Külső

Egy táblagépnél elvileg nem lehet túl sokat domborítani dizájn tekintetében, gondolhatnánk teljesen jogosan. Az Apple azonban sosem a ronda eszközeiről volt híres, így talán semmi meglepő nincs abban, hogy a kis iPad az egyik legszebb a maga méretkategóriájában. Tulajdonképpen három dologgal tud kiemelkedni a tömegből, melyek közül a legszembetűnőbb az, hogy a kijelző körül meglehetősen vékony a keret, ami nyilván szerepet játszik abban, hogy a 200 x 134,7 x 7,2 milliméteres méretet el tudták érni a mérnökök. A felsorolt három szám közül az utolsó sem egy hétköznapi érték, emellett pedig a sötétszürke színű, fémből készült hátlap az az elem, amivel nem találkozhatunk túl gyakran. A kicsivel 300 gramm fölötti tömeg is teljesen rendben van, az összeszerelés minősége pedig alapvetően jó, de egy méretes porszem becsúszott a gépezetbe: az eszközön található gombok lötyögnek. Olyannyira, hogy furcsa hangot is adnak ki, ha hozzájuk érünk, de ha a gépet elkezdjük rázogatni (amit nyilván senki nem fog megtenni csak úgy), akkor is hallani lehet azt, hogy a plasztikbillentyűk hozzáütődnek a fém borításhoz. Érthetetlen ez egy ilyen árkategóriájú terméknél.

[+]

A kijelző képátlója 7,9 hüvelyk, ami jelentősen kisebb, mint a nagy iPadek 9,7-es értéke, ugyanakkor valamivel nagyobb, mint az androidos gépeknél megszokott 7 inch. Ez részben annak is köszönhető, hogy a képarány itt is 4:3, nem pedig 16:9, aminek köszönhetően a kijelző felülete lényegesen nagyobb, mint amire a méret alapján számíthatnánk. Körülbelül 190 négyzetcentiméterről beszélhetünk; az alábbi táblázatban pár ismertebb készülék adatai megtekinthetők, hogy legyen összehasonlítási alap:

A képernyő fizikai méretét tekintve tehát jobb az iPad, mint a konkurensek ebben a kategóriában; a 8.9 hüvelykes gépekkel nem érdemes összehasonlítást végezni, hiszen azok a készülékek méretükben messzebb vannak a mini iPadtől, mint a 7 hüvelyekesek. Ugyanakkor látszik, hogy az első és második generációs Apple táblagépeknél használt 1024 x 768-as felbontás alacsonyabb képpontsűrűségre elég, mint amit egy ilyen árkategóriájú géptől elvárhatnánk, a 163 ppi-s értéknél gyakorlatilag csak a WVGA felbontású, 7 hüvelykes kínai gépek tudnak lejjebb menni (azoknál 133 ppi-vel számolhatunk). Ezek persze csak a technikai adatok, az IPS-technológiás megjelenítő ettől függetlenül gyönyörű képet vetít a szemeink elé, hiszen színei élénkek, betekintési szöge pedig nagy. Az Apple-nek egyébként nem nagyon volt választása, a négyszer ennyi pixellel operáló retina felbontást nem rakhatták bele ebbe a modellbe, hiszen az tönkrevágta volna az árat, ráadásul a 4. generációs iPadtől is elvette volna a házon belüli királynak járó koronát.

[+]

A használhatósággal alapvetően nincs gond. A reklámoknak megfelelően hátulról tényleg meg lehet tartani a gépet egy kézzel, de ez egy roppant kényelmetlen dolog és nem is túl praktikus, úgyhogy fícsörnek problémásan nevezhető. A gépet tehát úgy érdemes fogni, mint az összes többit, ami a vékony keret miatt sok esetben azt jelentheti, hogy a cuccot tartó kezünk hüvelykujja rálóg a kijelzőre. A tervezők számoltak ezzel, az ilyesmit nem veszi tapintásnak a cucc és simán lehet használni a másik kezünk mutatóujjával, de a multitouch szolgáltatások már nem működnek ebben az esetben.

[+]

A hátlap egyébként kellemes tapintású, a felül található bekapcsológomb jól kézre áll, az oldalt lévő csúszkát és hangerőszabályzókat is elég könnyen meg lehet találni. A menürendszerbe visszadobó gomb ezúttal is a kijelző alatt van, annak használatával sem lesz gond. Elrendezés tekintetében máshol sincs változás, a Lightning adatcsatlakozó alul kapott helyet, mellett mindkét oldalon rácsok, az egyik a hangszórót rejti, a másik pedig csak dísz, hiszen a mikrofon az eszköz tetejére került, nagyjából a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet szomszédságába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!