Telefonálás, üzenetkezelés, net
Adatkommunikációs téren egy rossz szavunk sem lehet. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból kettőt támogat a gép (900/2100 MHz), ami bőséges adatátviteli repertoárt jelent. Internetezni hálózattól függően GPRS-en, EDGE-en, UMTS-en vagy HSPA-n keresztül tudunk, utóbbinál a maximális letöltési 7,2, a feltöltési pedig 2 Mbps. A Bluetooth verziószáma 2.1-es, a szabványos microUSB 2.0-s, ami kellően gyors adatátvitelt tesz lehetővé. Számítógépre kötve a HD2 képes modemként működni, még ennél is nagyszerűbb viszont, hogy egy előre feltelepített programnak köszönhetően egy szempillantás alatt WiFi routert varázsolhatunk a gépből, ami ezer és egy esetben jöhet jól. A beállítás nem túl bonyolult, gyakorlatilag csak egy tetszőleges WEP titkosítási kulcsot kell megadnunk, utána működik.
Telefonálás közben sajnos nem lehettem maradéktalanul elégedett, a nálam lévő tesztkészülék nagyon sok hívást eldobott (körülbelül minden másodiknál újra kellett tárcsáznom, mert megszakadt a beszélgetés), ráadásul néha megmagyarázhatatlan zajokat is hallatott a vonal túlsó végén. A Bognál lévő készüléken ezeknek nyoma sem volt, tehát valószínűleg egyedi hibáról van szó — most tehát kifejezetten jó, hogy két készülék is nálunk landolt. (Konkrétan az történt, hogy ha Bochával beszéltem telefonon, akkor egy idő után az volt a benyomásom, hogy a háttérben különösen ideges kikötői munkások egy igen sok tételből álló szállítmányt pakolnak le egy hajóról - Bog) A szoftveres rész viszont mindkettőnknek ugyanúgy rendben volt: végtelen kapacitással rendelkező, adatokat Facebookról szipkázni képes, kiválóan kezelhető telefonkönyv (benne csoportok és "kedvencek" lista), valamint olyan mennyiségű szoftveres kényelmi funkciót, amihez hasonlót eddig még nem láthattunk. Igény esetén a készülék a giroszkópot (!) használja a csengéssel kapcsolatos funkciókhoz: észleli, ha a telefon táskában vagy zsebben van, ilyenkor automatikusan felhangosítja magát, de hasonlóan jó, hogy ha asztalon hagyjuk, majd hozzáérünk és elkezdjük megemelni, halkít a csöngésen, akkor ugyanis már felesleges üvöltenie. A HD2 ugyanis nagyon tud üvölteni, a 80 százalékos csengetési hangerő már fülsüketítő és egyben a frászt hozza mindenkire. A kényelmi funkciókra visszatérve: az már szinte alap, hogy az asztalon csengő gépet kijelzővel lefelé fordítva lenémul a hívás, ahogy az is természetes, hogy az automatikus profilt beállítva a készülék lenémítja magát a naptárba bejegyzett tárgyalások idejére. A hívásnapló is profi, alapból egyesített nézetben működik, de igény esetén rá tudunk szűrni az adott híváscsoportokra is (nem fogadottak stb.)
Üzenetkezelés terén is jól állunk, az SMS-ek szépen, chatszerű nézetben jelennek meg, ha belépünk a postafiókunkba, a Sense felületen pedig a legfrissebb üzenetek között tudunk lapozgatni. Ebben hasonlít rá a POP3, IMAP4 és Exchange szervereket, csatolt fájlokat és hitelesített SMTP szervereket egyaránt támogató e-mail kliens, mely automatikus e-mail letöltés esetén csak az üzenetek elejét tölti le, így spórolva az átvitt adatok mennyiségére — ez egyébként egy régi Windows Mobile-os fícsör. Az üzeneteknél tartva fontos szót ejteni a virtuális billentyűzetről is, mely érzésem szerint egy picit érzékenyebb a kelleténél, hatalmas mérete és kiváló elrendezése ellenére is könnyű félrenyomni rajta, az iPhone megoldása szerintem fényévekkel jobb. A telefon a képernyő nyomkodását egyébként rezgéssel is vissza tudja igazolni, amennyiben igényt tartunk a dologra.
Számomra itt volt a HD2 legnagyobb problémája. Akár álló, akár fekvő nézetben jött fel a virtuális QWERTY, mindig nagy önbizalommal álltam neki szöveget bevinni. Apám, ekkora helyen hatalmasak a betűk, Lagzi Lajcsi is gond nélkül tolhatná - ezt gondoltam. Ám a gyakorlat rácáfolt erre: nagyon sokat ütöttem félre, s tudom is ennek okát. A kijelző olyan szinten érzékeny, hogy tényleg volt olyan, hogy nem is értem hozzá, mégis reagált. Az ember önkéntelenül is a képernyő fölött hadonászik, s amikor ráközelít ujjával egy gombra, akkor lehet, hogy előbb egy szomszédos felett már közel halad el, hogy azt be is nyomja a szoftver. Szokni kell a dolgot.
A képek nagyíthatók
Az internetezés az Opera webböngésző legújabb változatának köszönhetően igazán jó élmény a HD2-n, ugyanakkor a szoftver sebessége és laptördelő képessége véleményem szerint még mindig nem éri el a Safari szintjét, sajnos. A beépített Internet Explorerrel ellentétben az Opera kezeli a két ujjal történő nagyítást/kicsinyítést, alapvetően gyors és szép az oldalképe, néha viszont bénázik, beragad a scrollozás, bénán töri a sorokat, megszenved egyes Flash ablakokkal és JavaScriptekkel. Az IE-nél mondjuk még így is sokkal, de sokkal jobb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
