Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Speeedfire

    nagyúr

    válasz blattida #50299 üzenetére

    Hát, a tök inkább több akart lenni. Így is fent áll amit mondasz? :D

    Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com

  • #10726912

    törölt tag

    válasz Speeedfire #50301 üzenetére

    Az ablakra nagy nehéz sötétítő függönyt szoktak javasolni. A puuzle nem az a hangelnyelő akusztikai darab, amit a szakkönyvek is javasolnak :)
    De szokott lenni jó pár avatott ember, majd adnak neked tanácsokat, én is nekik köszönhetem a csekélyke tudást, őket meg minek idézzem? :) Inkább írják le ők a tapasztalataikat, nekik sokkal több van és megalapozott. :R

    [ Szerkesztve ]

  • Speeedfire

    nagyúr

    válasz #10726912 #50302 üzenetére

    A függöny megvan, többé-kevésbé vastag. A plafontól a földig ér 4m belmagasság. :)
    A puzzle nem tudom mennyire jó/rossz, de a semminél talán jobb/több. Illetve tapéta van mindenütt.
    Majd kiderül mit mondanak a nagyon erre, hátha van valami okos ötletük. :K

    Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com

  • mp54

    senior tag

    válasz #10726912 #50302 üzenetére

    Az ablakra nagy nehéz sötétítő függönyt szoktak javasolni. ...melyen könnyű átfújni a levegőt.

  • Bence01

    tag

    Sziasztok,

    Wharfedale s900 -al van valakinek tapasztalata? Házi-mozi frontnak néztem. Egy Onkyo-sr508 hajtaná.

    Köszi előre is!

    Solo Puffin ti darà forza e grinta a volontà

  • Akos1994

    aktív tag

    válasz mp54 #50304 üzenetére

    Ez számomra soha se volt egyértelmű mert pár éve mindenhol azt olvastam,hogy minnél vastagabb,sűrűbb szövésű függöny(vagy akármilyen más textil) ajánlott a hangok elnyeléséhez és egy ideje meg épp ellenkezőleg,azt hallom,hogy amin át tudok fújni az a jó a visszhang csökkentésére.. Most akkor,hogy van ez?

  • Dorian

    félisten

    válasz Akos1994 #50307 üzenetére

    Az átfújós fajta nem hangcsillapításra való, hanem arra, hogy beburkolj vele egy hangcsillapító anyagot, pl. sűrű habszivacsot.
    Ablak elé elég macerás lenne kőzetgyapot vagy habszivacs táblákat akasztani :D oda marad a vastag, természetes anyagú függöny.

    (Ja a puzzle annyi, mint halottnak a csók)

    [ Szerkesztve ]

    Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

  • BigBlackDog

    veterán

    Egy Luxman A377 és egy Harman Kardon HK650 közül melyiket választanátok? Árban a Luxman +10e Huf többletköltséget jelentene.

  • Speeedfire

    nagyúr

    válasz mp54 #50304 üzenetére

    A semminél talán kicsit több. De írhatnál valami ötletet is. :))

    Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com

  • blattida

    nagyúr

    válasz Speeedfire #50301 üzenetére

    Ne púzd le a falat, mert az is gázosít. Tényleg nem sokat ér az ilyen polifoam/papír okosság, bár az kétségtelen, hogy a semminél azért több.

    Ha teszel a falra némi lakberendezési tárgyakat (pld. könyvespolc+könyvek), terepnővényeket, már az is sokat dobna a helyzeteden...

    [ Szerkesztve ]

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • Hr Schmauzer

    újonc

    Udv Mindenki!

    A problemam, amihez segitseget szeretnek kerni a kovetkezo: szeretnem a lemezjatszomon a cartridge-t es a kart izolalni. A kar magassaga sajnos nem allithato, ezert az izolacio vastagsaga 2-2,5 mm kozott kellene legyen. Amiket talaltam eddig a neten sem meretben, sem arban nem voltak megfeleloek...

    Koszonettel

  • atika88

    senior tag

    Sziasztok!
    Remélem jó helyen járok az ügyben, hogy szeretnék egy új sztereó erősítőt. Igazából szeretnék egy fajta ár/érték vételt nyélbe ütni. Akár új, akár használt téren. A keret 80e. Egyéb kikötésem nincs, a lényeg h a maga kategóriájában Best vétel legyen :K
    Dali Zensor 1 polc hangsugárzók lennének hozzá.
    Köszi

  • atika88

    senior tag

    válasz Tamoo #50315 üzenetére

    Hozzá képest valóban az, de hát erre elég a jó magyar forintom :K Mást ajánlanál esetleg ebben az árban mozogva?

    [ Szerkesztve ]

  • Tamoo

    MODERÁTOR

    válasz atika88 #50317 üzenetére

    Nem akarok/tudok ajánlani semmi konkrétat, de Zensor 1 helyett másfelé nézelődnék. Házimozi háttérnek oké, de sztereó rendszert nem építenék rá.
    Inkább nézzél 50-60ért egy használt erősítőt és szánj többet egy kicsit dobozra. Bár a Zensor új áron nem kevés, abból használtan jó dobozt ki lehet fogni.

  • Speeedfire

    nagyúr

    válasz blattida #50311 üzenetére

    Köszi. :R

    Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com

  • Hr Schmauzer

    újonc

    válasz Ear001 #50313 üzenetére

    Egyreszt olvastam, hogy ezzel tovabbi rezgeseket lehet kizarni, masreszt a karnak van kifele egy egeszen minimalis lejtese (<1 fok lehet). Egyebkent eredetileg is volt/van izolacio, de eddig sokat nem foglalkoztam ilyen aprosagokkal, mert alapvetoen nem tetszett a gyarilag szerelt tu hangja. Most kicsereltem a tut...

  • Hr Schmauzer

    újonc

    válasz Ear001 #50313 üzenetére

    ...a rendszer leggyengebb pontja nyilvan nem ez, csak most nincs befektetni valo penz, a lakasban talalhato elektromos keszulekek halozati csarlakozokabeleibol pedig nem szeretnek makramet fonni, igy maradnak egyeb butykolos, koltsegkimelo okossagok, amikkel elerheto valamilyen apro valtozas.

    Koszonetten

  • mp54

    senior tag

    válasz Speeedfire #50310 üzenetére

    De írhatnál valami ötletet is.
    Csak pontosítani akartam, majd a profik mondják a tutit....
    Én egyébként Auratech javaslatára "fakeretbe rakott 5(-10) cm vastag nádszövet (nem szivacs), beburkolva "átfújható" szövettel" megoldást alkalmaztam.

  • Speeedfire

    nagyúr

    válasz mp54 #50322 üzenetére

    Ez jól hangzik. :R

    Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com

  • blattida

    nagyúr

    válasz BigBlackDog #50324 üzenetére

    Ha csak ezekből lehet választani, akkor inkább a japán.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • kasee

    aktív tag

    Sziasztok,

    MA BR6 hangfalakhoz melyik erősítőt ajánlanátok a jelenlegi használt piacról 30-50 eft között

    Cambridge Audio Topaz AM10
    NAD 314
    ROTEL RA 01
    Jungson JA-66A
    Denon PMA-925R
    DENON PMA-735R
    DENON pma-860
    Onkyo A 9155

    Nem ismerem még a sztereo erősítőket , az fontos még hogy távirányítható legyen.
    Kérlek segítetek melyik ezek közül a jó választás.

    köszönöm

  • BigBlackDog

    veterán

    válasz blattida #50326 üzenetére

    És, ha egy Jungson JA-66A is bejönne a képbe, akkor is inkább a Luxman-t választanád? :) Nem túlzottan tudok egyszerűen dönteni, pedig azért van választék. Probléma csak az, hogy vagy nem jó valami miatt (sérült, drága, vélemények), vagy az ország túlsó végében van.

    Ma kicseréltem a mezei RCA kábel+Jack hosszabbítót egy normális -ugyan 5 méter hosszú- Kácsás RCA kábelre. Először kicsit én is csodálkoztam rajta, de az új kábellel szebben szól. Kicsivel nagyobb tér, mélyek és a magasak is jobban előjönnek. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít a Jack-RCA kábel is.

    [ Szerkesztve ]

  • andorra

    őstag

    válasz BigBlackDog #50328 üzenetére

    Szerintem utald át a pénzt Blattidának és vegyen neked egy olyat, ami neki tetszik !

  • garfield545

    tag

    Sziasztok valahonnan meg lehet szerezni a Kenwood ka-501 pCB-jét ? Vagyis a nyák negatívját

    Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább.Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.

  • BigBlackDog

    veterán

    válasz andorra #50329 üzenetére

    Mindegy, akkor nem kérdezősködök, megpróbálok önállósodni. Csak nekem nincs tapasztalatom a felsorolt típusokkal és gondoltam, hogy esetleg van aki már hallotta a felsoroltak közül mindegyiket és emlékszik is a tapasztalataira és még meg is szeretné osztani. :)

    [ Szerkesztve ]

  • blattida

    nagyúr

    válasz BigBlackDog #50328 üzenetére

    Nem, akkor inkább Jung fiát választanám, már csak pszichológiai okokból is.

    Lesznek ennél meglepőbb tapasztalataid is, ennél cifrább dolgok esetében is történik változás, sokszor nagyon meglepő módon és/vagy irányban...

    Az egy dolog, hogy vannak tapasztaltabbak, de koránt sem biztos, hogy az ízlésünk vagy az elvárásaink megegyeznek.

    [ Szerkesztve ]

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #71562240 #50203 üzenetére

    Itt a következő rész a negyedik dimenziós szappanoperából. Részletesen, tapasztalatilag áttekintve az akkori Belt-féle termékeket, hatásmechanizmusokat, hangminőség-beli tapasztalatokat. Varázslat, varázslat hátán!

    Előzmények:
    (#49702) kammerer
    (#49705) kammerer
    (#49706) kammerer
    (#49708) kammerer
    (#49814) kammerer
    (#49963) kammerer
    (#50145) kammerer
    (#50201) kammerer
    (#50203) kammerer

    -------------------

    Negyedik Dimenzió: A PWB-kísértet

    Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
    utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről.
    Mivel ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus
    elektroakusztika érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést
    ébreszthetnek, s csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét.
    Nyomatékkal leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes
    mértékben függetlenek a lap műszaki részétől. Mérnök munkatársaink
    csakis azzal járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a
    szeánszokon - és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja
    munkájának minden ódiumát.

    *

    "Nehéz új tényeket régi, korábbi filozófiából származó fogalmi
    rendszerbe préselni, vagy a régi mondás szerint új bort régi tömlőbe
    tölteni. Az ilyen kísérletek mindig kínosak, mert arra csábítanak,
    hogy ilyenkor akarva nem akarva mindig a régi tömlők elkerülhetetlen
    szakadásaival foglalkozzunk, ahelyett, hogy az új bornak örülnénk."

    WERNER HEISENBERG

    *

    Kísértet járja be Európát: a polarizálás kísértete.
    Peter W. Belt angol mérnök egy olyan jelenségkört ismert fel,
    amely minden bizonnyal megváltoztatja a High Fidelityről alkotott
    fogalmainkat; jelenlegi fogalmainkkal ezt a jelenséget nem is igen
    tudjuk leírni.* (*Ezért Belt talán jobban tette volna, ha az új
    jelenség leírására új kifejezéseket kreál. Habár akkor még kevesebbet
    értenénk belőle, pedig így sem értünk belőle sokat. Végü1 is mindenki
    olyan nyelven beszél, amilyenen tud, ígyhát Belt elméletét ismertetve
    a Szerzőnek (és Olvasójának is) meg kell elégednie a régi szavakkal -
    csak éppen tudnunk kell, hogy most új értelemben használjuk azokat.
    Rossz lelkiismeretemet hadd enyhítsem azzal, hogy kérdőjelet
    biggyesztek a leggyanúsabb kifejezések mögé.) Arról volna szó, hogy
    elektromossággal körülszőtt világunkban egy eddig ismeretlen,
    legalábbis a fizika által még nem definiált elektromos(?) erőtér(?)
    épül ki nemcsak a háztartási gépek, de a természetes tárgyak, e
    tárgyak különféle kombinációi, valamint az élő szervezetek körül is.
    Ezt a kísérteties erőteret, amely tehát egész lakókörnyezetünket
    átszövi, Belt töltésnek(?) keresztelte el. A töltést az okozná, hogy
    az elektromos hálózat polarizálja(?) maga körül a levegőt, a levegő
    pedig a tárgyakat. A töltés ezek után újra kölcsönhatásba lép az őt
    létrehozó szórt energiával...
    E kölcsönhatás (mondja Belt) káros az ember hallásmechanizmusára,
    sőt: egész szervezetére. Védekezésül redukálni kell a töltést, illetve
    meg kell változtatni a polaritását. Ezt meg is tehetjük bizonyos
    manipulációk révén; ezeket Belt polarizálásnak nevezi. Minden egyes
    polarizációs manőver csökkenti a káros töltés összmennyiségét, s
    szervezetünk ezt megkönnyebbüléssel veszi tudomásul. A polarizálással
    tehát valójában nem annyira a hangminőségen javítunk, mint inkább a
    fejünkbe épített számítógép működéséhez teremtünk kedvezőbb
    feltételeket. Az emberi tudat, mint a hangátviteli lánc leggyengébb
    láncszeme - nos, hogy tetszik ez a teória?
    Belt azt állítja, hogy a polarizáláshoz néha egyáltalán nincs
    szükség bonyolult kellékekre: elegendő elhelyezni egy-két papírlapot
    vagy drótdarabkát a megfelelő helyen, és a hangminőség máris
    észlelhetően javul. (Ezeket a szellemes módszereket már pedzegettük a
    4., majd részletesen ismertettük a 6. kötet lapszemléjében, s most már
    nem kerülhetjük el, hogy vissza ne térjünk rájuk a szeánszon). Ennél
    azonban állítólag jóval sokrétűbb manipulációt tesznek lehetővé a PWB
    Electronics cég (=P. W. Belt) által forgalomba hozott varázsszerek,
    amelyek szinte kivétel nélkül az elektrét melléknevet viselik. (Az
    elektrét olyan anyag, amely elektromos töltését tartósan megőrzi; úgy
    tekinthetjük, mint az állandó mágnes elektromos megfelelőjét.)
    Kapcsolatba léptem a feltalálóval, s ő annyira előzékeny volt, hogy
    megküldte gyártmányainak szinte teljes kollekcióját.
    És ezzel alaposan feladta nekem a leckét. Én ugyanis már jól
    tudom, hogy az auditív nyereség, amelyet a rossz lelkek segítségével
    elérhetünk (ha elérhetünk egyáltalán), csak elmélyült zenehallgatás
    közben érvényesül igazán. Tesztkörülmények között ez a hatás
    viszonylag csekély, sokaknak éppen csak eléri a hallásküszöbét.
    Másrészt, a PWB-eszközöket máris ezernyi módon lehet alkalmazni.
    Ennyiféle manipulációt nyilván nem próbálhatok, végig, és még ha
    végigpróbálnám is, semmiképpen sem tudnám őket hiteltérdemlően
    demonstrálni - dehát egy Heybrook és egy Orion hangsugárzó, egy Linn
    és egy NAD lemezjátszó különbözőségét szintén nem demonstráljuk
    "hiteltérdemlően". (Mint ahogy a zenekritikus sem demonstrálja
    "hiteltérdemlően" esztétikai ítéleteit - de azért joggal ragaszkodik
    hozzá, hogy ne vonják kétségbe a jóhiszeműségét! Tessék még azt is
    figyelembe venni, hogy a zenekritikus afféle egyszemélyi döntést hoz,
    nekem viszont, bármennyire is saját rovatom a Negyedik Dimenzió, a
    szeánszokon bizony ki kell állnom a munkatársaim, tehát józan
    mérnökemberek elé, akik a lehető legmélyebb szkepticizmussal, sót, nem
    kis rettegéssel szemlélik ezt az egész PWB-féle istenkísértést.)
    Próbálkozásaim számát pedig ésszerűen redukálni fogom. Minden
    PWB-gyártmányt csak egy-két szeánszon léptetek fel. Ha ezek sikeresek,
    bizonyítottnak veszem, hogy a kísértet létezik, más szóval, hogy ez a
    varázseszköz a használati utasításában leírt többi módon is működik.
    Indokolt-e ez a bizalom?
    Ha egyszerű, közönséges, hétköznapi kijelentéseket vizsgálnék,
    tehát olyanokat, hogy: "fenn a padláson nyitva van az ablak" vagy
    "37x289= 10693" és hasonlókat, akkor nyilván mindegyik állítást
    függetlennek kéne tekintenem a másiktól. Ha az egyik igaznak bizonyul,
    a másik attól még hamis lehet. Tehát kivétel nélkül valamennyit
    ellenőriznem kellene.
    De amikor a bűvész nyuszit húz elő a cilinderéből, akkor nemde
    elhisszük neki, hogy nyúl helyett galambot vagy színes kendőket vagy
    bármi mást is elővarázsolhatott volna?
    Ha pedig valaki olyan képtelenséget állítana, hogy "magasan a
    fejünk fölött, geostacioner pályán, minden egyes szélességi kör mentén
    ott kering egy pár rendőrcsizma"; és ha ennek utánanéznénk, és már az
    első három szélességi kör fölött megtalálnánk a csizmákat - akkor
    vajon nem adnánk-e hitelt az egész csizma-teóriának?!
    Márpedig Peter Belt előrejelzései látszólag éppannyira ostobák,
    mint egy pár rendőrcsizma (mégha geostacioner is).
    Hadd kongassam meg tehát az éjféli harangot, hadd szembesítsem az
    erős idegzetű Olvasót a PWB-kísértettel. Alább sorra veszem a PWB cég
    termékeit, táblázatba foglalom általam kreált magyar, valamint eredeti
    angol nevüket és főbb alkalmazási területeiket, továbbá (arra az
    esetre, ha valaki netán kedvet kapna a szellemidézéshez) az árukat*
    (*Háromféle árat adok meg. Az első az angliai bolti ár fontsterlingben
    (amelyre még rárakódik a VAT, azaz a brit ÁFA). A második az exportár,
    szintén fontsterlingben; ez általában a bolti ár 50%-a volna, de
    tekintettel a mi cucilista viszonyainkra, PWB a magyaroktól csak
    40%-ot kér. Az exportáron természetesen nincs VAT, viszont rakódik rá
    némi postaköltség. A harmadik az én becslésem arról, hogy a font
    hivatalos átszámítgatása után mekkora lesz majd a hazai bolti ár,
    forintban, Áfával és Béfával és Céfával. (Félre a TRÉfával: megint a
    RAMOVILL Belgrád-rakparti Hifi- Áruháza volt annyira vállalkozó kedvű,
    hogy kérésemre próbaképpen megrendelt néhány készletet a
    PWB-varázseszközökből. Lapzártakor a csomag még nem érkezett meg, így
    hát nem lehetett "árat képezni"). El kell még mondanom, hogy mivel
    ilyen holmikat vásárolni aggasztó mértékben bizalmi kérdés, az angliai
    boltok 30 napon belül visszavásárolják a PWB-eszközöket az elégedetlen
    vevőtől. Magyarországról persze már aligha lehet utólag reklamálni.)
    is. A Hifi Mozaik és Szerkesztője természetesen nem vállalhat
    garanciát semmilyen hifi-produktumért, így nyilván a PWB-eszközökért
    sem. Garantálni csak egyvalamit garantálhat: azt, hogy ez az egész
    rémisztő olvasmány, s különösen a végén a szeánsz tényleg a denevér
    szárnyai alá kívánkozik.

    Első nyavalyatörés: Celluloid lemezek

    PWB-eszközök a Linn Axis lemezjátszón. A filcpárnát levettük, hogy
    látni lehessen a 29cm-es alátétkorongot. Az Elektromos Védőernyő
    pozícióját a hálózati kábel belépési pontja határozza meg

    Többségük a lemezjátszással kapcsolatos, és roppant egyszerű módon
    használandó. Mindegyikre piros és fekete pöttyök (elektrétek?) vannak
    felhordva, sajátos mintázatban: mintegy ellenpontozzák egymást.
    1. Nagyméretű (29cm átmérőjű) alátétkorong. Ennek kettős hatása
    van. Az egyiket akkor fejti ki, amikor a hanglemez alá tesszük (a
    lemezpárna alá vagy fölé, mindegy). Másik képessége, hogy külön is
    kezelni lehet vele minden egyes hanglemezt, amennyiben egy
    papírzsebkendővel mintegy rádörzsöljük a korongban rejlő "energiát"(?)
    a hanglemezcímkére. Misztikus szempont, hogy a dörzsölő mozdulatokat a
    hanglemezcímkén futó szöveg főirányában kell végezni.
    2. CD-fedőkorong. Analóg az előzővel, tehát szintén kettős hatású
    eszköz. A CD tetejére (tehát a feliratos oldalára) kell helyezni,
    amikor betesszük a lemezt a gépbe, de lejátszás előtt külön is
    kezelhetjük vele az ezüstlemezeket - ugyanúgy, mint az
    LP-alátétkoronggal.
    3. Elektromos Szélvédő (lemezjátszóhoz). Téglalap alakú, kb. 51x78
    milliméteres celluloidlap, ezúttal nem pötty-, ha nem karikaalakú, de
    ismét piros és fekete színű jelölésekkel. Az alsó sor középen kétfelé
    van metszve, ezt vissza kell hajlítani 90 fokban: az egyik felét
    előre, a másikat hátra, hogy mintegy lábazatot képezzenek. Talpoldaluk
    öntapadó. A függőleges helyzetbe állított lapocskát keresztbe kell
    állítani a lemeztányér és azon pont között, ahol a hálózati kábel
    befut a készülékbe.
    4. Kisméretű (8cm átmérőjű) alátétkorongok. Ezekből hármat adnak
    egy csomagban. Bármiféle készülék - audio, video, háztartási
    berendezés stb. - egy-egy lába, illetve a cserepes növények alá kell
    rakni belőlük.

    Második nyavalyatörés: Elektrét Csipesz

    Elektrét Krokodil

    Kisméretű krokodilcsipesz. Egyszerűen csak rá kell csíptetni a
    szőnyeg szélére.* (*Ennek elvi jelentősége lehet. A szőnyeg, kárpit
    stb. általában erősen töltődik sztatikusan, és ezt a töltését meg
    fogja őrizni, függetlenül attól, hogy rajta van-e a csipesz vagy sem.
    Ha tehát a csipesz megváltoztatja a hangképet, akkor a Belt-féle
    "töltés" tényleg alapvetően más természetű, mint a fizikában eddig
    definiált elektrosztatikus töltés.) Állítólag az autó kárpitjára
    csíptetve is érezteti jótékony hatását: szebben szól az autórádió,
    azonkívül jobb lesz a gépkocsivezető közérzete is. Talán még egy
    kísértet lepedőjén is hatékony; eredményesebben lehet kísérteni vele.

    Harmadik nyavalyatörés: Elektrét Ecset (plusz Elektrétképző Folyadék)

    Új képet fest a High Fidelityről? Az Elektrét Ecset, egy flakon
    Elektrétképző Folyadékkal

    Töltést hagy hátra mindazokon a felületeken, amelyekkel,
    érintkezik. Hogy a hátrahagyott töltés kedvező avagy kedvezőtlen
    lesz-e, ez az ecsetvonások irányától függ.** (**Ez is elvi jelentőségű
    kísértet. Ha Belt tényleg annyira kézben tudja tartani polarizációs
    technikáját, hogy egyaránt produkálhat vele "pozitív" illetve
    "negatív" előjelű hatást, akkor igencsak valószínű, hogy a két hatás
    közül az egyik tényleg előnyös, és hogy a Belt által ajánlott
    polarizációs irány a helyes. Ugyanez vonatkozik majd az elektrét
    fóliapárra és a Polarizátorra is - lásd később -, mert ezekkel szintén
    két irányban lehet manipulálni. Az ecseteléshez ajánlott "polarizációs
    irány" egyébként az elektrotechnikában jobbkézszabály névvel jelölt
    iránynak felel meg.) Erősíti az ecsetelés hatását az elektrétképző
    folyadék, amelyből csak egészen keveset kell az ecsetre csöppenti.
    Ecsetelendő objektum mindenekelőtt a CD és a hanglemez (minden
    lejátszás előtt), a lakásban található összes képernyő, valamint a
    hangszórók membránja és a dómsugárzók rögzítőlemeze.

    Negyedik nyavalyatörés: Elektrét olaj (Sol-Electret)

    Fecskendők nyitva (Elektrét Olaj) és csukva (a Polarizátor)

    Lényegét tekintve finom műszerolaj, afféle egyszer használandó
    injekciós fecskendőben mint tégelyben. Két érintkező fémfelület közé
    kell felvinni, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a két felület
    egymáshoz képest forog-e vagy sem. Íme a Sol Electret legfőbb
    alkalmazási területei:
    bármiféle csatlakozó (villásdugó, banándugó, Jackek, koaxiális
    tévé- és rádió-antennacsatlakozó dugók és aljzatok,
    telefoncsatlakozók, nemkülönben a hangszedő és a hangkar
    érintkezőcsapjai, elektroncsövek lábai, szárazelemek pólusai,
    potméterek (a tengely és a kezelőgomb találkozása stb.);
    csapágyak (a lemezjátszóban és a CD-játszóban);
    zsanérok (a lemezjátszó plexitetőn, az ajtón-ablakon, a
    fürdőszobaszekrényen);
    rögzítőcsavarok csavarmenete (az előbb felsorolt szerelvényeken,
    továbbá az elektromos készülékekben, hangsugárzókban, de ide
    sorolhatók a hangsugárzó-lábazatok lábtüskéi is).
    Belt azt ajánlja, hogy még a dómsugárzók membránját és a
    mélyhangszóró porsapkáját is kenjük be vékonyan "Sol-Electret"-tel. Ez
    az ötlet, ti., hogy mechanikai hatásnak tegyük ki az akusztikailag
    aktív alkatrészeket, feltehetőleg nem talál lelkes fogadtatásra a
    hifisták körében. Én a magam részéről csak arra hívom fel a figyelmet,
    hogy Peter Belt álláspontja szerint a High Fidelity legtöbb problémája
    egyáltalán nem mechanikai-akusztikai, hanem kifejezetten elektromos
    eredetű!

    Ötödik nyavalyatörés: Elektrétfóliák

    Elektrétfóliák életnagyságban, piros, fekete és ezüst színekben

    Ezüstszínű elektrétcsíkok mintázata hanglemez (mindkét) vagy CD
    (egyetlen) címkéjén A csíkok merőlegesek a nyomtatott szöveg
    főirányára. Szövegbetűre is rákerülhetnek, de kívül kell esniük a
    belső, kb. 45 mm-es sávon

    Ezeket az öntapadó ragasztóréteggel ellátott, vékony fóliákat
    apró, 7x8 centiméteres darabokban hozzák forgalomba. Belt mind újabb
    típusokat fejleszt ki, jelenleg háromféle van forgalomban: a piros és
    a fekete (ezeket együtt kell használni), valamint az ezüstszínű.
    1. Piros/Fekete. Számtalan módon alkalmazható, mindig színpárok
    formájában. A fóliából apró ötszögletű nyilacskákat lehet vagdalni, s
    1-1, illetve 2-2 piros/fekete nyílpárt kell felragasztani a különféle
    tárgyakra egy bizonyos logika szerint (lásd ábráinkon). Egyetlen
    "adag" fóliapárból 112 nyílpár jön ki. Ez nem túl sok, mert
    alkalmazási területük úgyszólván felmérhetetlen. Kezelni lehet velük:
    bármiféle elektromos (hifi, audio, háztartási) készülék hátoldalát
    a kábel belépési pontjánál, azonkívül a lakás összes elektromos
    vezetékét (a tévé és rádió koax antennavezetékét különösen!), a
    hálózati csatlakozódugókat, nemkülönben a víz, gáz, központi fűtés
    csővezetékeit;
    a lakás ajtajait(!);
    a hanglemezt és a CD-t, a magnó, és a videokazettát;
    a hangkart és a lemezjátszó plexitetejét;
    a mélyhangszórót és a dómokat, a hangsugárzó előlapját, amely a
    hangszóróselymet tartja, valamint a hangsugárzólábazatot;
    a tévéképernyőket és a fénycsöveket.
    2. Ezüstszínű fólia "töltéskötéshez". Ha igaz, ez Belt egyik
    legmesszebbre vezető felismerése: bármiféle két felület találkozásánál
    káros töltés lép fel, de ezeket hatástalanítani lehet az elektrét
    fóliával - amelynek alkalmazási területe eszerint megintcsak
    beláthatatlan. "Töltéskötéshez" csak egyféle fóliát kell használni: az
    ezüstszínűt. Vékony, 2mm-es csíkokra kell vágni, és keresztül kell
    ragasztani valamely két felület találkozási síkja fölött. A
    Páros/Páratlan szabály változatlanul érvényben van, tehát két-két
    felületet mindig csak egy-egy ponton szabad áthidalni. A
    legkézenfekvőbb példák arra, hogy mit kell kötni mihez:
    Hangsugárzók: porsapka/kónusz, kónusz/membránszél,
    membránszél/kosár, mágnes/vaslemez (külön az első és külön a hátsó!),
    hangszórókosár/hangdoboz, hangdoboz/levehető előlap,
    hangdoboz/állvány.
    Hangszedők: tűfoglalat/hangszedőtest, hangszedőtest/papucs,
    papucs/karcső, karcső/karbak, karbak/talapzat, karcső/ellensúly.
    Készülékek: fémdoboz/sasszi (mint a legfontosabb találkozási
    pont), de bárhol másutt is.
    Belt nem kevesebbet állít, mint hogy bárminemű nyomtatott
    szövegnek is káros tere van, s azt szintén közömbösíteni lehet az
    ezüst színű elektrétfóliából vágott, kb. 3mm széles és két-háromszor
    ilyen hosszú csíkocskákkal. A könyvek, hanglemez-ismertetők stb.
    bármelyik lapján a belső vagy külső margóra kell ragasztani egy
    függőleges csíkot (amely tehát merőlegesen áll a nyomtatás
    főirányára). Hanglemez- és CD-címkén (lásd az ábrát) az ezüstcsíkok
    állítólag hatékonyabbak a piros/fekete nyílpárnál.

    Hatodik nyavalyatörés: A Polarizátor

    Ez is egy aprócska, műanyag hegyű injekciós fecskendő, amelynek
    dugattyúja azonban teljesen be van nyomva. Belsejében két golyó zörög.
    Ha a fecskendőt két-háromszor megrázintják, a golyók összeütődnek, és
    a Polarizátor ettől már legalább 5 óra hosszat üzemképes: permanens
    töltést hagy mindazokon a tárgyakon (a felületükön és a belsejükben),
    amelyekhez a hegyét hozzáérintjük. A fecskendő csövének elülső részén
    fekete betűkkel van felírva a márkajelzés, vele szemben pedig, tehát
    ha a csövet 180 fokkal elforgatjuk, piros fóliajelzést látunk. A
    Polarizátort úgy kell használni, hogy a padlóval párhuzamosan tartva,
    de kissé előrefelé döntve, az orrcsúcsát 4-5 másodpercig hozzáérintjük
    ahhoz a tárgyhoz, amelyet kezelni akarunk. Mégpedig egy meghatározott
    rítus szerint hol "fekete", hol pedig "piros" üzemmódban (tehát hol a
    fekete, hol pedig a piros jelzéssel felfelé)!
    A kezelési utasításban Belt nyomatékosan nem ajánlja, hogy a
    Polarizátort bárki is szétszedje, "de minthogy az emberi természet
    olyan, amilyen, egyesek biztosan szét fogják szedni". Ezért hát
    leírja, mi módon kell visszahelyezni a golyókat a fecskendő tubusába.
    Nem sokat kockáztat. Ha felboncoljuk is a Polarizátort - garantáltan
    nem fogunk kideríteni róla semmit.
    A Polarizátor Belt szerint a hanglemezeken, s különösen az
    ezüstlemezeken a leghatékonyabb. Más szempontból kezeli a hanglemezt,
    mint az elektrét-fólia, illetve az elektrét ecset teszi. A többféle
    polarizációs eljárás tehát nemcsak hogy nem zárja ki, hanem még
    erősíti is egymást. (Bizonyos fenntartásokkal. A Polarizátorral kezelt
    hanglemezt például már nem szabad megérinteni az ecsettel.
    Hasonlóképpen, a Polarizátornak vagy az elektrétképző folyadéknak nem
    szabad érintenie a műanyagfóliákat.) A Polarizátor hatása egyébként
    permanens; nem szűnik meg, amikor visszadugjuk a lemezt a dobozba vagy
    a lemezborító tasakba. Lemeztisztítás után mindazonáltal tanácsos
    megismételni a polarizálást.
    A hanglemezeken kívül kezelni lehet a Polarizátorral mindennemű
    kábelt és kábelcsatlakozót, a fejhallgatót és a szárazelemeket. Sőt,
    akár a hangszedőt vagy az egyes hangszórókat is, de ezekhez a
    manipulációkhoz már szükség van az Elektrét Csipeszre (adnak is belőle
    egy darabot a Polarizátor mellé), illetve egy darab Spiratube-ra. Ez
    utóbbi egy spirálisan felvágott, 3 vagy 6mm vastagságú, szintén bűvös
    erővel felruházott műanyagcső. Hát egyelőre ezek a lidérces dolgok
    kerültek, elő a PWB-kísértet lepedője alól. De még sok minden rejtőzik
    odabenn is, a lepedő alatt. PWB folyamatosan tökéletesíti polarizációs
    technikáját, újabb és újabb eszközökkel áll elő, és arról ábrándozik,
    hogy előbb vagy utóbb meg tud nyerni magának valami nevesebb
    iparvállalatot. Azt szeretné ugyanis, ha az ő titokzatos tudományát
    már a készülékek összeszerelésekor is hasznosítani lehetne. Legújabb
    produktumát ("Contra Caps" - elektromos készülékekbe építendő,
    töltésredukáló kondenzátorok) kifejezetten a gyártóüzemeknek szánta.
    Hasonlóképpen főképp az iparnak ajánlja a kifejlesztés alatt álló új,
    Arany/Szürke fóliapárt (amely azonban esetleg felváltja majd a
    közhasználatra szánt Piros/Fekete fóliapárt is).
    Lássuk tehát: van-e alapja Peter Belt optimizmusának?

    Szeánsz

    I. Varázsvessző nélkül...

    Mielőtt valaki pénzt adna ki varázsvesszőre és hasonlókra, érdemes
    kipróbálnia, mire megy imádsággal és ráolvasással; tudományosnak éppen
    ezek a módszerek sem tudományosak, de legalább ingyenesek. A Hifi
    Mozaik 6. kötetének lapszemléjében közreadtuk Jimmy Hughes cikkét
    mindazokról a PWB-manipulációkról, amelyek egy fillérbe sem kerülnek.
    (Hogy ne kelljen itt mindent újra elmondanom, kérem az Olvasót,
    lapozzon vissza az előző kötethez.) Ezeknek a manipulációknak a
    többségét a HFM szeánszain is kipróbáltuk. Íme:

    1. A Páros/Páratlan szabály

    Tanúsítjuk, hogy módosul a hangkép, ha egy-egy névjegyet
    csúsztatunk a zeneszoba bútorainak (heverő, két fotel, két zsámoly,
    két szék, egy dohányzóasztal) egy-egy lába alá. A hangkép teltebb,
    stabilabb, kissé hangosabb lesz, a magasai kitisztulnak. Mindez csak
    zenehallgatás közben "jön ki" igazán, tesztkörülmények között
    kételyeket hagy az emberben - nekünk is két szeánszunkba került, amíg
    szerkesztőségünk végre kollektíven és jó lelkiismerettel úgy ítélt,
    hogy: semmi kétség, a hatás létezik.
    Később én még nagyon sokak előtt demonstráltam ezt a hatást.
    Számomra a papírdugdosás az experimentum crucis, a perdöntő kísérlet
    arra nézve (amit fizikus és orvos ismerőseim is egybehangzóan
    megerősítenek), hogy a PWB-effektus semmi körülmények között sem fér
    bele a fizikatankönyvbe.
    Tapasztalatom szerint egészen enyhén, de meghallható, ha a
    készülékeink (erősítő, lemezjátszó stb.) egy-egy lába alá is
    papírlapot teszünk. A négylábú állványok egyik lábtüskéje alá
    helyezett pénzdarab szintén javít a hangképen. És kitűnően működik a
    Páros/Páratlan szabály a Heybrook HB1 hangdobozon is. Mint már a 6.
    kötet lapszemléjében is pedzegettem: a mélyhangszóró 4 csavar-alátétje
    közül az egyiket át kell helyezni a magassugárzó egyik csavarja alá,
    hátul pedig, a kapcsolótáblánál el kell távolítani az alátétet az
    egyik csavar alól. A hangkép egy leheletnyivel lágyabb lesz. Még a
    basszusa is javul.
    A 6. kötet lapszemléjében, amikor a Páros/Páratlan szabályt
    először hoztuk szóba, magam is javasoltam egy kísérletet:
    zenehallgatás közben húzzunk rézdrót-karikát az egyik csuklónkra.
    Függőben hagytam, hogy a hatás vajon előnyös-e, avagy inkább káros.
    Továbbra is függőben hagyom, azzal, hogy erről a kísérletről egyszer
    még lesz mondanivalóm.

    2. A matrózcsomó

    Emlékeztetőül ismét iderajzoljuk, miről van szó. A matrózcsomó egy
    másfél arasznyi, 0,4-0,5 milliméter átmérőjű szigetelt drótból kötött
    hurokszerűség, amelyet a különféle hálózati készülékek (kihúzott!!!)
    villásdugójára, illetve az üzemen kívüli hangsugárzók pólusaira kell
    kötni, abból a célból, hogy mintegy "blokkoljuk" vele a gép káros
    terét.
    Ezt a módszert mi hangsugárzókkal vizsgáztattuk. A szeánszon a
    Spendorokat hallgattuk, de behoztunk a szobába egy pár Heybrook
    HB1-est is, és ez utóbbiakat próbáltuk "blokkolni". Előbb csak egy
    szimpla dróttal zártuk rövidre a bemenetüket - ezzel gyakorlatilag
    semmit sem értünk el. Amikor viszont matrózcsomót alkalmaztunk, a
    Spendorok zenéje észlelhetően javult.
    Később (egymagamban) más módon is kipróbáltam a matrózcsomó
    varázserejét. Meggyőződtem például arról, hogy a Quad 405
    teljesítményerősítő, még ha nem használom is, "jelen van" a zenében,
    tehát "blokkolni" kell a hálózati csatlakozóját, sőt: még a
    hangszórókimeneteit is. Ez körülbelül annyit segít, mintha a Quadot
    átvinném a lakás másik felébe. De még ott is célszerű felszerelni rá a
    matrózcsomókat - habár az auditív nyereség ilyenkor már tényleg csak
    árnyalatnyi, és csak nagyon elmélyült zenehallgatás közben lehet
    kimutatni.
    Viszont mindenképpen "blokkolni" kell lemezjátszás közben az
    erősítő nagyszintű bemeneteit. (Ezek általában párhuzamosan vannak
    kötve, matrózcsomót tehát csak az egyikre kell kötni, de persze mind a
    két csatornán, a melegpont és az árnyékolás közé.) Ha CD-játszót
    hallgatunk, azt természetesen a nagyszintű bemenetre csatlakoztatjuk,
    és az erősítő fono-bemenetei maradnak üresen, tehát ezeket kell
    "blokkolni" matrózcsomókkal. Ilyenkor még pregnánsabb a hatás!
    Enyhén ugyan, de tisztul a hangkép, ha matrózcsomóval csomózunk
    össze mindent, ami összecsomózható, tehát például:
    az erősítő és a lemezjátszó hálózati vezetékét;
    a bal és a jobb (külön-külön árnyékolt) kábelszálat a
    lemezjátszótól az illesztő-transzformátorig, illetve a trafótól az
    erősítőig futó vezetéken;
    a hangszóróvezetékben a pozitív és a negatív szálat.
    Van a szobámban egy szövegszerkesztő gép. Ha a kihúzott
    villásdugóját matrózcsomóval zárom le, meg lehet hallani, amikor a
    gépet bekapcsolt állapotba hozom! Ugyanis ilyenkor érvényesül igazán a
    matrózcsomó "töltés-közömbösítő" hatása. A telefondugót sem elegendő
    csupán kihúzni a konnektorból: matrózcsomót is kell erősíteni rá.
    Teljesen mindegy (az én lakásomban, legalábbis), hogy a zeneszobában
    vagy a szomszéd szobában felszerelt telefonról van-e szó.

    3. Szárazelemek

    Ezeket nem próbáltuk meg elvarázsolni. Azt azért elmondom, hogy
    látogatóimmal általában levétetem az elemes órájukat, s egyszersmind
    ki is viszem azt a szobából. (Többnyire aztán ott is felejtik,
    távozáskor az utcáról jönnek vissza érte, nem mulasztván el célzásokat
    tenni a házigazda fejlett üzleti érzékére: "én meg olyan kísérleteket
    fogok szervezni, hogy a látogatóknak a pénztárcájukat kelljen
    letenniük" stb.) Meggyőződésem, hogy a kvarcórák nélkül mindig
    tisztább a hangkép. Demonstrálni nehezen tudnám, de úgy gondolom, a
    kísérletező kedvű olvasók többsége a saját környezetében fel fogja
    ismerni az elemek káros hatását.

    4. Hálózati csatlakozódugók polaritása

    Ezt egyszer már letudtuk (lásd "Forró drót" című cikkünket a Hifi
    Mozaik 5. kötetében). Egyáltalán nem mindegy, hogy a villásdugót
    milyen helyzetben dugjuk a konnektorba. Érdemes kipróbálni: rendkívül
    tanulságos kísértet - és minden házban megjelenik!

    II...és varázsvesszővel

    Hát akkor most lássuk az "igazi" PWB-eszközöket.
    A Szerkesztő még a kezdet kezdetén, jelen kötetünk "hivatalos"
    szeánszai előtt demonstrálta egyszer Dankó Emil és Szalai Márti,
    egyszer pedig külön Sólymos Antal előtt némely egyszerű módon
    használható PWB-eszköz varázserejét: a nagyméretű alátétkorongot
    betette a hanglemez alá, egy további menetben pedig az egész szobát
    beborító padlószőnyeg sarkára rácsíptette az elektrét csipeszt.*
    (*Igazság szerint ezeken a "bemelegítő" szeánszokon egyszerre 2-2
    eszközt kombináltam, hogy könnyebb legyen kimutatni a hatásukat. A
    nagyméretű alátétkoronghoz is, az elektrét csipeszhez is egy-egy
    további (hozzájuk hasonló) PWB-eszközt társítottam. Ez utóbbiak ma már
    nincsenek forgalomban, ezért nem írok róluk részletesebben.) Mindegyik
    próba pozitív volt, mindenki felismerte a sávszélek növekedését és a
    dinamikai többletet. Innen kezdve módszeresen haladtunk tovább.
    Tekintettel témánk kényességére, megállapodtunk, hogy szokásunktól
    eltérően mindig névvel fogunk szavazni: ítéletünket mindenütt a
    monogramunkkal hitelesítjük. Végtére, mi nem képviselők vagyunk a
    Parlamentben, és nem holmi vízlépcsőről szavazunk.

    1. A 29cm-es alátét lemezpolarizáló hatása

    A duplikát demólemezeken (Ortofon, Philips, JBL, Proprius)
    próbáltuk ki: az egyik példányt polarizáltuk, a másikat nem. Hárman
    "vakon" ítéltek, csak DL tudta, hogy most éppen a kezelt avagy a
    kezeletlen példány szól-e. Az eredmény fölött máris heves vita támadt,
    s mivel ez a fajta vita nagyonis jellemző a PWB-féle szeánszokra, első
    tapasztalatainkat (didaktikai célzattal) Kérdés/Felelet formájában
    dolgozom fel.

    1. Működik-e az eljárás? Egyhangú "igen": a hangkép kétségtelenül
    megváltozik.
    2. Javul-e a hangkép? Vegyes válaszok.
    3. Jellemezhető-e a változás egyértelműen? Nem. (A Szerkesztő
    szerint sem mindig - de csaknem mindig.)
    4. Vannak-e bizonyos jellemző vonásai, tehát visszatérő jegyei a
    "polarizált" hangképnek? Mindenki szerint igen.

    DE: Magasabb tónus, tisztább, kevesebb torzítás; valahányszor
    ezeket érzem, ez a hangkép eleve jobban is tetszik. Negatívum: van,
    amikor a mélyei nem tetszenek, dohognak - talán a Spendor hibája? SZM:
    Visszhangosság majdnem mindig - nekem ez nem mindig tetszik, különösen
    a szóló zongorán nem. A magashang csilingelőbb - de időnként ez nem
    jön be. SA: Visszhangosabb, erőteljesebb, jobb mély. Néha mintha picit
    feltekernék a hangerőszabályzót. Ha észleltem az effektust, akkor
    mindig ezeket vettem észre. De volt olyan is, hogy megjött a
    visszhang, és ugyanakkor elment a mélyhang és a hangerő. Ez nagyon
    zavart. DL: Jellegzetes hangerő- és mélyhangtöbblet, tisztább és
    magasabb magasak, teltebb hangzás és mindenekelőtt zengés (térhatás).
    Időnként zavart okoz a hangkép ellágyulása. Ez valójában a torzítások
    hiánya.
    Később a Szerkesztő azt tapasztalta, hogy a nagyméretű
    alátétkoronggal való polarizálás meglehetős basszus-többletet idéz elő
    számos felvételen.

    2. A 8cm-es alátétkorong

    Egyszerre 3 darabot tettünk a Linn lemezjátszó egyik lába alá. A
    korongokat DL helyezgette ide-oda, a többiek addig behunyták a
    szemüket, számukra ez tehát vakteszt volt. Így is megállapították,
    hogy a hatás egyértelműen "megvan", de nem túl erős, azonkívül ki
    előnyösnek, ki pedig hátrányosnak érzi - zenétől függően. Végül az
    Ortofon I/6-on (templom, kórus, orgona) létrejött a Társadalmi
    Konszenzus, amikor is mind a négyen egységesen és eléggé határozottan
    ugyanarra szavaztunk, éspedig a polarizált hangképre. (SA: "zengőbb,
    tömörebb, ez a jobb").
    Hosszabb távon: az alátétkorongok lágyítják a hangképet.

    3. Elektromos Szélvédő

    Ezt már nem vakon vizsgáltuk; a társaság kezdetben így sem igen
    reagált rá. Viszont a Proprius felvételt hallgatva (templomi szoprán)
    mindenki arra kezdett gyanakodni, hogy a Védőernyő valahogy más
    irányban dolgozik, mint az előbbiek. "Talán csak újból elrontja, amit
    az előző eszköz kijavított; a 8cm-es korong plusz a Szélvédő
    feltehetőleg ugyanúgy szól, mintha mind a kettőt eltávolítanánk."
    Logikus volt, hogy ellenpróba gyanánt bevessük a két eszközt együtt
    is.
    Ekkor azonban váratlanul igen erős hatást tapasztaltunk. Hármunk
    határozott véleménye szerint, egy határozatlan vélemény ellenében, az
    effektus nemhogy kioltódott volna, de még fel is erősödött, a
    polarizált hangkép egyértelműen stabilabb, tömörebb, zengőbb. SA
    nyilatkozata: "most már nyugodt lelkiismerettel tudok dönteni."

    4. Elektrét Olaj

    Előbb a hangszóróvezetékek banándugóit kentük be vele (mind a
    nyolcat egyszerre), és lestük, változott-e valami. SA: talán több lett
    a magas, de nagyon bizonytalan vagyok benne. SzM: hasonlót érzek, de
    talán csak bebeszélem. DE: élénkebbnek, levegősebbnek hallom. DL:
    tömörebb, a magasai tisztábbak, úgy fél ortóra becsülöm a különbséget.
    Ezután a villásdugókat kezeltük a szobában fellelhető összes
    készüléken (erősítő egy hosszabbítóval, lemezjátszó, asztali lámpa,
    írógép, számítógép). SA: semmi hatás. DE: talán élénkebb. SzM: a
    bebeszélés határán. DL: isten bizony olajozottabban szól! Nem annyira
    érdes, lágyabb, puhább, elviselhetőbb.
    Peter Belt azt állítja, hogy a hatást egyetlen villásdugón is meg
    lehet figyelni. Kiválasztottunk tehát egy villásdugót (az erősítőét),
    és hol bekentük, hol meg letöröltük. Többféle zenén is "ábéztünk"
    vele. Ketten közülünk semmit sem hallottak, ketten viszont úgy
    érezték, hogy amikor az olajat letöröljük a villáról, hervadtabb lesz
    a hangkép, érdesebb a férfihang, rekedtebb az énekesnő.
    A Szerkesztő később még sokat kísérletezett az olajjal, és azt
    tapasztalta, hogy nem elég, ha csupán a banándugókat olajozzuk meg.
    Már magát a csupasz drótvéget is érdemes bekenni, mielőtt rászereljük
    a banándugót!

    5. Elektrét Ecset

    Ez az eszköz nagyonis alkalmas rá, hogy A-B teszten vizsgálják,
    hatása ugyanis az ecsetvonások irányától függ, vagyis nemcsak
    javítani, de rontani is lehet vele. Hogy halmozzuk a PWB-effektus
    "kvantumjait", az ecsettel (és a mellé rendelt folyadékkal) egyszerre
    7 tárgyat kezeltünk: a hanglemezt, valamint a hangsugárzópár összesen
    6 hangszóróját. Az első próba az alábbi eredményt hozta.
    SA: valami történt. Simább lett a szóló, jobban kiemelkedik a
    zenéből. Bizonytalan vagyok benne. Viszont egész este most éreztem
    először, hogy egész jó a hangkép. SzM: semmi hatás. DE: kicsit
    vidámabb az egész. DL: nekem nagyon tetszik. Élénkebb hangszín,
    kontúrosabb szólamok, kellemességérzet, odafigyelhetnékérzet (pedig
    ezt az Ortofon dixiet már nagyon utálom). Jobb arány a bőgő csattogása
    és brummogása között.
    Megpróbáltuk a hanglemezt és a hangszórókat meg- és
    visszababonázni. Ez csak részben sikerült. SA: nem lehet
    visszacsinálni, vagy nem teljes mértékig. DE: ha jó irányban
    ecsetelünk, a hangkép teresebb és talán dinamikusabb is. Jobban
    tetszik. SzM: semmi hatás. DL: Tényleg nem megy vissza ugyanoda. De ha
    rosszul ecsetelünk, a hangkép tolakodóbb, a basszusnak nincs elég
    energiája, a fejemen kopog. Újra jó irányban varázsolva, a zene
    finomabb, magasabb tónusú, levegősebb. Az effektus a kábel
    irányhatására emlékeztet.

    6. Piros/fekete nyilak

    Egyszerre kezeltük vele a lemezjátszótányért, hangkart, a
    lemezjátszó és az erősítő hátoldalát, valamint a magas- és
    középsugárzó dómokat (összesen 9 nyílpár). Teljesen egybehangzó
    véleményünk szerint messze ez volt a leghatékonyabb varázslatunk!
    SzM: élénkebb, vidámabb. A tér megnő. A férfi énekes hangja
    megváltozik. DE: fene egye meg, ez tényleg működik! Tisztább,
    dinamikusabb, könnyedebb, vidámabb, felszabadultabb. Megszűnt a
    magashanghiány. SA: Nagyobb tér (ezt ritkán írom le, nem vagyok rá
    különösebben érzékeny). Jobb az egész hangzás, élénkebb, több a finom
    magas. Csillogóbb, mélyebbre is megy, de nem pufog - határozottan
    jobb! DL: nagyobb lendület, kiterjedt sávszélek, érdekesebb, több
    magas, csengőbb gitárhang. Sokkal hangosabb - mintha felcsavarták
    volna a gombot. Country-zenén lemezjátszónyi különbség (NAD-Linn)! A
    polarizálatlan hang ezek után kifejezetten bánatosnak hat.
    Kipróbáltuk még a nyílhegyeket a lemezjátszó plexitetején is.
    Vegyes tapasztalatokat szereztünk. Közfelkiáltással elfogadtuk, hogy a
    hatás itt is érvényesül ugyan, de viszonylag csekély. Jobban járunk,
    ha a plexitetőt egyszerűen csak levesszük a gépről.
    A Szerkesztő később kipróbálta a piros/fekete nyílpárokat a
    hangszóróvezetéken. Drasztikus hatást tapasztalt.

    7. Ezüstszínű fólia

    Ezt is egy duplikát hanglemezalbumon próbáltuk ki. A Philips
    demólemez egyik példányára felvittük a kis ezüst csíkokat, a másikra
    meg nem. A Szerkesztő váltogatva tette fel a két lemezt, a többiek
    vakon ítéltek. Valamennyien elég nagy különbséget észleltünk, de
    kezdetben megoszlott a véleményünk arról, hogy melyik hangkép a jobb.
    Amikor (egy popzenei számon) első ízben ítéltünk egyhangúlag, akkor
    történetesen mindenki a polarizált változatra szavazott; alább ennek a
    próbának a jegyzeteit adjuk. Érdemes megfigyelni, hogyan mondja
    mindenki ugyanazt - másféleképpen:
    SzM: ez a szimpatikusabb bár mintha a másik kicsit magasabb tónusú
    volna. DE: nyugodtabb, hallgathatóbb. Egyetértek, hogy a másik magasai
    jobban kicsengenek, de azok kásásabbak, idegesítőbbek, vibrálóbbak.
    SA: mivel a befutóbarázdákon a másik hangkép jobban sercegett, arra
    számítottam, hogy több magasat fogok hallani róla. Tévedtem: a
    polarizált hangkép a csengőbb, azon van több felhang. DL: Visszhangos,
    élénkebb, nagyobb energiái vannak, a másik néha nyugodtabb, de
    döglött, szegényes, azonkívül kellemetlenül sziszeg.

    8. A Polarizátor

    Megintcsak a duplikát Philips lemezhez folyamodtunk: az egyik
    példányát polarizáltuk, a másikat nem. Ekkor azonban már a negyedik
    óra végén jártunk, a nem is tudom hányadik szeánszon, és erősen
    belefáradtunk az egészbe. Az effektust így is mindnyájan felismertük,
    de nem tudtunk közös nevezőre jutni, hogy melyik hangkép a jobb.
    A lapzártához közeledvén, be kellett fejeznünk a kollektív
    szeánszot. Jómagam azonban még eljátszogattam a Polarizátorral, és azt
    találtam, hogy nemcsak hatékony, de rendkívül sokoldalú is. A
    hanglemezek hangját lágyabbá, teltebbé teszi, csökkenti az
    agresszivitásukat. Ugyanezt tapasztaltam a kábeleken: a
    hangszóróvezetéken is, az "interconnect"-eken is. (A szigetelés okozta
    "rátétet" a polarizálás sem tüntette el a hangképből, más tekintetben
    viszont - magasátvitel, dinamika, basszusenergiák - a szigetelt
    vezeték most már felülmúlta a szigeteletlent.) Végül a
    zsebszámológépből kiszedtem a két ceruzaelemet, s ezeket kezeltem a
    Polarizátorral. A Belt-effektus meghökkentően pregnánsan jelentkezett.
    Lapzárta ide, lapzárta oda: nem tudtam kihagyni, hogy ezt kollégáim
    előtt is ne demonstráljam. Kétszeri ide-oda "kapcsolgatás" tökéletesen
    elegendő volt!
    Ugyanis (emlékezzünk rá) a Polarizátort kétféleképpen lehet
    használni: "piros", illetve "fekete" módban, és a két pozíció hatása
    egyértelműen ellentétes! Amikor az egyik pozíció javít, akkor a másik
    szavatoltan ront a hangképen. Ez azt bizonyítja, hogy Peter Belt
    valóban kézben tudja tartani az ő polarizációs kísérteteit: ezek nem
    jelenhetnek meg bármikor, amikor a kedvük úgy tartja. Nem
    kísérthetnek, csakis éjfélkor, 12 és 1 óra között...

    *

    Egyhangú - éspedig igenlő választ adhatunk tehát arra a kérdésre,
    hogy létezik-e a PWB-effektus, és hogy hatékonyak-e a PWB-eszközök.
    (Tudom, hogy ez a válasz a mérnökök többségét a legkevésbé sem fogja
    lelkesítení; ők az új bort mindenképpen a régi tömlőbe szeretnék
    belepréselni, s eközben folyvást "a régi tömlő szakadásain
    siránkoznak, ahelyett, hogy az új bornak örülnének". Pedig az új
    felfedezések új távlatokat is nyitnak, s ezt a gondolkodó embernek
    igenis örömmel kellene fogadnia.)
    Arra viszont nem adhatunk egyhangú választ, hogy érdemes-e pénzt
    is adni ezekért az eszközökért. Kollégáim változatlanul azt tartják,
    hogy a pénzt inkább értékesebb készülékekre kell költeni - habár a
    piros/fekete fóliánál ők is erősen meginogtak.
    Nekem más a véleményem. A PWB-effektust a szeánszokon mi
    apródonként, mondhatnám: kvantumonként vizsgáltuk, és még így is ki
    tudtuk mutatni. Igaz, ezek a kvantumok nem lineárisan összegződnek,
    tehát 5 varázslat összeredménye nem 5 kvantum lesz, hanem csak másfél
    vagy alig több. De azért sok kicsi sokra, nagyon sokra megy. Ezért, ha
    brit hifistáknak adnék tanácsot, akik eddig már a legszerényebb
    számítás szerint is vagy 500 fontsterlinget öltek a
    hifi-berendezésükbe, habozás nélkül azt ajánlanám, hogy a következő
    100 fontot PWB-eszközökre költsék el. Az Orionok, Videotonok, Teslák
    tulajdonosainak nyilván felelőtlenség volna ilyesmit ajánlani. De
    egy-egy PWB-eszköz "hifiegyenértéke" még a hazai körülmények között is
    igen nagy lehet.
    Peter Beltért éppenséggel a mérnökök sem rajonganak, a
    gyártóvállalatok viszont kifejezetten utálják őt; félnek, hogy
    műanyagfóliáival és ecsetjeivel elhalássza előlük a kuncsaft pénzét.
    Ez az aggodalmuk szerintem teljesen alaptalan. A polarizálás csak
    részben tudja kiküszöbölni a silány készülékek hibáját, s általában
    még növeli is a különbséget a gyönge és a közepes, illetve a közepes
    és a kiemelkedő készülékek között. A Linn lemezjátszó tehát továbbra
    is jobban fog szólni, mint a NAD. De a PWB-eszközök jóvoltából a
    szerény NAD-ot esetleg kellemesebb lesz hallgatni, mint (polarizálás
    nélkül) a márkás Linnt. Hadd világítsam ezt meg egy gasztronómiai
    hasonlattal. A hétfogásos luxusvacsora nyilván ízletesebb, mint a
    kenyérből, szalonnából és vöröshagymából összeállított menü. Mégis, mi
    a jobb: másnapos állapotban, fejfájósan, elegáns, de aznap vásárolt
    cipőt hordva, szorosra kötött nyakkendőval a Gundelben vacsorázni -
    avagy inkább sportolás utáni egészséges fáradtsággal, kiéhezetten,
    otthon a konyhaasztalnál ingbenglóriában kényelmesen szalonnázgatni?
    Remélem, sőt, hiszek is benne, hogy a PWB-eszközök egyszer még
    széles körben elterjednek, és akkor nagyságrendnyivel olcsóbbak
    lesznek. Komoly audiofil akkor már nemigen fog zenét hallgatni
    anélkül, hogy előzőleg ne redukálná minden elképzelhető eszközzel a
    lakásában huhogó káros "töltést". S nem fogja kísértetnek nézni azt,
    aki éppen arra törekszik, hogy megszabadítsa őt a kísértetektől.

    Darvas László

  • L4D1K

    őstag

    válasz Speeedfire #50310 üzenetére

    Szia.

    Én kettő ilyen panelt készítettem apámmal a falra. Remélem ad egy kis ötletet. :)

    [ Szerkesztve ]

    # ANTAL Tuning #

  • sultansmith

    senior tag

    Sziasztok!

    Tudnék most egy Onkyo 9155 erőlködőt szerezni. Mennyire van jó híre ennek a szériának? Jelenleg is onkyom van, csak az old timer időszakból.

    Lineáris frekvenciamenetre lenne szükségem. 45 ezer magyar királyi forintért megérné?

    Előre is köszi a válaszokat!

    Babakék is never ever motherfuckin' DIE!

  • schawo

    titán

    válasz #71562240 #50336 üzenetére

    Egyvalamit kihagytak a tesztből. A közönséget.

    A zenészek teljesen süketek a hangzás minőségét illetően (mint az közismert), számukra az érdekes, hogy mennyire játszható egy hangszer (intonáció, kényelem, fogás). A tanulmány is megállapította, hogy a zenészek hangban nem tudtak különbséget tenni a hangszerek között.

    Konklúzió: a teszt elkészítése, összefoglalása és elolvasása is merő időpazarlás. Megtudtuk, amit eddig is tudunk, hogy a zenész süket.

    evDirect villanyautós töltőhálózat

  • #71562240

    törölt tag

    válasz schawo #50337 üzenetére

    Egyetértek a zenészek jellemző hangminőségsüketségével, nem is emiatt volt számomra érdekes, láttunk már ilyesmit ezret. Magam is azt tapasztalom, hogy amikor a híres zenész megkapja az áhított új hangszert, akkor elsősorban arról szokott áradozni, hogy mennyivel könnyebb, kényelmesebb játszani rajta, nekik főleg ilyen formában jelentkezik a "hangminőség". Én arra figyeltem fel ezen tesztben, hogy egy félmondatban a játék könnyűségéről is szó esett, és e téren is megmutatkozott az új típusok előnye - rövidvaktesztben. Vannak tippjeim, hogy hosszabb, tartós teszten milyen eredmények jöttek volna ki - akár megtartván a vakteszt körülményeit.
    Másrészt egy zenésznek sokkal-sokkal kevesebb hangszerpéldányt van alkalma kipróbálni életében, mint amennyi hifi rendszert egy jó hifistának... - hogy a somelier-kről már ne is beszéljünk...

  • Dorian

    félisten

    válasz #71562240 #50338 üzenetére

    Itt idézném Fapaci AVX-es Hsz-át:

    "a hifisták szempontjai a szakemberek számára erősen túlzóak. Ezzel még együtt lehetne élnie mindkét félnek. Az igazi bizonytalanságot az okozza, hogy a muzsikusok, zeneszerzők többségét is teljesen hidegen hagyják az itt általánosnak mondható szempontok, márpedig ők az Alkotók. Gondoljunk bele, mit szólna egy festőművész, ha találkozna egy olyan műkedvelő csoporttal, akik a kérdéses alkotást kizárólag fura felfüggesztésre akasztott méregdrága képkeretben, speciális légköri viszonyok között és a 2 napos újhold fényénél tudják igazán élvezni."

    Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

  • blattida

    nagyúr

    válasz Dorian #50339 üzenetére

    Ez rendben is van, viszont a hasonlat nagyon sántít, mert egy festmény állandó, nem lehet különféleképpen interpretálni és nézni, mindegy, hogy hol és milyen képkeretben van elhelyezve, ha elegendő fény van a megtekintéséhez, akkor működik és hat. Attól nem lesz más egy kép, ha ferdén áll, ha mesterséges megvilágításban van, ha hideg vagy meleg van.
    Viszont, ha egy függöny lenne előtte vagy egy félig áteresztő üveg vagy egy dobozhalom takarná el, akkor már zavart szenvedne a műélvezet, ami már zavarná az említett festőművészt is.

    A zenészeket (és általában az embereket) a zene érdekli, nem a hifis hangminőség (ami köszönőviszonyban sincs az élő zenével).

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • Polllen

    nagyúr

    válasz blattida #50340 üzenetére

    A te hasonlatod is sántít. Már hogy ne zavarhatna egy műkedvelőt, ha ferdén függesztették fel a képet vagy a megvilágítás nem jó.

    Ha a hifistának van füle kihallani a nüanszokat egy műkedvelőnek nem lehet szeme látni azokat? Kettős mérce-e, mert te nem látsz különbséget?

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • blattida

    nagyúr

    válasz Polllen #50341 üzenetére

    Nem arról beszéltem, hogy a műkedvelőt esetleg zavarja valami, a kép ferdesége semmit nem változtat a művön és én elegendő fénymennyiséget írtam, azaz jól látható a kép.
    Az igazi műkedvelő ferdén is értékeli a képet, attól az adott festmény nem lesz rosszabb vagy más.

    Amiről Te beszélsz, az a befogadó kényelmét szolgálja, nem a művet, az nem hordoz információt, pusztán sznob elvárás.

    Itt nincs semmiféle kettős mérce. A hifis installáció az akusztika miatt fontos, mivel a teremakusztika nagymértékben befolyásolja a kapott információkat.

    Mi lenne szerinted a különbség egy ferde és egy nem ferde festmény között? Ebben az esetben ugyanis maga a festmény nem változik, mint ahogy akkor sem, amikor egyszerű vagy komplikált állványon kerül elhelyezésre.

    Milyen nüanszokról beszélsz?
    A festmény így is, úgy is ugyanaz, nincs változás, nincs különbség.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • krichd1

    addikt

    válasz #71562240 #50338 üzenetére

    Ritkán azért előfordul olyan zenész, akinek számít a hangszere hangminősége is. Például azt olvastam, hogy Szvjatoszlav Richter Bösendorferrel vette lemezre Schubert - Wanderer fantázia című művét, majd a mester szalagot meghallgatva úgy döntött, hogy újra játssza az egészet Steinway zongorával.
    Aztán előfordul a sznobizmus is, amikor például egy hegedűművész csak Stradivari hegedűn hajlandó játszani, bár legalább azok általában jól is szólnak. Vannak akik Yamaha zongora mániások.
    Rock/blues zenészek közül is akadnak akik válogatják lemezeikhez a gitárokat. Nem lehet mindig általánosítani. :)

    Az év legjobb zenei albumai: http://tinyurl.com/ou4u3ql

  • Polllen

    nagyúr

    válasz blattida #50342 üzenetére

    A festményről visszaverődő fényt érzékeli a szemed és az agyad ezt alakítja át azzá, amiről azt hiszed, hogy ott van.

    Ha változtatsz a fényviszonyokon és a kép elhelyezésén, ez változik. Attól, h te két elhelyezés/megvilágítás mellett nem látsz különbséget, attól még az ott van. Attól, h ez számodra nem befolyásolja a mű élvezetét, másnál még lehet igen.

    Így az eredeti felvetés megállja a helyét sztem.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • #71562240

    törölt tag

    válasz krichd1 #50343 üzenetére

    Mindegyik zenész számára fontos a hangszere hangminősége is, inkább az a kérdés, hogy mennyire képesek azt megítélni.

    A festményhasonlathoz
    Ha már festményhez hasonlítgatunk, akkor ott inkább az lenne párbaállítható a festmémy műélvezetével, hogy Eszterházy főherceg milyen zeneszalont alakít ki a kastélyában a (kamara)zenakari koncertekhez. A hifi szempontjából inkább a festmény és a róla készült kasírozott fotómásolat (repró) műélvezete közti különbség lehetne a vonatkoztatási alap. A hifiben nem a festményt műélvezzük, hanem a reprodukciót.

    [ Szerkesztve ]

  • Polllen

    nagyúr

    válasz #71562240 #50345 üzenetére

    Én az észlelésünkre ható tényezők között vontam párhuzamot, mivel az agyunk mindkét esetben reprodukál az alapján, amit a fülünk / szemünk érzékelt. Attól, hogy a hangnál sokkal több befolyásoló tényező van, azt mondani, h az elégséges fénynél nem változik az észlelt eredmény kb olyan súllyal bír, mint azt mondani, digitális jeltovábbításnál nem lehet különbség 2 kábel között, mert ugyanaz a bit jelenik meg a kábel végén.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • Ear001

    addikt

    válasz Dorian #50339 üzenetére

    Aha. És akkor Glenn Gould mi nem volt? Zenész vagy szakember?
    Azért van ott tovább is, mindenesetre ez egy rossz általánosítás, rengeteg komolyzenész van, aki áldoz a minőségi hifi berendezésre.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Polllen #50346 üzenetére

    De ha ezt nekem címezve írod, még valaki azt hiszi, hogy én mondtam ilyesmit. :Y

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Ear001 #50347 üzenetére

    Rengetg? Mintegy ötszáz fős mintám alapján 2-3 százalékuk. Minőségire.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák