Multimédia

A HTC nagyon büszke a kamerára, ami érthető is. A szoftver baromira rendben van, hiszen ritka sok beállítási lehetőséget kapunk igen jól szervezve, de az eredmények már kevésbé jók. A kereső képén balról húzható elő egy effektező menü, a jobb oldalon vannak a lényeges opciók, ahol minden állítható. ISO, fehéregyensúly, arc- és mosolyfelismerés, geotagging, expozíció-korrekció, kontraszt, telítettség és élesség is. Ezen felül vn HDR mód, panorámafotózás, ráadásul ez a HTC is képes arra, hogy elképesztő sebességű sorozatfelvételt készítsen, majd a listából mi választhatjuk ki a szerintünk legjobban sikerült fotót. Plusz videózás közben is lehet öt megapixeles képeket lőni - ez ugyanis a kamera maximális felbontása. Az autofókusz folyamatos, mozgóképet lassítva is felvehetünk, a felbontás 720p.

[+]

Meglepően jók a képek. Eleinte valamilyen paranormális okból a szoftver úgy gondolta, hogy nekem arra van szükségem, hogy a fényerő, a kontraszt és a telítettség is túl legyen húzva, de miután visszatettem középre minden paramétert meglepve tapasztaltam, hogy milyen kiegyensúlyozottan jó képeket készít a One V. Persze ez sem tökéletes, hiszen a vonalélességgel van némi gond, kicsit túlságosan is rajzosak az apróbb részletek, de az 5 megapixeles, androidos mezőny egyik legnormálisabb produkciója az, amit kapunk.

Zenei fronton klasszisokkal jobb a helyzet, mind kihangosítva, mind pedig fülessel. A lejátszó remek, könnyen kezelhető, az equalizerben megtaláljuk a beats audio beállításait is, azonban akárcsak korábban a One X esetén dr. Kind, én is azt tapasztaltam, hogy ez inkább hangerőt és basszust tol bele a hangzásképbe, amit egyébként manuálisan is kis játszadozás után meg tudok tenni én is. Ettől még a zenei produkció frankó, de extrák nélkül is az lenne. Hab a tortán az FM-rádió és az integrált SoundHound.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!