Előszó, tartozékék

A tajvani HTC úgy tűnik, hogy megállíthatatlanul menetel a csúcs felé. A Windows Mobile alapú készülékek gyártásában nagy tapasztalattal rendelkező céget már évek óta jegyezhetjük a "nagyok" között, függetlenül attól, hogy a készülékeladások számát nézve a közelébe sem érnek az öt legnagyobb gyártónak. Ennek oka persze nem a készülékeikben keresendő, hanem a termékportfóliójukban: kizárólag felső és középkategóriás eszközöket dobnak piacra. Ezeknél viszont apait-anyait beleadnak, bár a receptjük sokkal egyszerűbb, mint az sokan hinnék: csupán annyit csinálnak, hogy elolvassák az internetes fórumokat, beszélnek a felhasználókkal, majd készülékeikbe beépítik azokat a szolgáltatásokat és kényelmi funkciókat, melyeket sokan hiányoltak korábbi tenyérgépeikből. Ennyi az egész.

[+]

Azt pedig, hogy ez a filozófia mennyire hatásos, legtöbb olvasónk valószínűleg tudja. Vegyük példának az Android platformot: az Open Handset Alliance által létrehozott operációs rendszer kiválóságát most nem méltatnánk, ám a stabil és jól működő alap ellenére egyedül a HTC készülékei azok, melyek minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, pedig példának okáért a Samsung is próbálkozik (Galaxy) — erre a kérdéskörre mondjuk akkor lesz aktuális visszatérni, amikor megnéztük a Huawei által gyártott T-Mobile Pulse-t és a Motorola Droidot, melyek nagyon ígéretes eszközök. Ha viszont elkanyarodunk a Windows Mobile vonalra, akkor láthatjuk, hogy a HTC már mindenkit utcahosszal lekörözött, pedig itt a többiek nincsenek lemaradva, a legtöbb vállalat a tajvaniakhoz hasonlóan több éves tapasztalattal rendelkezik a Microsoft operációs rendszerének saját készülékre telepítésével kapcsolatban. Mégis az a helyzet, hogy ha a kezünkbe veszünk egy HTC-t és egy azzal megegyező kategóriájú, akármilyen másik gyártó által készített masinát, előbbi jobban fog tetszeni, mert úgy fogjuk érezni, hogy ez valóban a felhasználóra van szabva, nem csak a specifikációjával domborít. Igaz, a HTC alaposan meg is kéri eszközei árát.

[+]

A legújabb dobásuk a HD2 nevű készülék, mely prototípus korában még a Leo névre hallgatott, most viszont felnőtt és eljutott szerkesztőségünkbe is. Ami azt illeti, ezt duplán is megtette, mivel a hazai disztribútor Speedshop mellett az XXL GSM is küldött egy tesztpéldányt, ráadásul mindezt egy időben tették, de mi nem bánkódtunk, mert legalább főszerkesztőnknek is jutott egy az új csodagépből, aki ennek megfelelően itt-ott rövid kommentárokkal fogja kiegészíteni ezt a cikket — legalábbis ezt ígérte. (Ezt be is tartom - Bog)Térjünk át a dobozra: picurka, jól megtömött kartonboxról van szó, mely enyhe Apple utánérzést sugall, bár fehér és zöld, nem pedig fekete. A tetején található kép a készülék kijelzőjének méreteit szemlélteti (mely mindkét irányba "big"), minket viszont a tartalom jobban érdekelt. Prémium kategória ide vagy oda, nem vagyunk különösebben elhalmozva, az adatkábel mellett egy azzal együtt használható hálózati töltőadaptert, sztereó fülhallgatót, vékonyka tokot és egy átalakítóval egybecsomagolt 2 GB-os microSD kártyát találunk.

Külső

A HD2 egy méretes készülék, de az igényes kialakításnak és a mindössze 11 milliméteres vastagságnak köszönhetően nem fogjuk úgy érezni, hogy egy féltéglát hordunk a zsebünkben. A cucc tömege viszont kicsit necces, de a 157 gramm mindenképp jól illik a a 120,5 milliméteres magassághoz és a 67 milliméteres szélességhez. Az anyaghasználat kiváló, a hátlap levehető része egy szálcsiszolt felületű fémlap, a hátul és oldalt lévő műanyagok finom, selymes tapintásúak, az előlap pedig egy ránézésre elég ellenálló, kemény plasztikból készült. Az összeszerelési minőség szintén nem hagy sok kívánnivalót maga után, egyedül az előlap tetején lévő réseknél fordulnak elő problémák, oda ugyanis könnyedén beragadnak a hajszálak és egyéb szöszök.

Az illesztési hézagban megragadhatnak szöszök és hajszálak

Az előlap tetején a különféle cuccokat szintén előszeretettel gyűjtő, rácsos telefonhangszóró található, mellette, de a szemek elől elrejtve található a fény- és a távolságérzékelő szenzor, melyeknek telefonálás közben jut nagy szerep. Másodlagos kamera nincs, videótelefonálni tehát nem igazán fogunk tudni a készülékkel — azaz tudunk majd, csak minket nem fog látni a beszélgetőpartnerünk. Ezzel el is érkeztünk a készülék legimpresszívebb részéhez, a 4,3 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles felbontású, kapacitív érintőkijelzőhöz, mely az iPhone-hoz és az újabb Androidokhoz hasonlóan képes több ujj nyomását is érzékelni. A kapacitív kijelzők a rezisztívekkel ellentétben nem érzékeli a ceruzával történő nyomkodást, az ujjal való használatra vannak optimalizálva — ez egyébként az első ilyen kijelzővel ellátott Windows Mobile alapú készülék. Az előlap alján szerencsére kevés a hely, de az ott lévő öt gomb még kényelmesen elfér, még egy apró HTC logónak is maradt hely. Quietly brilliant — ez a gyártó új szlogenje, véleményem szerint már csak az előlap kialakításához is tökéletesen passzol: semmi csicsa, csak a használhatóság.

Nem másodlagos azonban az sem, hogy ez a hatalmas kijelző igen csúnya tud lenni, ha nem törölgetjük rendszeresen, nem csak egyetlen ujjlenyomat lesz rajta, hanem rendes maszatolás, mivel a HD2 kezelésekor az ember össze-vissza húzogatja ujjait a képernyőn - s ennek bizony nyoma marad. - Bog

[+]
Gyönyörű kijelző

A hátlap több dolog miatt is jól néz ki. A levehető részről már volt szó, ennél is érdekesebb viszont, hogy az egész itteni résznek van egy apró íve, ami nem csak szemet gyönyörködtetően fest, hanem a kényelmes fogáshoz is nagyban hozzájárul. A felül lévő, 5 megapixeles kamera kialakítása viszont elég érdekes, az ugyanis kiemelkedik a síkjából, asztalra letéve a készülék arra fekszik rá, ami miatt a lencse körül van egy keret. A gond vele tehát nem az, hogy karcolódik, hanem az, hogy könnyedén meg tudjuk fogni a plexilapot, amit így fotózás előtt állandóan le kell majd törölnünk. Az optikától balra a kihangosító hangszórója, jobbra pedig a két ledből álló villanófény kapott helyet.

[+]

Felül nincs semmi, jobbra a hátlap levételéhez szükséges mélyedést alakították ki a fém részben, körmöt és embert próbáló feladat a lepattintás, ha egy hölgy hosszú körömmel próbálkozna, valószínűleg mehetne is tovább a manikűröshöz. (Az én tapasztalataim szerint körömre nincs akkor szükség, ha ez ember pontosan eltalálja, hogy hol kell izomból megynomni ÉS felfelé is húzni egyszerre a hátlapot. Ez hosszas kísérletezést igényel, de rá lehet érezni. - Bog) Balra a hangerőszabályzó gombok kaptak helyet, a lényegi rész viszont alul található: microUSB csatlakozó és 3,5 milliméteres fülhallgatókimenet. A HTC tulajdonosok álma beteljesült.

[+]

A telefon nagyon impresszív. Mind formavilágát, mind összeszerelési minőségét tekintve olyan mestermunka, amelyhez fogható kevés van a mobilkommunikációs világban. Nagy szavak ezek, de bárkinek mutattam a készüléket, minden esetben hangos robaj kísérte tettemet, aminek csupán az volt az oka, hogy a népeknek bizony leesett az álluk. Jó példa erre Pheke kolléga (a Térerő harmadik műsorvezetője), aki azonnal lángra lobbant a HD2 láttán, és kommunikációja arra a mondatra szűkült, hogy "egy ilyen kell nekem".

Hardver, sebesség, adatkommunikáció

Hardveres téren egy egy rossz szavunk sem lehet: a készülék szívét jelentő Windows Mobile 6.5-ös verzióját a Qualcomm új Snapdragon nevű processzora hajtja meg, a QSD8250 típusú chip kereken egy gigahertzen fut. Ehhez jön hozzá a 448 MB RAM és az 512 MB ROM, adatok tárolására ezekből 122, programok futtatására pedig 208 (!) MB jut — ha nem lenne a Sense felület, valószínűleg még több hellyel gazdálkodhatnánk, lévén a készülék bekapcsolása után 128 MB-nyi szoftver fut a háttérben.

[+]
Mint a villám

A készülék sebessége minden igényt kielégít, remélem nem gázolok senki szívébe, ha azt mondom: ez bizony az iPhone szintje. Mindez egy új mérföldkövet jelent a Windows Mobile alapú készülékek életében, melyek eddig az elmúlt években megjelent konkurenseiknél jelentősen lassabbak voltak, ráadásul sok gyártó memóriagondokkal is küzdött. A készülék sebességével kapcsolatban sokat elmondanak az általunk használt Pocket PC Mark tesztprogram eredményei, melyeket kézenfekvő összehasonlítani a korábbi HTC-k és az azonos processzort használó S200 eredményeivel is.

A processzor nyers erejét kifejező Dhrystone tesztben a HD2 rádupláz az MSM processzorra épülő HTC-k eredményeire, az S200-nál viszont több, mint 100 ponttal gyengébb, a miértre nem tudjuk a választ. A CPU multimédiás képességeit mérő Whetstone benchmark viszont mind az Acer-höz, mind az elődökhöz képest triplázni tudott, ami hasonlóan bámulatos eredmény, mint a memóriatesztre kapott 2130 pont — a csúcs eddig 1000 körül mozgott. A fájlrendszer 200 pontja az átlagnál jobb, az S200-nál gyengébb eredmény, az viszont örvendetes, hogy a grafikus teszt a nagy felbontás ellenére is 50 pont fölé kúszott — emlékeztetőül: az S200 25 pontot kapott, a két dimenziós kép megjelenítésért felelős vezérlőprogram tehát a jelek szerint kétszer olyan jól lett megírva, mint a nagy konkurensnél.

Persze lehet itt számokkal és teszteredményekkel dobálózni, de talán elég, ha annyit mondok, hogy ez minden idők leggyorsabb, legjobban kezelhető Windows Mobile készüléke. Sosem gondoltam volna, hogy a 7-es Windows Mobile (illetve Phone) megjelenése előtt láthatok olyan gépet, ahol tényleg nem kell egy szemernyit sem várni semmire. Minden azonnal történik, ehhez pedig a kijelző érzékenysége és finomsága is jó partner. - Bog

HTC Sense, szoftverek

A készüléken a HTC Sense nevű grafikus felhasználói felülete fut, ugyanezen a néven játszanak az új generációs Android alapú gépek (Hero, Tatto) hasonló megoldásai is. Itt mégsem azt kapjuk, amit ott láthattunk, hanem a HTC TouchFLO 3D továbbfejlesztett változatát, nem is teljesen értem, hogy miért kellett a névváltás, mert ami azt illeti, nem történt túl sok előrelépés. Az alul látható menüsor elemeinek taglalásába nem mennék bele, mert az oldal alján látható videón minden szépen megtekinthető, az újdonságokról viszont mindenképp szeretnék szólni.

Az első oldal (a Home képernyő) fontos újítása az az alul látható gyorsindító sor, melybe programokat, webes könyvjelzőket és személyeket egyaránt berakhatunk — kevésbé hasznos újítás, hogy immár nem csak statikus, hanem animált háttérképekkel is feldobhatjuk ezt a részt. A tárcsázásért, az üzenetkezelésért és az internetes tartalmak eléréséért felelős oldalak nem változtak, a naptár viszont rengeteget fejlődött. Napi, heti, havi és éves nézettel is rendelkezik, az aktuális napnál mutatja a várható időjárást, a bejegyzéseket pedig rendkívül sok kapcsoló és lehetőség mellett képes elmenteni. A program beágyazásával egyidejűleg a Windows Mobile pocsék ronda gyári naptárának szerencsére búcsút is inthetünk (egy almenüből azért elő tudjuk bányászni, ha nagyon akarjuk), de nem kell megijedni, a HTC Calendar pont azokat a funkciókat tudja, amiket az ebből a szempontból sokra tartott elődje, csak épp szép és használható kezelőfelületet kapott.

A naptár füle után jön a sokak számára hasznos tőzsde, majd a később alaposabban is kitárgyalásra kerülő multimédiás részek, végül az időjárás előrejelző, a Twitter kliens, a még mindig a hülyeség kategóriájába eső Footprints (koordinátákkal ellátott fotók nézegetéséhez és szerkesztéséhez), majd a beállítások, ahol szintén hatalmas előrelépések történtek. A Windowsos menük úgy ahogy vannak, eltűntek, helyüket ujjal is kiválóan kezelhető, teljesen logikusan felépített, szép animációkkal operáló felületekkel találkozhatunk, mindent egyszerű beállítani, csodás az egész. Az viszont picit zavart, hogy a HTC-féle feladatkezelő kimaradt, azt tehát nem tudjuk beállítani, hogy a programok az X gomb megnyomására ténylegesen be is záródjanak. A 200 MB-os programmemóriában mondjuk nevetve elfutnak a jellemzően legfeljebb másfél-két megabájtot használó alkalmazások, de az X gombot megjavító programocskát ettől függetlenül meghagyhatták volna nekünk.

A Start menü viszont sajnos Windowsos, a 6.5-tel debütáló, személyre szabhatatlan borzalomról van szó, még szerencse, hogy a Sense-nek köszönhetően elvétve fogjuk használni. Pár dologért azért be kellhet lépnünk ide is, itt van ugyanis a programok letöltésére szolgáló Marketplace, az Office Mobile, a Windows Live, a kereső widget, a Bing meglehetősen jóra sikerült kliensprogramja, plusz az olyan elmaradhatatlan dolgok, mint a jegyzettömb vagy a számológép. Hogy teljes legyen a sor, de ne egy mondatba legyen bezsúfolva a szoftverek listája, említést tennék a hangrözgítőről, az RSS olvasóról, a Remote Desktop Mobile-ról, a Jetcet Print 5-ről, az Adobe Reader LE-ről, a JBlend-ről, a digitális iránytűről és a névjegykártyák digitalizálására szolgáló WorldCard Mobile-ról — szép kínálat. Ezen programok bármelyikét kirakhatjuk a Sense-en futó gyorsindító menüre, magának a felületnek a füleit pedig szabadon eltávolíthatjuk, nem kell tehát, hogy kint legyen mondjuk a tőzsde, ha sosem használjuk.

Az újdonságon futó programokról, illetve a készülék sebességéről nyújt tájékoztatást az alábbi mozgóképanyag:

Nem tudom, hogy a fentiekhez mit kellene még hozzátenni. A Windowsra alakított Sense UI kezelése előtanulmányok nélkül is mindenki számára egyértelmű, s bár elég magas fokon át lehet szabni, alapvetően nem lesz rá szükség, mert a gyári beállításokkal is karcolja a hibátlanságot. - Bog

Telefonálás, üzenetkezelés, net

Adatkommunikációs téren egy rossz szavunk sem lehet. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból kettőt támogat a gép (900/2100 MHz), ami bőséges adatátviteli repertoárt jelent. Internetezni hálózattól függően GPRS-en, EDGE-en, UMTS-en vagy HSPA-n keresztül tudunk, utóbbinál a maximális letöltési 7,2, a feltöltési pedig 2 Mbps. A Bluetooth verziószáma 2.1-es, a szabványos microUSB 2.0-s, ami kellően gyors adatátvitelt tesz lehetővé. Számítógépre kötve a HD2 képes modemként működni, még ennél is nagyszerűbb viszont, hogy egy előre feltelepített programnak köszönhetően egy szempillantás alatt WiFi routert varázsolhatunk a gépből, ami ezer és egy esetben jöhet jól. A beállítás nem túl bonyolult, gyakorlatilag csak egy tetszőleges WEP titkosítási kulcsot kell megadnunk, utána működik.

Telefonálás közben sajnos nem lehettem maradéktalanul elégedett, a nálam lévő tesztkészülék nagyon sok hívást eldobott (körülbelül minden másodiknál újra kellett tárcsáznom, mert megszakadt a beszélgetés), ráadásul néha megmagyarázhatatlan zajokat is hallatott a vonal túlsó végén. A Bognál lévő készüléken ezeknek nyoma sem volt, tehát valószínűleg egyedi hibáról van szó — most tehát kifejezetten jó, hogy két készülék is nálunk landolt. (Konkrétan az történt, hogy ha Bochával beszéltem telefonon, akkor egy idő után az volt a benyomásom, hogy a háttérben különösen ideges kikötői munkások egy igen sok tételből álló szállítmányt pakolnak le egy hajóról - Bog) A szoftveres rész viszont mindkettőnknek ugyanúgy rendben volt: végtelen kapacitással rendelkező, adatokat Facebookról szipkázni képes, kiválóan kezelhető telefonkönyv (benne csoportok és "kedvencek" lista), valamint olyan mennyiségű szoftveres kényelmi funkciót, amihez hasonlót eddig még nem láthattunk. Igény esetén a készülék a giroszkópot (!) használja a csengéssel kapcsolatos funkciókhoz: észleli, ha a telefon táskában vagy zsebben van, ilyenkor automatikusan felhangosítja magát, de hasonlóan jó, hogy ha asztalon hagyjuk, majd hozzáérünk és elkezdjük megemelni, halkít a csöngésen, akkor ugyanis már felesleges üvöltenie. A HD2 ugyanis nagyon tud üvölteni, a 80 százalékos csengetési hangerő már fülsüketítő és egyben a frászt hozza mindenkire. A kényelmi funkciókra visszatérve: az már szinte alap, hogy az asztalon csengő gépet kijelzővel lefelé fordítva lenémul a hívás, ahogy az is természetes, hogy az automatikus profilt beállítva a készülék lenémítja magát a naptárba bejegyzett tárgyalások idejére. A hívásnapló is profi, alapból egyesített nézetben működik, de igény esetén rá tudunk szűrni az adott híváscsoportokra is (nem fogadottak stb.)

Üzenetkezelés terén is jól állunk, az SMS-ek szépen, chatszerű nézetben jelennek meg, ha belépünk a postafiókunkba, a Sense felületen pedig a legfrissebb üzenetek között tudunk lapozgatni. Ebben hasonlít rá a POP3, IMAP4 és Exchange szervereket, csatolt fájlokat és hitelesített SMTP szervereket egyaránt támogató e-mail kliens, mely automatikus e-mail letöltés esetén csak az üzenetek elejét tölti le, így spórolva az átvitt adatok mennyiségére — ez egyébként egy régi Windows Mobile-os fícsör. Az üzeneteknél tartva fontos szót ejteni a virtuális billentyűzetről is, mely érzésem szerint egy picit érzékenyebb a kelleténél, hatalmas mérete és kiváló elrendezése ellenére is könnyű félrenyomni rajta, az iPhone megoldása szerintem fényévekkel jobb. A telefon a képernyő nyomkodását egyébként rezgéssel is vissza tudja igazolni, amennyiben igényt tartunk a dologra.

Számomra itt volt a HD2 legnagyobb problémája. Akár álló, akár fekvő nézetben jött fel a virtuális QWERTY, mindig nagy önbizalommal álltam neki szöveget bevinni. Apám, ekkora helyen hatalmasak a betűk, Lagzi Lajcsi is gond nélkül tolhatná - ezt gondoltam. Ám a gyakorlat rácáfolt erre: nagyon sokat ütöttem félre, s tudom is ennek okát. A kijelző olyan szinten érzékeny, hogy tényleg volt olyan, hogy nem is értem hozzá, mégis reagált. Az ember önkéntelenül is a képernyő fölött hadonászik, s amikor ráközelít ujjával egy gombra, akkor lehet, hogy előbb egy szomszédos felett már közel halad el, hogy azt be is nyomja a szoftver. Szokni kell a dolgot.

A képek nagyíthatók

Az internetezés az Opera webböngésző legújabb változatának köszönhetően igazán jó élmény a HD2-n, ugyanakkor a szoftver sebessége és laptördelő képessége véleményem szerint még mindig nem éri el a Safari szintjét, sajnos. A beépített Internet Explorerrel ellentétben az Opera kezeli a két ujjal történő nagyítást/kicsinyítést, alapvetően gyors és szép az oldalképe, néha viszont bénázik, beragad a scrollozás, bénán töri a sorokat, megszenved egyes Flash ablakokkal és JavaScriptekkel. Az IE-nél mondjuk még így is sokkal, de sokkal jobb.

Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között dual-led villanó segíti, véleményem szerint elég gyenge hatásfokkal. A készüléken nem található exponálógomb, a fókuszáláshoz az érintőkijelzőt kell használnunk, touch focus, ott lesz éles a kép, ahova kattintunk, ha pedig mozgatjuk a telefont, az újra és újra fókuszálni fog mindaddig, amíg el nem sütjük a fényképezés virtuális gombját. Beállítási lehetőségekből rengeteg van, alapvető dolgokon túl az érzékenységet (ISO 100 - ISO 800) és elvileg a fénymérést is tudjuk piszkálni, utóbbi nálam szürke volt a menüben. Mosolyra exponálás és dinamikatartomány-növelés azért nincs, ráadásul a panorámafotókat is kézzel kell összeillesztenünk. Apropó: a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944, videóknál 640 x 480 pixel, utóbbiaknál a képfrissítési sebesség 30 képkocka/másodperc — tesztvideó itt.

Az elkészült fotók minőségétől nem fogjuk eldobni magunkat, de azért azt is túlzás lenne állítani, hogy a HD2 képei rosszak. A színek például kifejezetten élénkek, a zajszint is alacsony, ugyanakkor néhol homályos részleteket vehetünk észre, arról nem is beszélve, hogy a felvételek elég "digitálisak" — hogy érthetőbben fogalmazzak: mesterkéltek, látszik rajtuk, hogy digitális úton készültek.

A zenelejátszó szoftvert a Sense menüből érhetjük el. Szépen mutatja az albumborítókat, bedugott fülhallgatóval sávos hangszínszabályzót is elérhetünk, ha pedig rányomunk a Library gombra, ezer és egy szempont szerint szűrhetünk az ID3 tagek között. A nagy móka viszont akkor jön, ha elfordítjuk a kijelzőt, ilyenkor ugyanis megkapjuk a HTC-féle cover flow-t. Szoftveres téren tehát nagyon is rendben vagyunk, a hangminőség kihangosítva viszont nem az igazi, a HD2 olyan hangos akar lenni, amilyen nem tud, az eredmény fülsüketítő recsegés. A gyári fülhallgató viszont kifejezetten jól szól, ráadásul kényelmes, dizájnos, a kábelen lévő három gombbal pedig anélkül tudjuk kezelni a masinát, hogy elő kéne vennünk a zsebünkből — a kivétel a hangerőállítás, viszont azt is meg tudjuk tenni lezárt billentyűzettel. A 3,5 milliméteres jack-kimenet ugyebár a masina alján található, ezzel egészen addig nincs gond, amíg nem akarunk fektetett nézetben gépelni — olyankor ugyanis a kezünk nem fér oda a telefonhoz, de ezt azért túl lehet élni. A korábbi HTC-kről ismert MP3 vágó (Trimmer) sem maradt le az újdonságról, segítségével megvághatjuk, majd könnyedén beállíthatjuk csengőhangnak kedvenc számaink részleteit. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném az FM-rádió meglétét, kiválóan működik, mást nem igazán tudok róla mondani.

Csak egy apróság még, ami minket is meglepett: a zenelejátszó szépen felmegy a netre, és onnan tölti le a megfelelő albumborítókat. Magától, hiba nélkül. - Bog

A képnézegető szoftver varázslatosan gyors, ráadásul itt is van egy amolyan "picture-flow" nézet (ezt én találtam ki), melyben szépen, egymás mellett jelennek meg a készüléken lévő fotók, melyek között tudunk scrollozni is. A nagyításhoz meg kell nyitnunk az aktuális képet, majd két ujjunkat használva megtehetjük a csodát. Egyedül a videókkal kapcsolatban lehet egy kis hiányérzetünk, a Media Player ugyanis nem támogatja a DivX/XviD tömörítésű fájlokat — ezek vannak: .wmv, .asf, .mp4, .3gp, .3g2, .m4v és tömörítetlen .avi.

Üzemidő, összegzés

A készülékben található GPS-vevő, melyet gyárilag a Google Maps és a CoPilot nevű navigációs szoftver tud kihasználni. Betoltam az iGO 8.3-as, eredeti verzióját is, sajnos nem indult el. Reméljük, hogy a fejlesztők nagyon rövid időn belül orvosolni fogják a dolgot.

Az akkumulátor kapacitása 1230 mAh, ami egy kicsit talán sovány ehhez a hatalmas kijelzőhöz képest. Tény ami tény, a HD2 nem a készenléti idő bajnoka, de azért panaszra sem lehet okunk, sok telefonálás, gépelés és WiFi-s/mobilnetes böngészés mellett is kibírta másfél napig, mikor pedig kevesebbet használtam, két napig is elment. Ennél többet viszont valószínűleg senki nem várhat.

[+]

Kezdem a rossz hírrel: a luxuskategóriát nem nézve a HTC HD2 a jelenleg kapható legdrágább telefon, ára bruttó 180.000 forint. Ennyiért kapjuk meg a ma létező legmodernebb és leggyorsabb hardvert, az összes elérhető szolgáltatást és technológiát, amit csak egy telefonba 2009 végén bele lehet zsúfolni — ráadásul mindezt finoman megmunkálva, tökéletesen optimalizálva. A HD2 olyan, mint egy Ferrari: benne van minden, amiről az emberek álmodnak, hatalmas odafigyeléssel készülék, viszont az átlagember számára megfizethetetlen. (Mondjuk pont Ferrari nem kéne, ez inkább Lexus kategória. Szerintem. - Bog) Ha én nem tapasztaltam volna a hangminőségbeli problémákat, a virtuális billentyűzet pedig egy icipicit jobb lenne, akkor kijelenthetném, hogy a HTC egy kategóriáján belül tökéletes gépet alkotott. Bog valószínűleg még inkább így érzi, mivel nála csak a gépeléssel akadtak gondok, ennek kapcsán viszont talán újra bebizonyosodott, hogy bár létezik a "jónál is sokkal jobb" fogalma, a tökéletes telefont valószínűleg soha nem fogjuk a kezünkbe venni. Előre elnézést kérek a plecsni miatt: ilyen horror összeg mellett vétek valamire azt mondani, hogy "Ajánlott", de a HD2 sokkal többet érdemel annál, hogy "Tetszett". Csak ne lenne ilyen piszok drága.

HTC HD2 (Leo)

Bocha feat. Bog

Az egyik tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem, kattintson ide. A másik tesztkészüléket az XXL GSM bocsátotta rendelkezésünkre. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A készülék tesztelésekor használt iGO navigációs szoftvert szintén a SpeedShoptól kaptuk, köszönjük!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC HD2
	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	120,5 x 67 x 11 milliméter
	Tömeg	157 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel
	Kijelző típusa	kapacitív TFT érintőkijelző (multi-touch)
	Színárnyalatok száma	65536
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória / max. MMS méret	dinamikus / ?
	Memória	448 MB RAM / 512 MB ROM
	Memória bővíthetősége	microSDHC (2 GB-os kártya a csomagban)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP is)
	WiFi	802.11b/g (WiFi router funkció is)
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (A-GPS is)
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Windows Mobile 6.5 + HTC Sense
	Processzor	1 GHz-es Qualcomm Snapdragon QSD8250
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	HTC Calendar, Footprints, YouTube kliens, Google Maps, Bing, CoPilot, Opera böngésző, Peep, Facebook, Twitter
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, dual-ledes villanó
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (640 x 480 pixel @ 30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1230 mAh-s Li-Ion
	Készenléti idő	490 óra (2G) / 390 óra (3G)
	Beszélgetési idő	6 óra 20 perc (2G) / 5 óra 40 perc (3G)
	Egyebek
	giroszkóp