Bevezető

Se szeri, se száma azoknak a készülékeknek, amelyek Kínában készülnek, Európában szoftverezik és csomagolják őket, majd nagyon hasonló áron piacra is kerülnek itthon is. Csak az elmúlt egy évben olyan nevekkel ismerkedhetett meg a nagyközönség, mint a Prestigio, a Gigabyte, az AKAI, a myAudio, vagy éppen az Evolveo. A recept mindenhol azonos: keressünk egy kínai partnert, aki nagy mennyiséget, határidőre, az általunk elvárt specifikációkkal normális minőségben le tud gyártani, állapodjunk meg vele minél hamarabb, aztán a beérkező árut valamilyen európai központban teszteljük le, csináljunk hozzá dobozt, pakoljunk rá néhány szoftvert és adjuk el a kártyafüggetlen készülékek piacán. Van, akinek ez egész jól sikerül, van amikor nagy melléfogás lesz a történet vége, de a lényeg, hogy ezek a masinák jellemzően MTK processzorokkal, Android rendszerrel és egyre jobb kijelzőkkel jönnek, bőséges a választék.

[+]

A tudatosabb vásárlónál ilyenkor az dönt, hogy az adott cég milyen háttérrel rendelkezik, mit nyújt a garancia és a szerviz kapcsán. Kevésbé tudatosabbak azt nézik, hogy X forintért milyen hardvert kapnak, a legkevésbé tudatosak pedig nem nagyon mérlegelnek, szembejön a telefon a Tesco áruházak valamelyikében, leemeli, megveszi, aztán maximum utána néz körül, hogy akkor most jó vásárt csinált-e. Egyébként van, hogy igen, mivel orbitális eltérések azért nincsenek, de csodát sem szabad várni.

[+]

A nagyobb nevek nem is nagyon akarnak ezzel az irányzattal versenyezni. A Nokia, a Samsung, az LG, vagy éppen a Sony is csinál néha kétkártyás telefonokat, de azok árban azért egy lépéssel fentebb vannak, mint a kínai vetélytársak, esetleg nem is igazi okostelefonok (Asha sorozat), vagy sikerül leszorítani az árat, de gyengébb a vas, kisebb a kijelző, egyszerűbb a felhozatal az extrák kapcsán. A két irányvonal között jár a három nagyobbra nőtt kínai gyártó, a ZTE, az Alcatel és a Huawei. A hozzánk az XXL GSM-ből eljutott Ascend G525 kissé magasabb árfekvésű, mint mondjuk egy Overmax, de nem olyan drága, mint egy Samsung, viszont tudásban és extrákban megpróbál valami kiegyenlített vegyületet prezentálni. Mondjuk Qualcomm processzort használ, mondjuk benne van a DTS hangchip, mondjuk egyedi a menürendszere. És ezek miatt más, mint a többiek, ha nyers erőben nem is veszi fel a versenyt mindenben a “kínaibb” különítménnyel, felhasználói élményben többet tud nyújtani, egészen egyszerűen azért, mert a Huawei már rég kifőzött egy csomó dolgot, amit el tudtak lőni mondjuk a P6-ban és nem volt nagy kunszt ezt átültetni egy olcsóbb modellbe.

Doboz, külső

Nem egy különösebben izgalmas valami a termék doboza, fehér, benne ül a telefon, van hozzá töltőfej (1 Ah), microUSB kábel és valami headset is, ami viszonylag alapszintű. Maga a készülék sem túl formabontó, főleg szemből ingerszegény, egy jókora téglalap, benne a kijelző, no meg a szokásos gombok alul. Nevezett kijelző egyébként qHD felbontású, tehát 540 x 960 pixeles, ez 4,5 inchen terül el. A technológia ezúttal is IPS, ami jó betekintési szöget eredményez, de megfigyelésem szerint az átlagnál jobban tükröződik.

[+]

Az előlapon felül van egy kamera, illetve egy aprócska értesítő led is, ami eléggé haloványan villog, mondhatni pislákol. A telefon tetejére költözött a 3,5 mm-es jack dugasz, minden más az eszköz bal oldalán keresendő, ami elég furcsa. Itt legfelül van a kijelzőt feloldó és lezáró gomb, ami azért érdekes, mert ha oldalra teszik, akkor pont a készülék másik felére szokott kerülni, ráadásul ez nem olyan nagy batár, hogy ne lehetett volna a tetején. Balra kerültek a hangerőt szabályozó gombok is, illetve kissé lentebb a microUSB csatlakozója tátong. Ennek megfelelően a jobb oldal teljesen üres, alul is csak a beszédmikrofon lukacskája látszik.

[+]

Sem szemből, sem oldalról nem túl izgalmas tehát a Huawei készüléke, a hátlap viszont kifejezetten megnyerő. Egyrészt finoman lekerekített, így jobban illeszkedik a tenyérbe, másrészt nem egy csúszós, fényes felület van itt, hanem egy finomabb tapintású műanyag, ami tök jól tapad az ember kezéhez. Nyilván nem úgy kell elképzelni, mintha Patex-szel lenne bevonva, egyszerűen csak nem akar kicsúszni az ujjaink közül. Nálam az is további plusz pontokat ér, hogy a felül elhelyezett kamera nem dudorodik ki a hátlap síkjából, viszont erős fejcsóválással jutalmaztam, hogy nincs villanó. Az alulra került “dts” felirat sokat sejtet.

[+]

Ha lekapjuk a hátsó borítást, akkor két, hagyományos méretű SIM-nek kialakított mélyedést fogunk találni, illetve itt lesz a microSD helye is. Az elsődleges kártya képes 3G hálózatokon is kommunikálni, a másik viszont csak GSM-re tud felugrani. A G525 általános összeszerelési minősége jónak mondható, örültem volna egy kissé merészebb formának, de ebben az árszegmensben senki sem mer kockáztatni, nehogy vásárlókat veszítsen.

Hardver, menü

Ezúttal nem MTK processzort találunk egy olcsóbb árfekvésű, két kártyás modellben, hanem a Qualcomm megoldása került a burkolat alá. Itt viszont nem tették magasra a lécet, az MSM8225Q ugyan négymagos, magonként 1,2 GHz-en ketyeg, de a csupán Cortex-A5 alapú, 45 nanométeres csíkszélességgel készül, ráadásul a mellécsomagolt grafikus gyorsító is a visszafogottabb képességekkel rendelkező Adreno 203. Örömteli viszont, hogy a RAM-mal nem fukarkodtak, 1 gigabájtnyi mennyiséget rámoltak a készülékbe, ami igen jótékonyan hat az általános sebességre és az alkalmazások egyidejű futtatására is.

A fenti sebességtesztek igazolták a várakozásokat, direkt olyan konkurenseket tettünk mellé, amelyek árban hasonlók, de adott esetben MTK procit hajtanak. A G525 használhatóságával egyébként semmi gond nincs addig, amíg nem izzasztjuk meg rendesen: egy Full HD film lejátsázsa már nem jön össze neki, de sajnos a 720p-s tartalmakkal is meggyűlik a baja. Értelemszerűen az erőforrás-igényesebb játékok sem fogják hozni azt az élményt, amire vágyunk.

A szoftver az Android 4.1.2-es verziójára épül, a Huawei saját felületéről van szó, amelyet EmotionUI-nak nevez a cég. Ennek 1.0-s variánsa dolgozik a kütyüben, a legfontosabb ismérve, hogy nincsen a szó klasszikus értelmében vett menü, hanem a főképernyő lapozgatásával jutunk el az ikonokig és a mappákig. Ezt eleinte kicsit szokni kell, de idővel az ember ráérez arra, hogy ez igazából tök használható. A P6-nál bemutatott “Me” widget is megtalálható a G525-ben, ez egy jókora minialkalmazás, amit több, kisebb elemből legózhatunk össze, ide kerülhet a zenelejátszó vezérlője éppúgy, mint az időjárás, vagy éppen a fontos kontaktok kis fejei.

Ha EmotionUI, akkor témázni is lehet, gyárilag van négy sablon, de a netről zsákszámra tölthetők le újabbak. Ezek a témák valamelyest megváltoztatják a felület jellegét, módósulhatnak a jelzőhangok, a háttér, illetve az alapértelmezett ikonok is. Külön menüpontban vannak környezeti profilok, az értesítési függöny felső sora vízszintesen görgethető, a feloldóképernyőről pedig négy irányban indulhatunk el attól függően, hogy merre húzzuk az ujjunkat. A képernyők közötti lapozás módja is változtatható.

Az extra szoftverek listája nem túl bő, de a lényeges dolgok megvannak. Kapunk fájlkezelőt, diktafont, DLAN kliensprogramot, QuickOffice dokumentumszerkesztőt, jegyzetelési appot, van gyárilag Facebook és Twitter kliens, no meg persze az összes Google alkalmazás is fent van a kütyün. A hagyományos alkalmazások felületeit (névjegyzék, levelezés) is átdolgozta a Huawei, a szemnek kellemes az interfész, de engem azzal az őrületbe lehet kergetni, hogy az email kliens csak a legutóbbi 25 levelemet mutatja.

Multimédia

A hátlapra öt megapixeles kamerát rakott a gyártó, de a villanó lemaradt. Nem mintha nagyon hasznos lenne egy pislákoló led a fotózáshoz, de zseblámpa helyett pont kiváló. A bal oldalról lehet előrántani a beállításokat, itt van panoráma mód, számos effekt, környezeti módok, illetve babrálható az ISO, a képméret, az expozíció és a geotagging. Nem túl sokféle beállítási lehetőség ez, de a kamera képességeihez mérten azért elegendő.

A fenti képek nem tartoznak a különösebben jól sikerült alkotások közé. Első pillantásra látszik, hogy nagyon szűk a dinamikatartomány, az élesség sem az igazi, eléggé elmosódott hatást keltenek a felvételek. Ez ilyen, meglepődtem volna, ha ennél jobbat produkál a kis Huawei. Videóban sem brillírozik, korábban volt róla szó, hogy a 720p-s felvételeket is akadozva tudja csak lejátszani, nem meglepő, hogy a rögzítés esetén elérhető maximális felbontás csupán VGA.

Zenei téren viszont szépen domborít az eszköz, pedig nincs is saját lejátszója, a Play Music az egyetlen szoftver gyárilag, amivel zenét tudunk kicsiholni a termékből. Ez viszont kifejezetten szépen szólal meg, a hátlapon levő hangszóró meglepően jó, fülessel is hangos, tiszta, telt hangzás érhető el, a beállítások között ugyan nincs equalizer, de a DTS bekapcsolása érezhetően nagyot dob az élményen. Van FM-rádió is, ehhez mindenképpen szükség lesz egy headset bedugására, az automatikus állomáskeresés nem túl gyors, RDS-t sem tudtam kipréselni a masinából, de szólni ez is jól szól.

Adatátvitel, akkumulátor

A két SIM kezelését nem bonyolították túl. Meg lehet adni, hogy melyik kártyáról menjenek alapértelmezésben a hívások és az adatátviteli szolgáltatások. Nincs dual-acitve mód, ha az egyik SIM-en beszélgetés zajlik, addig a másik lezuhan a hálózatról. Az elsődleges kártya 7,2 Mbit/s sebességű HSDPA-t tud, ez igazából elég, de azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy az MTK processzoros gépek ennek általában a háromszorosát hozzák.

Természetesen van WLAN támogatás, kifejezetten jó vételi képességeket mutatott a teszt alatt a G525, simán látta szerkesztőségünk távolabbi routerét is, pedig azt a telefonok zöme ki sem listázza az asztalomnál. A DLNA külön kliensprogramot kapott, nincs viszont NFC. A GPS modul számára kell némi idő, mire magára talál, de utána stabilan tartja a jelet. A böngészőre nem lehet panasz, gyors, szépen tördel oldalszélességre, gördülékeny, a kijelző felbontása is alkalmassá teszi a masinát arra, hogy megnézzünk egy-két dolgot a neten.

[+]

A hátlap alá tett akkumulátor a maga 1700 mAh-s teljesítményével nem tűnik erőgépnek és a mindennapi használat is azt igazolja, hogy másfél napnál többet nem tud elketyegni a készülék akkor, ha mindkét SIM fent van a hálózaton és az adatkommunikációs szolgáltatások is be vannak kapcsolva. Ezen nem sokat segítenek az energiatakarékossági trükkök sem, háromféle profil közül választhatunk, a középső tűnik a legértelmesebb megoldásnak, nyilván takarékos módra kapcsolva kissé jobban alakulnak a dolgok, de olyan nagyon számottevő eltéréseket nem fogunk tapasztalni.

[+]

Összegzés. Az Ascend G525 korrekt kis masina, de messze nem tökéletes. A kamera sajnos elég gyatra, a zenei funkciók viszont kiemelik a hasonló képességű készülékek mezőnyéből a Huawei kétkártyás modelljét. Az 50 ezer forintos ár ugyan magasabb kicsit, mint amit a kínai cégek elkérnek a négymagos procival szerelt, MTK chipsetes gépekért, s bizony az is látszik, hogy ezek sebességben tényleg izmosabbak, amit jól mutat a G525 gyenge videós képessége is. Nyilván a tesztkészülék mellett szól, hogy egy itthon is évek óta erősen jelen levő gyártó hazai terméktámogatással is rendelkező készülékéről van szó, kifejezetten szerethető a saját gyártású felhasználói felület is, nem lehet különösebb panasz a kijelzőre sem, ám tartok tőle, hogy ennyi pénzért sokan inkább választanak egy Overmax, egy Prestigio, egy Gigabyte, esetleg egy Alcatel terméket, ha az specifikációk tekintetében többet ígér. A formaterv sem egy izgalmas darab, a kimaradt villanó fájó pont, de nagy valószínűséggel a G525-öt választó felhasználók nem fognak panaszkodni, hiszen a mindennapok során a kissé herélt Qualcomm proci is helyt tud állni. A Huawei már nem tud, illetve vélhetően nem is akar beszállni az árversenybe, nem céljuk, hogy a tucatszámra érkező, ugyanolyan hardver köré épülő kínai termékekkel versenyezzenek, a brand értéke egy szinttel ennél már fentebb van. Bár van egy-két extra a G525 kapcsán (dts, Emotion UI, szoftverek), de a Tetsztett plecsnit nem tudom rásütni, leginkább azért, mert a nemrég tesztelt Samsung Galaxy S DuoS 2 szinte hajszálra ugyanennyiért erősebb, ha a kijelzője nincs is annyira jó, mint a G525-nek.

Bog

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

   Huawei Ascend G525  

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	134 x 66,8 x 9,9 milliméter
	Tömeg	155 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér, sárga
	SIM-foglalat	normál (duál SIM)
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	540 x 960 pixel (255 ppi)
	Kijelző típusa	IPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 200 MSM8225Q
	Processzor típusa	1,2 GHz-es négymagos Cortex-A5
	Processzor csíkszélessége	45 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 203
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	4 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900        UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 5,76 Mbps
	LTE	nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP, EDR)
	WiFi	802.11b/g/n, WiFi hotspot, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.1.2 (Jelly Bean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google+, Hangouts, Google Maps, Facebook, Twitter, QuickOffice, DLNA kliens
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixel, autófókusz
	Másodlagos kamera	VGA
	Videófelvétel	VGA
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1700 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	340 óra
	Beszélgetési idő	5 óra 50 perc
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor