Hardver, szoftverezettség

A burkolat alatt a MediaTek MT6582 utódja, az MT6580 lapul, komponensek tekintetében abszolút megegyezik a két lapka, négymagos processzor található benne, az ARM Cortex-A7 magok maximális órajele 1,3 GHz, a grafikus feladatokat Mali-400 végzi, a hozzá tartozó RAM pedig 2 gigabájt. A belső tárolója 8 gigabájtos, de ebből a felhasználó már eleve csak 4,02 gigabájtot lát, amiből még a gyári alkalmazások is lecsippentenek valamennyit, a végeredmény nagyjából 2,5 gigabájt marad, amit a felhasználó tárolásra használhat. Szerencsére igénybe vehetjük a microSD kártyánkat is, maximum 64 gigabájtosat tud kezelni, bár ez a hardver már egy jól telepakolt 32-essel is megküzd, ha mondjuk zenéket kell inicializálnia.

A rendszersebesség meglepően jó, beköltözés után sem találkozunk különösebben komoly akadásokkal, vagy belassulásokkal, a mindennapi használat során tulajdonképpen meg is feledkeztem arról, hogy még egy MT6735-variáns sem fért bele a Zenfone Góba, egyedül akkor eszméltem fel, amikor komolyabb játékokkal akartam játszani, vagy a benchmark tesztek eredményeit nézegettem. Melegedés csak nagyon enyhe mértékben van csak jelen, a hátlap közepén érezhető néha, ha komolyabb munkát adunk a rendszerchipnek.

Az 5.1-s Android alapjain látható az Asus saját felülete, amit már számos Zenfone-ról ismerünk. A tajvani gyártó nem csak egy másik launcherrel oldotta meg az egyediség kérdését, a ZenUI felület rendkívül jól használható, és sok olyan funkció van benne, ami a gyári Androidból egyszerűen hiányzik. A kezelőfelület mappázásért kiált, ha letöltünk egy új alkalmazást az Áruházból, akkor nem csak a főmenübe teszi be az ikont, hanem a kezdőképernyőre is, de nem úgy, hogy csak odadobja, ahol talál helyet, hanem automatikusan mappát keres neki, jó eséllyel olyan helyre teszi, ahova mi is tettük volna: játékokat a játékokhoz, eszközöket a szerszámos ládába, stb. Ha hosszan megnyomjuk az alkalmazásváltó érintőgombját a kezdőképernyőn, akkor a felület beállításai közé keveredünk, itt telepíthetünk ikonkészleteket, változtathatjuk a háttérképet, az oldalakat, a kezdőképernyők közötti görgetési hatást, a betűtípust és sok más egyebet is.

Az alkalmazásainkat jelkóddal védhetjük az illetéktelenek elöl, de a ritkán használt programokat akár el is rejthetjük az összes alkalmazás listájáról. Az értesítési függöny két lefelé csúsztatással mutatja meg magát teljesen, első gördítésre az aktuális értesítéseink bukkannak fel, másodikra pedig a gyorsbeállításaink, amiket természetesen szintén egyedileg állíthatunk össze. A ZenMotion névre hallgató zárolt képernyős gesztusvezérlés sem maradhatott el, a hatásfoka jó, de a menüpontjai fixek, nem állíthatjuk be egyénileg, hogy melyik betűhöz milyen funkciót szeretnénk társítani.

Maga a felület tehát roppantul összeszedett, és jó dolgokat tartalmaz, de sajnos nagyon sok fölösleges dolog is van benne: bár a számítógépünk távoli vezérlésére használható Remote Link nem rossz, és a megosztásra remekül használható Share Link is megállja a helyét, de a CleanMaster, a Free Games, a TripAdvisor, a Dr. Safety, az Amazon Kindle, a Zinio, a SuperNote, az 5 gigabájtnyi felhőtárhelyet biztosító WebStorage és a hazánkban nem elérhető ZenCircle simán kimaradhatott volna a repertoárból, főleg annak tükrében, hogy az összes Google-szoftver is telepítésre került, tehát sok funkció eleve duplikálva jelenik meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!