges lenni az ember, ha az puszta szeretetből és energialevezetés kapcsán megrágja a papucsot. De annyira azért nem olcsó.

Doboz, külső

A Lemfo nevű cégről nem sokat lehet megtudni a netet túrva, pedig van némi rutinunk abban, hogy kínai márkákhoz tartozó összefüggéseket találjunk. Nincs hivatalos weboldal, az AliExpressen van egy store, ahol a kapcsolatfelvételi adatokból csak annyi derül ki, hogy ez is egy shenzheni vállalkozás, amely már három éve árul ilyen-olyan cuccokat (akciókamerák és órák alkotják a palettát). Annyit mindenképpen elértek, hogy az Amazon is listázza a termékeket, ez a konkrét óra 100 dollárt kóstál, ami egyébként a kínai okosórák szintjéhez képest magasnak mondható, az Android Wear cuccokkal összehasonlítva viszont kedvező.

[+]

A doboz kimondottan igényesnek tűnik, puha borítás, korrekt formaterv, de a fedél valahogyan el van csúszva, lehet, hogy a nem hozzáférhető zsanérok között valami elmozdult. Belül vajszínű a pakk, az óra ott mosolyog középen, a bőrnek látszó szíj pedig gyakorlatilag gyárilag feketére piszkolja a bézs belső azon részeit, ahol hozzáér a burkolathoz. Az óra mellett jobbra található panel felemelhető, itt találjuk meg a töltőkábelt, amelynek egyik vége USB, a másik pedig egyedi csatlakozású, mágneses megoldás. Elég könnyen elmozdul, ha töltés közben véletlenül hozzáérünk az órához, nem árt figyelni.

[+]

A kerek kijelzős óra több színváltozatban létezik, mi egy feketét kaptunk. Ehhez szintén fekete bőrszíj tartozik, a gyártó szerint első osztályú marhabőr. Ezt mondjuk érdemes kicsit fenntartásokkal kezelni, a hivatalos specifikáció szerint például 310 mAh az akkumulátor kapacitása, a dobozon viszont már 260 mAh-s feliratot találunk. Az biztosnak tűnik, hogy az IPS kijelző 360 x 360 pixeles (és a gyártó erre valamiért azt mondja, hogy Full HD…), egész jól látható, maga az óra pedig méretben abszolút átlagos, kifejezetten vékony, nem túl terebélyes az előlap sem (1,33 inches a kijelző átmérője), ráadásul rozsdamentes acélból van a ház, noha ez ebben a fekete színben nem annyira feltűnő. A szíj egyébként cserélhető.

[+]

Próbáltam kinyomozni, hogy mi újság van a vízállósággal, annyit mindenképpen el tudok mondani, hogy valamennyire biztos vízálló. A gyártó előbb simán megad 100 méteres(!) vízállóságot (ami nyilván abból fakad, hogy a 100M jelzést teljesen félreértette valaki náluk), aztán azt írják, hogy IP53 a minősítés (ami maximum a fröccsenő folyadékkal szemben elég), majd pedig ebből valahogy azt a konklúziót vonják le, hogy 1 órán keresztül lehet vele úszni. Víz alatt! És mindezt azért, mert kerámia hangszóró van a kütyüben. Megint csak a vetítés megy, nem értem, hogy ha valaki el óhajt adni egy terméket, akkor miért nem figyel legalább arra, hogy saját magának ne mondjon ellent egy mondaton belül?

[+]

Ezek után már érthető bizalmatlansággal méregettem az eszközt, aminek egyetlen gomb árválkodik a jobb oldalán. Viszont egyáltalán nem kényelmetlen, az egész masina 52 grammot nyom, nem túl nagy, nem túl kicsi, stabilan ül a csuklón. És a kijelző is meglepően szép, egyrészt nem látni pixeleket, másrészt a fényerő is elég izmos, miközben a feketék is képesek feketék maradni. Ezért jár a vállveregetés, drágább órákban sincs mindig ennyire jó display, ráadásul a káva sem túl vastag.

Párosítás, menü

Mivel az óra működéséért egy MTK2502A chipset felel, ezért nem meglepő módon a rendszer maga is a MediaTek műve. A tajvani chipsetgyártó ugyanis egy ideje már kvázi kulcsrakész megoldást kínál kvázi bárkinek, ha valami okosórás platformra lenne szükség, témázható, különböző funkciókkal felspécizhető platformot adnak, amivel aztán lehet szórakozni, ilyen volt az Oukitel órában is. A MediaTek oldalán részletesen le van írva, hogy milyen tudása van egy ilyen 100-300 MHz-es órajel között ketyegő chipsetnek (Aster) és mivel tud együtt dolgozni, plusz csináltak egy Linkit ONE nevű platformot is SDK-val meg API-kkal, hogy mindenki úgy pofozgassa a kis hordható szerkentyűjét, ahogyan akarja. És nagyon büszkék arra, hogy milyen kis helyre összerámolták az egészet, konkrétan 5,4 x 6,2 mm a kiterjedése.

[+]

No, most hogy ezt megtudtuk, nézzük meg, hogy mit hozott ki mindebből a Lemfo. Azt fogjuk tapasztalni, hogy nem sokat, nyilván nehéz megítélni, hogy ők mit tettek az alap rendszerhez, de amit a LEM1 nevű órájuk nyújt, az kábé átlagos, ahogyan nyújtja, az pedig ótvaros. Ilyen rettentő döcögős interfészt rég láttam, a listás felületeken nem lehet rendesen görgetni, állandóan mellétapint az ember a menüpontoknak, pedig a rendszer alapvető logikája tök egyértelmű: fentről legyintve értesítési panel, jobbról menü, balról visszalépés, kész, ennyi, nem is kell több. Még az oldalsó gomb is relatív felesleges, az ugyanis egészen addig a visszalépést intézi, amíg van hova, utána pedig lezárja a kijelzőt.

Ha csak úgy, minden előképzettség nélkül párosítjuk a telefonhoz az órát, akkor is valamennyire működik, a névjegyzéket átszippantja, a hívásokat jelzi. De nyilván ennél többre vágyik a júzer, ezért ehhez valamiféle appot érdemes letölteni és itt megint elég idétlen megoldáshoz folyamodott a gyártó. Az óra menürendszerében(!) van egy ikon, az a neve, hogy QR code. És csodák csodájára ha megnyomjuk, akkor kapunk egy QR kódot, amit be kell olvasni a telefonnal, ez megnyit valami olyan mélykínai URL-t, ahol az az egy darab megnyomható gomb is kínaiul van, de azért ráírták szerencsére azt is, hogy download Android. A 4,5 megabájtos APK-t érthető bizalmatlansággal kezeli bármilyen telefon (ismeretlen forrásokat kell engedélyezni a telepítéshez), de aztán tényleg működik, csak azt nem értem, hogy erre az egészre mi a frász szükség volt, amikor ott van a Play Store-ban az MTK hivatalos okosórása appja, az MTK SmartWatch, ami ránézésre bitre ugyanazt tudja, mint a ki tudja honnét lesakkozott és felrakott program.

[+]

Sőt, a MediaTek saját megoldásával még néhány primitív appot is fel lehet tenni (mondjuk időjárás, lépésszámláló), amit az órához javasolt szoftver nem tud. Mindkét alkalmazás legfontosabb beállítási pontja, hogy milyen notifikációkat engedünk át az órára, mert alapból minden létező dologról értesíteni akar, de persze ezeket nem bírja csoportosítani, viszont egyszerre csak öt dologról képes informálni. Ebből következik mondjuk az, hogy ha adott esetben kapunk két emailt és öt FB Messenger üzenetet, akkor egyrészt ötször megrezgeti a csuklónkat (vagy ötször rákezd a notifikációs hangeffektre, de nem bírja befejezni, mert magát torkollja le, nagyon béna), aztán azt látjuk, hogy ki van írva, hogy öt értesítés. Klikk, ott van sorban az utolsó öt (az első email már kicsúszott a listából), ezekre külön rákattintva tudjuk meg, hogy mi a tartalom első pár karaktere. Ez szerintem ebben a formában irtó szenvedős, ráadásul olyan notifikációk bukkantak fel az órán, amelyeket a telefon sem jelzett (GPS elveszett, aztán meglett), külön arról is értesít, hogy létrejött és/vagy megszakadt a kapcsolat a kütyü és a mobil között (ami elég gyakori), tehát gyakorlatilag egy folyamatos értesítési hurokba kerülve ültem az asztalomnál és csak pislogtam, hogy mi a bánat zajlik itt. Hab a tortán, hogy ha mondjuk valamiért megszakad a két eszköz között a kommunikáció, akkor amint újra összejön újra, az óra végigdarálja az összes olyan értesítést, amiről nem tudott eddig szólni.

Használat, verdikt

Szóval rövid úton elkezdtem kikapcsolgatni az értesítéseket, ment a levesbe az email, az összes közösségi izé, maradt a hívás és az SMS. Még azt is kikapcsoltam, hogy a saját magáról szóló dolgokról értesítsen, erre egyből megszakadt a kapcsolat és utána csak úgy tudtam újra összehozni őket, hogy ledózeroltam az appot és feltettem újra. Szóval kissé esetleges az egész, de legalább egész jópofa óralapok között lehet válogatni.

A funkciók között vannak profilok, ahol ki lehet kapcsolni a hangot és maradhat a rezgés (ez is bőven elég erős), van távoli exponálás az óráról (na, ez nem működött, pedig több telefonnal is próbáltam), van lépésszámláló, ahol meg kell adnunk a napi célt és azt is, hogy milyen magasak, öregek és súlyosak vagyunk. Ezzel is vesződtem vagy öt percig, mert a súly például alapesetben 50 kg, és egy miniatűr listában kéne görgetni odáig, hogy nyolcvan…sok… mindegy, a lényeg, hogy ezen a rettentő érintőkijelzőn ez nem nagyon sikerült.

[+]

Elvileg támogatja az óra a Sirit is, van távolról vezérelhető zenelejátszás, “semmitevésfigyelő”, magyarán ha akarjuk, akkor az óra szól, ha túl sokáig ücsörgünk egy helyben. Alvásmonitorozás is akad, a naptár viszont csak annyit tud, hogy öles betűkkel kiírja, hogy hanyadika is van ma. Az órában van mikrofon és hangszóró, kihangosított beszélgetésekre is alkalmas, de akárhányszor is próbáltam, mindig óriási hallózás lett a vége, annyira nem hallott engem senki. Szintén vicces volt, amikor az egyik mobiljáték hangja a csuklómról érkezett, a Bluetooth beállításoknál érdemes lelőni, hogy a multimédia automatikusan az órára kerüljön.

[+]

Az akkumulátor szűk két napig bírja, mondjuk ilyen mennyiségű notifikáció mellett ez is csoda. A kulturált csomagolás és a kellemes külső mellett viszont semmiféle más olyan érvet nem tudok felhozni, amivel támogathatnám egy ilyen kütyü megvásárlását, pláne nem közel 30 ezer forintos áron. A felület gagyisztikus, nehezen kezelhető, az értesítések vérprimitív módon működnek (komolyan még azért is rezgett, hogy csináltam a telefonon egy screenshotot) és persze neki lehet állni gyomlálni, de ez nagyon nem felhasználóbarát. A vízállóság léte kérdéses, a marhabőr szíj valódiságát sem venném készpénznek, az elvileg elérhető funkciók kábé fele pedig egyszerűen nem működik, pedig két telefonnal is próbálgattam a termékből minél többet kihozni. Hab a tortán a QR-kód útján letölteni javasolt, nem hitelesített app, szóval összességében ez egy nagyon kiforratlan, sok türelmet igénylő, elég borsos áron mért kütyü, amit hosszas kísérletezéssel és pötyörészéssel be lehet úgy állítani, hogy az értesítések kapcsán rendesen működjön, de erre azért out-of-the-box számos más termék olcsóbban is képes. Úgyhogy adjunk még a MediaTek rendszere köré építő gyártóknak némi időt, hogy rájöjjenek arra, hogy ebből a platformból mit lehet kihozni, a Lemfo LEM1 nem az a termék, ami ennek ékes példája lenne.

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.