Külső
A HTC telefonjai általában igen jó formatervvel vannak megáldva, ez alól tesztalanyunk sem kivétel. Az enyhén íves kijelző és a hajlított hátlap kecses és elegáns külsőt kölcsönöz a készüléknek, az érzést tovább fokozzák a finoman adagolt apróságok, mint a hangszórórács hiánya és a kamera fém kerete. A One X egy unibody, azaz egy darabból kifaragott matt polikarbonát házba van csomagolva (mint például a Nokia Lumia 800), az összeszerelésre utaló nyomokat sehol nem találni. A fehér és szürke színekben piacra kerülő mobil akkumulátorához viszont így nem férhetünk hozzá, a microSIM-foglalathoz is oldalt férhetünk hozzá. A telefon 134,36 x 69,9 x 8,9 milliméteres méretei mellett a 130 grammos súly nem számít soknak, elsőre fura is volt kézbe venni a telefont, mivel mi sokkal nehezebbre számítottunk.
HTC One X
Az előlapon a méretes kijelző dominál, melyet egy, a hátlapról átnyúló vékony polikarbonát káva ölel körbe. A felső sávban kapott helyet a másodlagos kamera és a különleges kialakítású hangszóró, melyet a barcelonai sajtótájékoztatón külön ki is emeltek. A megoldás ugyanis nem a megszokott módszerrel operál, mely szerint egy különálló rács kerül az előlap megfelelő részére. A One X esetén a nyílásokat egyenesen a műanyagba fúrták, így bizonyos távolságból nézve észre sem lehet venni, a hangminőségre viszont nem nyomja rá a pecsétet. Jobbról a hatodik lyuk alatt egy LED villogó található, amely az értesítéseknek és az akkumulátor töltöttségének megfelelően zöld vagy piros színekkel jelez.
HTC One X
Az előlap legnagyobb részét a 4,7 hüvelykes képátlójú érintőkijelző foglalja el, amely 1280 x 720 képpontos felbontással operál. Ennek megfelelően igen éles képet kapunk, a 312 ppi pixelsűrűségű panelen recés éleket és pixeleket hiába keres az ember. A fényerő kellően nagy, a megjelenített színek száma eléri a 16 milliót; a színek élénksége megfelelő, az AMOLED-re jellemző túlszatúráltságnak nyoma sincs. Cserébe a fekete nem tökéletes, az AMOLED képernyővel szerelt modellek esetén egy árnyalattal sötétebb és mélyebb az élmény, ám az eltérés nem szignifikáns. További különbség az említett technológiával szemben, hogy az ott használt pentile mátrix helyett a One X Super LCD 2 megjelenítője mezei RGB-mátrixszal rendelkezik, így az alpixelek száma sem szenved csorbát. A betekintési szög óriási, a kép bárhonnan nézve tökéletes, a színek nem invertálódnak, a fényerő sem csökken szignifikánsan. Az érintéseket természetesen kapacitív módon érzékeli, egyszerre több helyen is, a strapabírásról pedig az úgynevezett Gorilla Glass 3D technológia gondoskodik. A Tisztelt Olvasó bizonyára úgy érzi, hogy túlzott ódákat zengünk a kijelző minőségével kapcsolatban, ám a szerkesztőségünk egybehangzó véleménye alapján tényleg lenyűgöző a képernyő; a Super LCD 2 a Super AMOLED Plus mellé ült a képzeletbeli trónon.
HTC One X
A kijelző alatt három kapacitív érintőgomb található, amely az Android 4.0-s irányelveknek megfelelően a vissza, főképernyő és alkalmazásváltó funkciókat látja el. A fizikai billentyűk megléte viszont felvet egy kisebb problémát: az alap Ice Cream Sandwich esetén kizárólag virtuális gombokkal navigálhatunk, így a One X esetén az egész alsó sáv felszabadul. A gond természetesen nem ez, hanem a régebbi rendszerekre írt, beállítások menüvel rendelkező alkalmazások esete: gyári ICS esetén a virtuális settings gomb a jobb alsó sarokba, az app switcher mellé került. Itt azonban erre értelemszerűen nincs lehetőség, a rendszer ekkor az egész alsó sávot lefoglalja, a fekete csíkon pedig mindössze egy virtuális vezérlő trónol (katt ide a képért). Bár a megoldás szükségszerű, mi azért valami elegánsabbra számítottunk.
HTC One X
A telefon hátlapja egyszerűre és elegánsra sikeredett. Az enyhén íves formájú polikarbonát fedlapon középen egy visszafogott HTC logotípia csücsül, alul pedig egy Beats audio felirat olvasható. A külső hangszóró legalul foglal helyet, a kialakítása megegyezik az előlapi hangszórónál tapasztalhatóval, azaz itt is apró, a műanyagba vájt lyukakon keresztül szűrődik át a hang. A hangminőség már nem ennyire frankó, a One X a mobilok szokásos gyermekbetegségében szenved: a magas hangerő mellé társuló keskeny dinamikatartomány következtében a mély és magas hangok kevésbé erősek, valamint némi torzulás is tapasztalható. A hátlap jobb oldalán a Samsung Galaxy Nexus-ról ismerős speciális dokkolóaljzat található, a kamera pedig felül középre került. A fényképezőt egy fém keret öleli körbe, amely néhány milliméterre a plasztik fölé dudorodik, ám háttal az asztalra rakva sem billeg a telefon.
HTC One X
A telefon oldalán található interfészek és gombok száma minimális, mindössze a szokásos elemek kaptak itt helyet. Felül találjuk a ki- és bekapcsoló billentyűt, a 3,5 milliméteres kimenetet és a microSIM-foglalatot rejtő ajtócskát, a hangerőszabályzó gomb a jobb oldalra került. Baloldalt a microUSB-aljzat árválkodik, amely az MHL-technológiának köszönhetően HDMI-kivezérlésre is alkalmas, valamint USB-hosztként is tud működni.
HTC One X
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
