Azonosítók, kódok, számsorok

Hálózattopológiai szempontból a SIM-kártya a mobil állomás (Mobile Station, a továbbiakban MS) része, csak úgy, mint maga a mobilkészülék. A GSM-hálózatnak ez az egyetlen része, amivel a felhasználó valaha is közvetlen kapcsolatba kerül. Mivel az MS a hálózat végpontja, a rádióinterfészen történő adás-vétellel kapcsolatos valamennyi funkciót ellátja. Ha nem hálózattopológiai szempontból nézzük az MS-t, akkor persze nem feltétlenül mint végpontként tekintünk rá, hiszen úgymond végberendezés-adapterként is működhetnek, mikor is összeköti a végberendezést és a hálózati végződést - ez például olyankor történik, mikor számítógépre kötjük és modemként használjuk mobiltelefonunkat.

A mobilállomásoknak GSM-rendszerekben két üzemállapotuk van. Az egyik az ún. idle mód, mikor a készülék hallgatja az ún. szórócsatornákat, a másik pedig a társított (dedicated) mód, mikor egy kétirányú forgalmi csatorna van a mobilhoz rendelve a kommunikációs szükségleteinek kielégítése céljából — tehát telefonálás vagy adatátvitel közben. Értelemszerű, hogy a rádiófrekvencián történő adatátvitelt maga a készülék látja el, de az állomásokhoz a kulcsot mégis a SIM-kártya jelenti, aminek legegyértelműbb jele, hogy SIM-kártya nélkül egy mobiltelefon csak segélyhívások indítására használható. A SIM-kártya előfizető-specifikus információt tartalmaz az előfizetőnek nyújtott szolgáltatásokról, telefonszámok és SMS-ek tárhelyeként szolgál és tartalmazza az előnyben részesített hálózatok listáját — ez roamingoláskor fontos, mert külföldön is vannak előnyben részesített partnerhálózatok. A SIM-ezen kívül közreműködik majdnem minden biztonsági funkció megvalósításában is, például az előfizető-azonosításban, az információ továbbításában és titkosításában és az előfizető-azonosító adatainak védelmében, plusz fontos szerepe van roamingoláskor is. Az előfizetés ugyebár nem egy mobiltelefonhoz, hanem egy SIM-kártyához kapcsolódik, ha tehát átrakjuk a kártyát egy másik (lehetőleg kártyafüggetlen) készülékbe, akkor azon is fogunk tudni telefonálni.

A készülékhez és a SIM-kártyához is tartoznak szolgáltatói szempontból fontos adatok, előbbihez egyetlen egy, az IMEI-szám. Ez az angol International Mobile Equipment Identifier (nemzetközi mobilberendezést azonosító kód) rövidítése, egy négy részből álló, tizenöt jegyű szám, mely kizárólagosan azonosítja az egyes mobiltelefonokat. Az IMEI-szám a *#06# kóddal leolvasható a készülékekből, de egyben megtalálható az akkumulátor alatt lévő címkén is. Ha a hálózat kéri, a mobiltelefon automatikusan továbbítja számára az IMEI-számot.

Az IMEI négy részből áll: TAC, FAC, SNR, SP/CD. Nézzük ezeket sorban!

• Type Approval Code (TAC, azaz típusengedélyező kód): ez egy hat számjegy hosszú kód, az első két számjegy az ország kódja (Magyarországé a 08 vagy a 80), az utolsó négy pedig a mobilkészülék típusát határozza meg
• Final Assembly Code (FAC, avagy végső összeszerelő/gyártó kód): ez a két számjegyű kód a készülék gyártóját határozza meg
• Serial Number (SNR, avagy készülék szériaszám): ez a hat számjagyű kód a készülék gyártási száma
• Spare (SP) vagy Check Code (CD): az utolsó számjegy egy tartalék/ellenőrző kódot tartalmaz

A SIM-kártyához nem egy, hanem öt kód tartozik:

• IMSI (International Mobile Subscriber Identity, avagy nemzetközi mozgó előfizető azonosító): ez a felhasználó azonosítására alkalmas kód, mely tartalmazza az előfizetőre vonatkozó összes információt. Ha az előfizető mozgásnál van, minden azonosítási területváltáskor szükség van ennek kiadására, azonban biztonsági okokból ilyenkor nem ez, hanem a TMSI kerül felhasználásra.
• TMSI (Temporary Mobile Subscriber Identity, avagy ideiglenes mozgó előfizetői azonosító): egy ideiglenes felhasználói azonosító, melyet a hálózat hozzárendel az IMSI-hez. A TSMI folyamatosan változik, de a rendszer ezzel egyidejűleg regisztrálja, hogy az adott TMSI melyik IMSI-hez tartozik. A TMSI tehát csak egy adott azonosítási területen belül érvényes.
• LAI (Location Area Identity, avagy helymeghatározó azonosító): ez az azonosító a hálózat egy adott területét hivatott megjelölni. A készülék azonosítása a LAI és a TMSI együttes kiküldése alapján történik meg.
• Ki (Individual Subscriber Authentication Key, avagy személyleíró hitelesítő kulcs): ez alapján a kód alapján dönti el a rendszer, hogy mely szolgáltatások illetik meg a felhasználót.
• Kc (Cipher Key, avagy titkosítási kulcs): ez az air interface-en keresztüli titkosítás kulcsa — erről a jelen cikk végén linkelt, GSM-hálózatokat bemutató írásban lehet bővebben olvasni.

A fenti felsorolásból az IMSI az egyik legfontosabb azonosító. Annak ellenére, hogy a végfelhasználó soha nem találkozik vele, az IMSI gyakorlatilag egyértelműen azonosítja őt. A legfontosabb szerepe, hogy összeköti a SIM-kártyát és a telefonszámot. A SIM-kártyán rajta van egy szám (ezt mindenki ellenőrizheti), amit hozzá kell rendelni egy telefonszámhoz (ez az MSISDN). Igen ám, de ha ezt a két dolgot csak úgy egymáshoz kötjük, akkor ha elveszik a SIM, bukjuk a telefonszámot, ha pedig számot szeretnénk cserélni, akkor dobhatjuk a SIM-et a kukába. Nyilván ez nem megoldás, ezért az IMSI az az azonosító, amely egyfajta kulcsként szolgál. Ha a kártyát pótolni kell, akkor a felhasználó kap egy új SIM-et, amelynek a számát a telefonszámához tartozó IMSI-ben átírják, és voilá! Máris összerendeződött a SIM és az MSISDN.

A SIM-kártyának persze nem csak hálózati szempontból fontos kódjai vannak, hanem sorozatszáma (SSN, azaz Sim Serial Number). Tizenkilenc vagy húsz szám hosszúságú, sok információt tartalmaz, álljon itt egy példa (mondjuk 89 36 70 1200 08 320451 0) és lássuk, hogy mi mit jelent:

• Az első két szám (89) a telekommunikációs szabványra utal
• A harmadik és negyedik szám az ország kódját tartalmazza (36 - Magyarország)
• Az ötödiktől és hatodik szám a szolgáltató száma (70 - Vodafone)
• A következő négy szám a gyártás évét és hónapját jelöli (1200, tehát 2000. decembere)
• A következő két szám az úgynevezett switch configuration code, ebbe mélyebben nem érdemes belemenni
• Az utolsó karakter előtt helyet foglaló hat szám a SIM-kártya száma
• Az utolsó szám az úgynevezett ellenőrző kód

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!