Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között dual-led villanó segíti, véleményem szerint elég gyenge hatásfokkal. A készüléken nem található exponálógomb, a fókuszáláshoz az érintőkijelzőt kell használnunk, touch focus, ott lesz éles a kép, ahova kattintunk, ha pedig mozgatjuk a telefont, az újra és újra fókuszálni fog mindaddig, amíg el nem sütjük a fényképezés virtuális gombját. Beállítási lehetőségekből rengeteg van, alapvető dolgokon túl az érzékenységet (ISO 100 - ISO 800) és elvileg a fénymérést is tudjuk piszkálni, utóbbi nálam szürke volt a menüben. Mosolyra exponálás és dinamikatartomány-növelés azért nincs, ráadásul a panorámafotókat is kézzel kell összeillesztenünk. Apropó: a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944, videóknál 640 x 480 pixel, utóbbiaknál a képfrissítési sebesség 30 képkocka/másodperc — tesztvideó itt.

Az elkészült fotók minőségétől nem fogjuk eldobni magunkat, de azért azt is túlzás lenne állítani, hogy a HD2 képei rosszak. A színek például kifejezetten élénkek, a zajszint is alacsony, ugyanakkor néhol homályos részleteket vehetünk észre, arról nem is beszélve, hogy a felvételek elég "digitálisak" — hogy érthetőbben fogalmazzak: mesterkéltek, látszik rajtuk, hogy digitális úton készültek.

A zenelejátszó szoftvert a Sense menüből érhetjük el. Szépen mutatja az albumborítókat, bedugott fülhallgatóval sávos hangszínszabályzót is elérhetünk, ha pedig rányomunk a Library gombra, ezer és egy szempont szerint szűrhetünk az ID3 tagek között. A nagy móka viszont akkor jön, ha elfordítjuk a kijelzőt, ilyenkor ugyanis megkapjuk a HTC-féle cover flow-t. Szoftveres téren tehát nagyon is rendben vagyunk, a hangminőség kihangosítva viszont nem az igazi, a HD2 olyan hangos akar lenni, amilyen nem tud, az eredmény fülsüketítő recsegés. A gyári fülhallgató viszont kifejezetten jól szól, ráadásul kényelmes, dizájnos, a kábelen lévő három gombbal pedig anélkül tudjuk kezelni a masinát, hogy elő kéne vennünk a zsebünkből — a kivétel a hangerőállítás, viszont azt is meg tudjuk tenni lezárt billentyűzettel. A 3,5 milliméteres jack-kimenet ugyebár a masina alján található, ezzel egészen addig nincs gond, amíg nem akarunk fektetett nézetben gépelni — olyankor ugyanis a kezünk nem fér oda a telefonhoz, de ezt azért túl lehet élni. A korábbi HTC-kről ismert MP3 vágó (Trimmer) sem maradt le az újdonságról, segítségével megvághatjuk, majd könnyedén beállíthatjuk csengőhangnak kedvenc számaink részleteit. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném az FM-rádió meglétét, kiválóan működik, mást nem igazán tudok róla mondani.

Csak egy apróság még, ami minket is meglepett: a zenelejátszó szépen felmegy a netre, és onnan tölti le a megfelelő albumborítókat. Magától, hiba nélkül. - Bog

A képnézegető szoftver varázslatosan gyors, ráadásul itt is van egy amolyan "picture-flow" nézet (ezt én találtam ki), melyben szépen, egymás mellett jelennek meg a készüléken lévő fotók, melyek között tudunk scrollozni is. A nagyításhoz meg kell nyitnunk az aktuális képet, majd két ujjunkat használva megtehetjük a csodát. Egyedül a videókkal kapcsolatban lehet egy kis hiányérzetünk, a Media Player ugyanis nem támogatja a DivX/XviD tömörítésű fájlokat — ezek vannak: .wmv, .asf, .mp4, .3gp, .3g2, .m4v és tömörítetlen .avi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!