Kamera, multimédia
Akárcsak az M9, a E9+ is az előlapra száműzte a 4 megapixeles UltraPixel kamerát, és ezúttal is 20 megapixeles modul figyel a hátlapon, csak ezúttal gigászi gyűrű veszi az F/2,2-es lencsét körbe. A mesterséges világításért egyelemes LED felel. A szoftver kicsit szétszórt, mégis kevés kívánnivalót hagy maga után, hiszen akad HDR, esti, makró, tájkép, panoráma, arcszépítő, szövegfényképezés és kézi mód (záridő állítás 2 másodpercig, expozíciókorrekció, érzékenység ISO 1600-ig, fehéregyensúly és kézi fókusz). Érintőfókusz is bevethető az élőképen, amely az autófókusszal egyetemben átlagos sebességű.
A képminőség nappal átlag feletti. A vonalélesség például jó, bár elég intenzív a zajmentesítés, főleg HDR módban, így a legfinomabb részletek festményszerű effektet kapnak. 20 megapixelen persze bőven megfelelnek az eredmények nyomtatáshoz, a dinamikatartomány is rendben van, a fehéregyensúly pontos, a fókusz viszont makró témánál hajlamos rakoncátlankodni. A közelképektől amúgy is több részletet vártunk. Este, az érzékenység növekedésével drámaian romlik a képminőség, és a képzaj mellett jókora adag túlélesítés is ront a helyzeten. Mi a legjobban sikerült éjjeli képeket válogattuk össze, bátran bevetve a kézi módot és a hosszabb záridőket. Szükség is volt rá, mert az automatika alapból a magas érzékenységet preferálja. Persze este is össze lehet hozni a közösségi hálózatokon bátran megosztható fotókat, csak stabil kéz és jó szem kell a dologhoz. Videofelvételt lehet 4K-ban (példa) és 1080-ben rögzíteni 30 fpssel, 1080p-ben 60-nal és 720p-ben 120-szal, lassítva (példa). A képminőség rendben van, viszont némi alapzajt hallani a felvételeket visszajátszva, bár a környezeti hangok tiszták maradtak.
A videolejátszó H.263, H.264 és Mpeg4 formátumok esetében megbirkózik akár a 4k-s tartalmakkal is (ha már az E9+ tud ilyen felbontáson rögzíteni), az többi kódolás és a feliratok lejátszását pedig egy BS Player megoldja, amint beszereztük. A zenelejátszó előadók, albumok, számok, listák és kedvencek szerint csoportosítja az állományokat, és megbirkózik a flac és wma kiterjesztésekkel is. Ha akad, a dalszöveg is megjeleníthető, hangszínszabályzót viszont ne keressük. Az FM-rádió nem maradt ki – természetesen füles csatlakoztatásával lehet működésre bírni, a mellékelt headset például egész szépen szól.
A fejhallgatókra menő hangminőség egyébként is remek, bármiféle hallható zaj, áthallás vagy torzítás nélkül, és bónuszként ott a HTC One sorozat ékköve: a BoomSound hangszórópár, Dolby Audio hangzással. És bár véleményünk szerint az M9 hangszórói valamivel tisztábban és hangosabban szólnak, az E9+ ismét megerősít bennünket abban a véleményben, hogy az előlapi sztereó a legjobb megoldás: sem mozizáskor, sem zenehallgatáskor nem takarja el az ember keze a zene útját, és nem csak egy irányból jön a hang. Mély hangokból pedig még mindig a BoomSound adja a legtöbbet a mobilok között, és az E9+-nak ebben sem kell szégyenkeznie.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!