Operációs rendszer, kezelés

Ezen a készüléken debütált a BlackBerry 10 névre hallgató operációs rendszer, mely – mint arról az első oldalon is szót ejtettem – teljesen más alapokon nyugszik, mint a korábbi okostelefonokon található BlackBerry 7.1. Ezeket az alapokat pedig egy Unix-like operációs rendszer, a QNX adja, melynek fejlesztőit a BlackBerry pár éve felvásárolta, egy hasonló rendszerrel pedig a PlayBook nevű táblagépen is találkozhattunk. Alkalmazások szempontjából a kompatibilitás adott, a táblagépre írt szoftverek gond nélkül letölthetők és futtathatók a BlackBerry 10-es rendszeren is, plusz sok hasonló gesztussal találkozhatunk az új Z10-en is, úgyhogy aki már használt PlayBookot, az kicsit könnyebben fog megbarátkozni az újdonsággal.

[+]

A BlackBerry 10 ugyanis nagyon erősen épít a gesztusvezérlésekre, ebből a szempontból vonható némi párhuzam a Palm által fejlesztett WebOS rendszerrel, de itt egy sokkal átgondoltabb, profibb és modernebb szisztémáról van szó. Igazság szerint egyáltalán nem lehet összehasonlítani semmivel, pláne nem a korábbi BlackBerry OS-ekkel; azokból leginkább a mély beállítási lehetőségeket vette át, a gesztusvezérlések részben újak, részben a PlayBookból jönnek, a látványvilág androidos szinten van, a sebesség pedig olyan, mintha egy iPhone 5-öt használnánk, csak épp sokkal gyorsabb a multitasking, azaz több megnyitott alkalmazás egyidejű kezelése. Ez azért nem hangzik egy rossz egyvelegnek.

[+]

Az irányítás mindenesetre tényleg új, olyannyira, hogy első bekapcsolás (vagy teljes visszaállítás) után kötelező végigcsinálnunk egy alapozót, amit nem kerülhetünk ki, nem ugorhatunk át. A korábbi BlackBerry felhasználóknak egyébként itt nyílik lehetőségük a korábbi profiljukat átemelni az új készülékre, a BBM-kontaktlista egy ideje ugyanis már nem készülékhez, hanem BlackBerry ID-hez kötött, szóval az adatmigrálást házon belüli váltás esetén kipipálhatjuk (Androidról és iPhone-ról jövők pedig a Gmailt tudják használni a kontaktok átemeléséhez). De térjünk vissza rendszer felépítésére és a gesztusokra: alapesetben egy rácsos elrendezésű, 4 x 4 elemből álló menüt láthatunk, melyet horizontálisan tudunk lapozni. Alul három darab fix ikon található, a baloldali a telefonos funkciókhoz visz, a középső egy kereső (mely a telefon tartalmában és a weben is turkál), a jobboldali pedig a kamerát indítja el. Az elindított alkalmazásokat egy lentről (a képernyő alatt lévő BlackBerry logótól) indított, felfelé irányuló ujjmozdulattal tudjuk háttérbe rakni; ha legalább egy alkalmazásunk van lekicsinyítve, akkor a menürendszertől balra lesz egy újabb képernyőnk, ahol a pillanatnyilag futó szoftverek láthatók. Egy oldalon legfeljebb négy darab, de a lista vertikálisan görgethető, összesen nyolc alkalmazást rakhatunk a háttérbe, de négy-ötnél többet a mindennapos használat során nem fogunk, meg nem is érdemes, mert hat-hétnél a rendszer egy icipicit lassabb lesz, mint egyébként. Itt egyébként többé-kevésbé valódi multitaskingról van szó, a szoftverek egy része tényleg fut és ellátja a feladatát a háttérben, de vannak olyanok is, amelyek igazából leállnak, így a háttérbe küldésnek csak annyi értelme van, hogy egy hajszállal gyorsabban indulnak el, mint egyébként tennék, ami úgy mellesleg szintén villámgyors. Egyes szoftverek háttérbe rakva kvázi widgetként működnek tovább, a naptár például a következő eseményeket fogja mutatni, a zenelejátszó viszont sajnos az albumborítót rajzolja ki, holott egy play/pause vagy egy léptető gomb hasznosabb lenne – igaz, ha beállítjuk, erre a célra használhatók a hangerőszabályzó gombok, ha hosszan nyomva tartjuk őket.

[+]

A rendszer egyik legfontosabb része az üzenetkezelő, mely olyannyira része az egésznek, hogy gyakorlatilag nem tekinthető külön alkalmazásnak, nem lehet bezárni. Ez is a menütől balra, a multitasking képernyőtől még egy görgetésre található, magyarán futó alkalmazások esetén a horizontális lista bal szélén találhatjuk az üzeneteket, amellett a multitasking képernyő, majd a menü oldalai foglalnak helyet. Az üzenetekhez egyébként úgy is eljuthatunk, ha bármilyen szoftvernél csinálunk egy felfelé irányuló ujjmozdulatot, de a képernyő közepén megállunk és nem felfelé, hanem jobbra toljuk tovább végtagunkat. Androidról érkezett felhasználók számára fontos lehet a fentről lehúzható értesítési sor, melyet csak a menüben és a multitasking képernyőn érünk el, bizonyos szoftverekben ugyanis fentről lefelé swipeolva az adott alkalmazás almenüjét, beállításait érhetjük el. Az értesítési képernyő mindenesetre ellátja a feladatát, egy mozdulattal eljuthatunk belőle a beállításokig, zárolhatjuk az automatikus forgatást (mely egyébként csak az appoknál működik, a menü mindenképp állított nézetben látható), ki-bekapcsolhatjuk a WiFit és a Bluetooth-t, bekapcsolhatjuk az ébresztőt, valamint lenémíthatjuk a telefont, válthatunk profilt. Itt külön tetszik, hogy mondjuk a WiFi ikonját megnyomva a be- és kikapcsolás történik meg, de ha a mellette lévő feliratot érintjük meg, rögtön a WiFi beállításoknál találhatjuk magunkat és választhatunk hálózatot.

A gesztusvezérlős rendszer tökéletesen működik, pár óra használat után már olyan természetes a kezelés, mintha mindig is ezzel éltünk volna. A rendszer egyedüli gyenge pontja a készenléti képernyő; itt ugyan nagyon látványos az animáció, amivel feloldhatjuk a zárat, de kicsit túl könnyen megy az egész, aminek köszönhetően egy pár alkalommal még a zsebem is megbirkózott a feladattal, így hívva fel akaratlanul pár ismerősömet. A lezárt készenléti képernyőn egyébként az időt és a dátumot is láthatjuk, két sorba tetszőleges szövegeket írhatunk ki, alul egy kis ikon segítségével elindíthatjuk a kamerát, bal oldalon pedig üzenettípus szerint szeparálva láthatjuk, hogy milyen olvasatlan dolgaink lapulnak az üzenetkezelőben. Ezekhez azonban nem juthatunk el egyből, de mivel feloldás után az említett fordított L-alakú swipe-mozdulat segítségével egyből az üzenetekhez jutunk, ez nem nagy hiányosság.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!