Új hozzászólás Aktív témák

• #2723 kymco veterán vágányzár #2722

  Új Válasz 2008-01-05 10:33:04 #2723

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz vágányzár #2722 üzenetére

  Amikor gyerek voltam sokszor volt kérlelhetetlen társam a halálfélelem. Rokon temetéskor, házi állat elpusztulásakor mély búskomorságba tudtam süllyedni, és ez nagy arányban a saját jövőm előrevetítése miatt volt. Ahogy növekedtem, más dolgokra kezdtem fókuszálni, párkapcsolat, továbbtanulás, és az engem szorosan követő félelmetes és kérlelhetetlen társ elmaradt... Sokáig nem is foglalkoztam ezzel a dologgal.
  A megtérésemkor (mikor is felfedeztem, hogy Isten nem kitaláció, nem az emberi elme szüleménye, nem csupán egy pszihológusi mankó, amit addig én is gondoltam) a volt magyartanárommal beszélgetve megjegyeztem, hogy nekem olyan sokat jelent, hogy Jézus szeret, hogy engem nem érdekel, hogy van-e örök élet. Nem érdekelt, hogy mi lesz, ha meghalok, annak örültem, hogy akkor és ott vele lehettem. Vannak ilyen pillanatok minden ember életében. Hasonlóan nem érdekelt még a holnap sem, mikor a diákszerelmem kezét szorongathattam. Ezt nem félek most bevallani, szerelem volt a javából, de természetesen nem olyan, amit a hormonok jól fel tudnak erősíteni....sokkal inkább olyan szerelem, amit a gyermek érezhet az apja iránt, akiben feltétlen megbízik, akit elég erősnek képzel ahhoz, hogy mindenkivel szemben megvédje, akinek fürödni lehet a szeretetében.
  Vagy olyan szerelem, mint amikor rátalálsz egy igazi barátra, aki előtt semmit nem szégyelsz, aki mindig elérhető, akinek ki mered szolgáltatni magad.
  Ennek már 15 éve. Tizenötéve szerelmesedtem bele (tessék jól érteni) egy kétezer éve meghalt emberbe... Anyukám örült is meg nem is. Remélte, hogy egy huszas éveinek közepén járó ifjú előbb utóbb kigyógyul ebből.
  Hát nem pont ez történt
  Sokan azt gondolhatják, hogy ilyen defektussal nem lehet normális életet élni, és lehet, hogy igazuk van, de hát itt alapvetően az a kérdés, hogy mit tekintünk normálisnak.
  Változtak az érzéseim. Ma már nem égek olyan nagy lángon. De ég bennem a tűz.
  És hovatűnt a kérlelhetetlen társ, a halálfélelmem? Látótávolságon belül, de elég messze tőlem követ. Nem szól bele a hétköznapjaimba. El-el szorul a szívem, mikor gyermekeim korabeli gyerekek tragédiáit tolja szemem elé a pofátlan média, vagy a közösségi élet sodra. Mikor látom a beteg, magatehetetlen esetleg haldokló gyermek tekintetében a gyermekem szemét, elszorul a szívem... Nagy próbát jelentett még édesapám lassú halála is, láttam, hogyan emészti fel a százkiló feletti embert lassan a rák, és egy év alatt hogyan vált csontsovály, élettelen testté.
  Könnyű lenne azt az olcsó érvet előrángatni, hogy azért is jó hinni, mert nem kell félni a haláltól. Én nem ezért hiszek, és különösebben meg sem érint ma sem ez az érv.
  Hiszek Jézusban, hiszek Isten kegyelmében, és sokkal inkább a barát hétköznapi jelenlétét élem meg, mint a különleges védelmét, ami a kérlelhetetlen társtól, a halálfélelelmtől véd meg. Gyermekemnek sem nyújtok olcsó vigaszt, nem hazudom szemébe, hogy ne legyen a szívében űr, mikor elveszti szerettét, vagy rádöbben arra, hogy ő is a minden emberhez tartozik.
  A hit nem olyan primitív szinten ragad meg, hogy hiszek, mert így nem halok meg, vagy ha igen, akkor van a túlvilág. Ez most még talán elterelné a figyelmét a kérlelhetetlen társtól.
  Számomra, és szeretném, hogy a gyermekem számára is a hit nem hitigazságok ismeretét jelentse, hanem kapcsolatot. A hitigazságok élettelenek, az élő kapcsolatnak van csak dinamizmusa... Lehet kérdezni, lehet válaszra várni, lehet örülni, lehet haragudni, perlekedni, lehet bocsánatot kérni, lehet kételkedni, lehet elfordulni és lehet visszafordulni...
  Nos ezt jelenti számomra a hit...
  Nem tudom, hogy kisül-e bármi is más számára ebből a hozzászólásból, de rád fogom kenni, mert te indítottál megállásra, a hozzászólásod indított arra, hogy gondolkozzak, és a gondolataim miattad lettek esetenként rendezetlenül is digitalizálva.

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák