Bevezető
Se szeri, se száma azoknak a készülékeknek, amelyek Kínában készülnek, Európában szoftverezik és csomagolják őket, majd nagyon hasonló áron piacra is kerülnek itthon is. Csak az elmúlt egy évben olyan nevekkel ismerkedhetett meg a nagyközönség, mint a Prestigio, a Gigabyte, az AKAI, a myAudio, vagy éppen az Evolveo. A recept mindenhol azonos: keressünk egy kínai partnert, aki nagy mennyiséget, határidőre, az általunk elvárt specifikációkkal normális minőségben le tud gyártani, állapodjunk meg vele minél hamarabb, aztán a beérkező árut valamilyen európai központban teszteljük le, csináljunk hozzá dobozt, pakoljunk rá néhány szoftvert és adjuk el a kártyafüggetlen készülékek piacán. Van, akinek ez egész jól sikerül, van amikor nagy melléfogás lesz a történet vége, de a lényeg, hogy ezek a masinák jellemzően MTK processzorokkal, Android rendszerrel és egyre jobb kijelzőkkel jönnek, bőséges a választék.
[+]
A tudatosabb vásárlónál ilyenkor az dönt, hogy az adott cég milyen háttérrel rendelkezik, mit nyújt a garancia és a szerviz kapcsán. Kevésbé tudatosabbak azt nézik, hogy X forintért milyen hardvert kapnak, a legkevésbé tudatosak pedig nem nagyon mérlegelnek, szembejön a telefon a Tesco áruházak valamelyikében, leemeli, megveszi, aztán maximum utána néz körül, hogy akkor most jó vásárt csinált-e. Egyébként van, hogy igen, mivel orbitális eltérések azért nincsenek, de csodát sem szabad várni.
[+]
A nagyobb nevek nem is nagyon akarnak ezzel az irányzattal versenyezni. A Nokia, a Samsung, az LG, vagy éppen a Sony is csinál néha kétkártyás telefonokat, de azok árban azért egy lépéssel fentebb vannak, mint a kínai vetélytársak, esetleg nem is igazi okostelefonok (Asha sorozat), vagy sikerül leszorítani az árat, de gyengébb a vas, kisebb a kijelző, egyszerűbb a felhozatal az extrák kapcsán. A két irányvonal között jár a három nagyobbra nőtt kínai gyártó, a ZTE, az Alcatel és a Huawei. A hozzánk az XXL GSM-ből eljutott Ascend G525 kissé magasabb árfekvésű, mint mondjuk egy Overmax, de nem olyan drága, mint egy Samsung, viszont tudásban és extrákban megpróbál valami kiegyenlített vegyületet prezentálni. Mondjuk Qualcomm processzort használ, mondjuk benne van a DTS hangchip, mondjuk egyedi a menürendszere. És ezek miatt más, mint a többiek, ha nyers erőben nem is veszi fel a versenyt mindenben a “kínaibb” különítménnyel, felhasználói élményben többet tud nyújtani, egészen egyszerűen azért, mert a Huawei már rég kifőzött egy csomó dolgot, amit el tudtak lőni mondjuk a P6-ban és nem volt nagy kunszt ezt átültetni egy olcsóbb modellbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
